46951

Június 28-ához különös személyes kötődésem van. Ezen a napon születtem Besztercebányán, abban a városban amelyhez áttételesen szintén köze van az e napon történteknek és abban a házban lakom, mely egykor Isépy Natália író otthona volt, aki a meggyilkolt Draga királynőt játszotta a kassai rádióstúdióban.

Diákkoromban Konopištěn néhány önfeledten vidám órát töltöttem. Akkor nem törődtem vele, hogy ez Ferenc Ferdinánd trónörökös nyári rezidenciája. Mi köze az időpontnak szülővárosomhoz, az egykori szerb királynőhöz és a nyári lakhoz?
Száz évvel ezelőtt, 1914. június 28-án késmárki Lányi József, tinini felszentelt püspök, nagyváradi kanonok rettenetes álmot látott.
A püspökről érdemes elmondanunk, hogy a Nyitra-vármegyei Németpróna szülötte Besztercebányán működött püspöki levéltárnokként és a korponai népiskola igazgatója volt (1892), majd plébánosként szolgált a barsi Jánosgyarmaton (1898), később Besztercebányán teológiai tanárként működött (1899) és Ferenc Ferdinánd d’Este főherceg, trónörökös magyar nyelvtanára volt (1900-06). Nagyvárad román megszállása után Budapesre költözött, ahol 1931-ben elhunyt.
Arról álmodott, hogy a reggeli órákban íróasztalához ment, hogy megnézze postáját. Legfelül egy fekete keretes levél feküdt, fekete pecsét volt rajta, a főherceg címerével. Rögtön fölismerte egykori tanítványa kézírását. Felbontotta a levelet és annak fejlécén kék tónusú képet látott, akár egy képeslapon, mely egy utcát és egy szűk utcácskát ábrázolt. A trónörökös és felesége, Chotek Zsófia automobilban ült, velük szemben egy tábornok, a sofőr mellett egy tiszt. Az utca mindkét oldalán sok ember állt. Hirtelen két fiatal ember ugrott ki és lövéseket adtak le a párra.
A levél szövege csak megerősítette a látomást. A trónörökös közölte, hogy a mai napon feleségével együtt Szarajevóban áldozatul esik egy alattomos politikai gyilkosságnak. „Szívélyesen üdvözli Önt Franz főherceg, Szarajevó, 1914. június 28., reggel fél négykor.”
Lányi kiugrott ágyából, ránézett az órára, mely pontosan 3:30-at mutatott. Odasietett az íróasztalához és rögtön írásban rögzítette látomását. Álmának tartalmát egyben három személlyel is közölte. Tehát még a merénylet előtt hét órával megismerték ezt a különös jósálmot.
Mi már tudjuk, ez az álom meglepően pontos előrejelzés volt. Mit tudott Lányi tenni? Később is lelkiismeret furdalás gyötörte, hogy nem tett semmit.
46949 A merényletAz összeesküvés vezetője Dragutin Dimitrijević vezérkari ezredes – hatalmas termete okán fedőneve Apis (bika) volt – a szerb katonai titkosszolgálat főnöke és a Crna ruka (Fekete Kéz), vagy más nevén Ujedinjenje ili Smrt (Egyesülés vagy Halál) feje tudomására jutott, a trónörökös júniusi látogatásáról, melyre hadgyakorlat okán került sor. Dimitrijevićet az zavarta, hogy a trónörökös a deli szlávoknak bizonyos kiváltságokat kíván adni, ami viszont keresztezte az önálló szerb állam létrehozását. Ezért szervezete két tagját Nedeljko Čabrinovićot a Trifka Grabezet, Princippel együtt megbízta, hogy a trónörököst öljék meg. Szarajevóban találkoztak a titkos szervezet további hat tagjával. Mindannyian pisztollyal, kézigránátokkal és cián-tablettával voltak fölszerelve. Egyetértettek abban, a merénylet után öngyilkosok lesznek, hogy ne derüljön fény az összeesküvés további résztvevőire és hátterére.
