46371 1

A kassai Rovás Akadémián május 20-án borkóstolót tartottak. Úgy látszik, ez egy népszerű program, mert még semmilyen műsoron sem voltunk annyian, mint most. Eljött Rudolf Schuster, volt államfő (aki olyan jól érezte magát, hogy negyed óra helyett két órát maradt), Czimbalmosné Molnár Éva főkonzul, Zachariáš István, a kerület alelnöke, Jana Kovácsová, a kerület Kulturális és Idegenforgalmi Osztályának vezetője és Pollák Róbert, a Kelet-szlovákiai Múzeum igazgatója. A borokat Dr. Rácz László az egri Eszterházy Károly Főiskola egyetemi tanára és Rácz József, az Egri Korona Borház ügyvezető igazgatója mutatta be, közreműködött Cs. Varga István egri irodalomtörténész.
Rácz József kertészmérnök elmondta, a borkultúra, az emberi kapcsolatokról szól. Rácz JózsefA Bibliában nagyjából 640-szer szerepel és Jézus Krisztussal köt össze minket. Negyven éve foglalkozik borászattal. Az egri történeti borvidék 6000 hektáros és a nemzeti értéktár része. Hungarikum. Kölcsey Ferenc szerint is, a jó bor felejteti a bút. „Hiszünk abban, aki a jó borokat keresi és szereti, nem lesz alkoholista.” – mondotta. – A magas minőségű borokat kívánták bemutatni. A gazda, ha nem kínálja a vendégeket, akkor azok megjegyzik, „már minálunk otthon kétszer is ittunk volna.” A másik pikánsabb figyelmeztető megjegyzés: „elmennék én pisilni, de nincs mitűl.” Ezt el akarták kerülni, így töltöttek. Olasz rizlinget kóstoltunk, mely minden érzékszervünket érinti. A dugó cuppanása fülünknek szól, ha megforgatjuk a pohár belső felületén és nem ugrunk neki, kitárulkozik. Azután az orr következik. Érezzük a szőlővirág illatát, majd megízlelhetjük a zamatát és a zamat utáni hatást fogjuk tapasztalni. „A társaság miatt szeretem a bort. Nem ugrunk neki, beszélgetünk, örülünk egymásnak és szeretjük, tiszteljük egymást.” A barátság azt jelenti, számíthatunk egymásra, hiszünk egymásnak, vannak közös terveink, gondolataink. Kóstolás után néhány gondolat következett. Cs. Varga István figyelmeztetett, ez egy csodálatos kultúrkincs. „Gondold meg és igyál, örökké a világ sem áll!” Az európaiság fellegvárait a tornyok mutatják. Márai szerint, Kassa, Kolozsvár, Brassó voltak az igazi városok. Kenyeret és bort használunk a szentáldozás alkalmával is. A kínálást saját jogkörébe utalta. „Jobb kezemben fehéret, a másikban vöröset tartok. A fehéret tisztán, a vöröset piszkosul szeretem! Melyikből önthetek?”
Majd bemutatták a borházat. 80%-ban kék szőlőt telepítettek, 20%-ban fehéret. Ebből 70% vörös bor lesz, 20%-ban fehér, a maradék meg rozé. Egyre nagyobb mennyiséget tudnak eladni. Több borversenyen díjazták boraikat. 5oC fokon kell bontani, majd 7o-ra melegszik. A vöröset 15o-kon kell kínálni. Hamarosan 2-3 fokkal magasabb lesz annak is a hőmérséklete. Összesen tíz bort kóstolhatott meg az egyre szomjasabb vendégsereg.
Cs. Varga annak örült, hogy Eger és Kassa között hidat verünk. „S ha szíhatok borocskát,/ A gondjaim csucsulnak.” – vallotta Csokonai is. Bocatius János, Rudolf Schuster, Márai Sándor írástudók, humanisták és kassai lokálpatrióták voltak. Ez a közös bennük. Hamvas Béla írja: „Számomra az egri mindig kapcsolódott a hősies szenvedélyekkel. Ha egrit iszom, azonnal nagy és heroikus tettekről kezdek álmodozni.”
Ennyi csillogó szem láttán, néhány kép bemutatására került sort a borházról, melyet 2003-ban építettek. Király László, Munkácsi díjas építész tervezte, aki az átadás után halt meg. A vendégek 10%-a a Felvidékről érkezik. Két 2500 m mély termálkútjuk van. Gyógyvíz és ásványvíz ez egyben. Reduktív boraikat acéltartályokban érlelki, az oxidatív vörös borok alkotják a többséget. Minimum egy évig érlelik. Kocsánytalan hordóik saját kádárüzemükben készülnek. Asztalaik, lócáik szintén ott. Barrikolt boraik a hordók faanyaga és bor egyesüléséből minőségi többletet adnak. 1 millió palack kapacitású pincével rendelkeznek.
Minden szombaton – akár fú, akár esik – 17 órától két és fél órás, nyolcboros bemutatót tart az egri Szederinda Néptáncegyüttes, kalotaszegi, dunántúli és egyéb tájegységek táncait mutatják be.