A titkos szerb terrorszervezet tagjait a szerb hadsereg tisztjei, főképpen törzstisztek, magas rangú szerb kormányhivatalnokok és az I. és II. Balkán-háború véreskezű szerb szabadcsapatainak katonái, a komitácsik voltak. Ezekről az első világháborúban is sokat lehetett hallani. Dragutin Dimitrijevic szoros barátságban állt Artamanov ezredessel, az Orosz Birodalom belgrádi nagykövetségének katonai attaséjával. Ők végeztek brutálisan Belgrádban 1903. június 11-én éjszaka Obrenovic I. Sándor szerb királlyal és udvarhölgyből lett feleségével, Draga Lunjevica Mašinnal. Az uralkodót 19 pisztolylövéssel és ugyanannyi kardcsapással, feleségét 36 pisztolylövéssel és több mint 40 kardcsapással gyilkolták meg. Mezítelen holttestüket az emeletről kidobták a királyi palota kertjébe.
A merénylet kulcsfigurája, Gavrilo Princip (1894-1918) bosznia-hercegovinai szerb fiatalember iskoláit Szarajevóban kezdte, de kicsapták, mert Ausztria-ellenes kijelentéseket tett. Belgrádba távozott és ott a Mlada Bosna (Fiatal Bosznia) szerb terrorista csoport tagja lett, mely Bosznia önállóságát kívánta kiharcolni. Bosznia-Hercegovina ugyanis az Osztrák-Magyar Monarchia megszállása alatt állt. Azonban 1908-ban bekebelezték a birodalomba. Ez sokaknak nem tetszett, viszont a megszállás óriási civilizációs fejlődést hozott a korábbi viszonyokhoz képest, de ez a délszláv nacionalisták számára nem jelentett semmit. A tartományokra igényt tartó Szerbiában a Monarchia területi épsége ellen olyan mérhetetlen izgatás indult, hogy az kénytelen volt Szerbiát ultimátummal kötelezni az izgatást irányító Narodna Odbrana (Nemzeti Védelem) nevű társadalmi szervezet feloszlatására. A Szerb Királyság a japán háborúban és az 1905-ös polgári forradalom miatt legyöngült Oroszország tanácsára az ultimátum feltételeit elfogadta, de az izgatás gátlástalanul tovább folyt.
A főhercegi látogatás baljós jelekkel indult. Többen igyekeztek a trónörököst lebeszélni a látogatásról. Ő is elbizonytalanodott. Nem gyávaságból. Június 24-én a chlumetzi pályaudvaron lekapcsolták a minden kényelemmel ellátott szalonkocsit, mert tengelye áttüzesedett. Bécsben csak egy világítás nélküli kocsit adtak helyette. Ezt este gyertyákkal kellett kivilágítani. Akárcsak egy kripta! – jegyezte meg a trónörökös. Igen! – erősítette meg a Történelem, de annak hangját akkor senki sem hallotta.
A trónörökös pár ezen a tragikus vasárnapon vonaton érkezett valamivel 10 óra előtt Szarajevóba. Gépkocsiba szálltak. Az elsőben Fehim Čurčić, a város polgármestere és a doktor Gerde, városi rendőrbiztos ült. A trónörökös pár a második gépkocsiban foglalt helyet Oskar Potiorek táborszernaggyal, Bosznia-Hercegovina katonai kormányzójával együtt. A gépkocsi tetejét lehajtották, hogy a tömeg jobban lássa uralkodóját.
A hét merénylő a Miljacka-folyó mentén helyezkedett el. Mindegyiküknek az volt a feladata, hogy gyilkolják meg Ferenc Ferdinándot, ha oda ér. Az első merénylő Muhamed Mehmedbasić lett volna, aki az Osztrák-Magyar Bank előtt posztolt. Ő azonban elveszítette önuralmát és a kocsi elhajtott mellette anélkül, hogy bármi is történt volna. Később azt vallotta, háta mögött rendőr állt és így attól tartott, hogy korábban tartóztatják le, mint a gránátot használhatta volna.
10:15-kor, amikor a gépkocsik a rendőr-főkapitányság mellett hajtottak el, a főherceg gépkocsijára a tizenkilenc éves Nedeljko Čabrinović kézigránátot hajított. A gépkocsivezető ezt észrevette és gyorsított. Így a gránát a következő gépkocsi alatt robbant. Eric von Merizzi alezredes és Alexander Boos-Waldeck főherceg, tábornok komoly sérüléseket szenvedett. Egy tucatnyi néző szintén megsérült a gránát repeszeitől. Čabrinović ugyan lenyelte a cián-tablettát és a beugrott a folyóba, de a rendőrök kihúzták.