Cs. Varga természetesen a szeretett Egerről is szólt bőven, Dobó Istvánról és Dobó Katicáról, Mekcseyről…
Amíg éles a figyelem, Rácz elmondta, a világon a két vezető bornagyhatalom Olaszország és Franciaország vezet. Évente 60 millió hektoliter bort termelnek fejenként és országonként. Franciaország borai mindenhová eljutnak, mivel erős marketinggel rendelkeznek. A spanyolok a harmadik helyen állnak 45 millió hektoliterrel. Magyarország a maga 4 milliójával szerényebb helyen áll. Amikor évi 7 milliót termelt, abból évente 4 millió hektó a Szovjetunióba került jóvátételként.
Ismét Cs. Varga következett. Tessék elképzelni az egri pincéket, ahol a legjobb egri bor terem. Az egri bikavér alapja a kékfrankos. A gyökere Sopronban van. Így tovább haladva, megállapíthatjuk, a Kárpát-medencét a borkultúra is összekapcsolja. És a lengyelek szeretik a tokajit. Ennyit az összetartozásról. Majd fegyelmezte magát. „Kár, hogy nem iszol. Miért? Mert akkor nem beszélnél ilyen sokat!” De azért folytatta és mi örömmel hallgattuk. Régi barátunk és jól tudjuk, a szófűzés mestere. A bikavér következett s vele kapcsolatosan is volt mondanivalója. Egernek volt Gárdonyija. Leírta a bikavér történetét. 1552-ben a török 34 napja ostromolta a várat. 2000 lékek védekezett, 100 ezer török ostromolt. Október 14-én utolsó erőit szedte össze, mert ezután már hűvös időjárás következett, ami nem kedvezett a töröknek. Dobó tanult, okos ember volt. Tudta, ez az utolsó roham. Most vagy soha! Az összes borát csapra verték. Ha nyernek lesz új, ha elvesznek, ne legyen a töröké. A török nem értette, mitől van erejük a védőknek. De ehhez kellett a hazaszeretet, tudni egymásért meghalni, mert vannak közös céljaink. A török olyan mint a bankvilág, a százalékos hasznot nézi. Ám végül fejvesztve menekült, mert nem lehetett bírni a védőkkel. A bikának erejével rendelkeztek. Eger második ostromakor zsoldosok védték a várat. Ezért veszett oda. Majd ismét Hamvashoz kanyarodott vissza, aki figyelmeztet, hogy a Kárpát-medencében Villány, Szekszárd, Kőszeg, Sopron, Pannonhalma, Eger és Szerednye sarló alakban terül el. A török itt akadt el. Balassi Bálint és Tinódi Lantos Sebestyén a borvigasságot becsülték. Megismerni és megérteni egymást s közben testet-lelket erősíteni. Az ifjú pár örömére Jézus a vizet borrá változtatta. Hányan próbálták már utánacsinálni, de nem sikerült. (Ez alkalommal így ezzel senki sem kísérletezett.) Rácz hozzátette. Víz nélkül nincs élet, de bor nélkül meg minek? Az ünnepről is szó eset és vásárlásról. Aki óhajtotta, az kedvezményesen vásárolhatott. Kodály Zoltán szerint dal nélkül lehet élni, de nem is érdemes.
Cs. Varga figyelmeztetett, szabad ember szabad országban azt mondja, amit szabad! Gimnazistaként került Egerbe. „Osztály, csodálkozz jobbra, csodálkozz balra.” Szerzetes tanáraik együtt tudtak örülni velük. Akkor vidám dolgokat lehetett tapasztalni. Plóscsagy imenyi Lenyina. Az egyetemet a legnagyobb egri hősről, Ho-si-minhről nevezték el. A Vörös Hadsereg útja a templomba vezetett, a Béke útja a vágóhídra. a Szabadság útja a köztemetőbe. Ma a Széchenyi utca figyelmeztet, hogy alkotni, teremteni kell, a Kossuth utca kicsit belezavar. A Deák Ferenc utca a Mátyás királyéba torkollik.
Világhírű bor jött, a kozmopolita Cabernet Sovignon. Ezután a résztvevők egy teszt keretében 13 kérdésre válaszolhattak. Többek között arra a fogas kérdésre, hogy vajon Probus császárt katonái ölték-e meg, vagy egy hordó esett rá, netán borba fulladt. A győztes egy üveg Cabernet-Savignont nyert. Majd jött a Dobó István-bor, mely már emelkedett hangulatban találta a társaságot. Cs. Varga nyilván versírásra buzdította a társaságot, mert közölte, a bormámor versépítő a magyar irodalomban.
Rácz József azzal búcsúzott, hogy a jó magyar borok fogyasztása, legyen mindannyiunk örömforrása! Az volt, mert senki sem tántorgott, vagy ment négykézláb végig a kassai Szent László utcán hazafelé.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma 
{iarelatednews articleid=”45034,45026,37657″}
A képek kattintással nagyíthatók.
Cs. Varga István buzdításaCzimbalmosné Zachariás és Pollák a borkóstolónNem lehet elég korán elkezdeniRudolf Schuster a közönség soraiban