A főherceg eközben megérkezett a városházára.
Ezután a további öt merénylőnek nem sok esélye maradt a nagy tömeg és a gépkocsik gyorsabb haladása miatt. Úgy tűnt, a merénylet nem sikerült. Ferenc Ferdinánd a hivatalos program végeztével úgy döntött, hogy a kórházban meglátogatja a merénylet áldozatait. Gróf Franz Harrach alezredes, az autó tulajdonosa a gépkocsi oldalára állt, hogy védelmet nyújtson. Potiorek el akarta kerülni a város központját, a Miljacka mentén haladva kívánta megközelíteni a kórházat. Ám ezt elfelejtette közölni Leopold Lojka gépkocsivezetővel. Így az jobbra fordult a Ferenc József sugárútra. Potiorek rászólt: „Mi ez? Rossz az irány!”. Az lassított és visszafordult. Ezt a pillanatot használta ki Gavrilo Princip. Éppen a Moritz Schiller-kávéházba ment szendvicsért. Ekkor vette észre a főherceg gépkocsiját. Megtöltötte pisztolyát és két lövést adott le az autó utasaira másfél méteres távolságból. Ferenc Ferdinándot a nyakán érte a golyó, feleségét a hasán. Ferdinánd fölkiáltott: „Sopherl! Sopherl! Sterbe nicht! Bleibe am Leben für unsere Kinder!” (Zsófi! Zsófi! Ne halj meg! Maradj életben gyermekeink miatt!) A gépkocsivezető a katonai kormányzói palota felé vette az irányt, de mire a kórházhoz értek, már mindkét áldozat halott volt.
A „sikeres” politikai merényletek az ókortól kezdve ismeretesek. A teljes névsor hosszú lenne: Julius Cézár, Abraham Lincoln, II. Sándor orosz cár, Erzsébet királyné, vagy Reinhard Heydrich náci helytartó… Voltak közöttük olyanok, akik megérdemelték sorsukat, voltak akik nem. De ez mit sem változtatott azon, hogy a merénylők hosszú távú céljaikat soha nem érhették el. Nem változtatták meg a világ menetét. Gyilkossággal nem lehet emberségesebbé tenni világunkat! A meggyilkolt személyek rendszerint ugyanis nem egyedül voltak felelősek a vélt vagy valós helyzetért, így haláluk sem lehetett „üdvözítő” megoldás. Nem beszélve az embertelenségekről, melyek ezekkel a véres eseményekkel együtt jártak.
Gavrilo Princip és társai azonban nem tudták, mit cselekesznek. Nem sejtették, hogy egy puskaporos hordóba lőnek bele, mely globális háborúvá szélesedik. Sokan szerettek volna háborút, miközben már eleve győztesnek hitték magukat, de kirobbantásának ódiumát nem szívesen vállalták volna. Így a trónörökös és felesége meggyilkolása csábítóan remek ürüggyé vált. Szerbiát a cári Oroszország tüzelte, mely a térségben befolyását növelni óhajtotta. Anglia Németország riválisaként, megszerzett világhatalmi hegemóniáját féltette. S ebben az őrületben az sem tartotta őket vissza, hogy a királyi-császári-cári családok rokonságban álltak egymással.
A szarajevói pisztolygolyó véget vetett a hosszú és álmodozó 19. századnak. Annak az illúziónak, hogy az ember alapvetően jó és képes racionálisan méltányos lenni. Megmutatta a meztelen valóságot, hogy Jézus Krisztus a vezető politikusok és tömegek számára már nem jelent semmit. Legfeljebb sántító hivatkozási alapot. A papok megáldották a fegyvereket, melyek embermilliókat tettek szegénnyé, rokkanttá, kiüresedetté. A Nagy Háború eltorzította erkölcsi világlátásukat. De az irtózatos véráldozat és hősiesség sem hozhatott megváltást. Hiábavaló volt. Mert méltányos béke sem születhetett. A német császárság megbukott, a cárok Oroszországa szadista zsarnokok martaléka lett és az istentelen kommunizmusba fulladt, melynek torz utóhatásait mindmáig érezzük. A Török Birodalom semmivé lett, de Kemal Atatürknek köszönhetően Törökország méltányos határokat szerzett. A Közép-Európában stabilitást jelentő Osztrák-Magyar Monarchiát szétverték. Helyén nemzetállamoknak mondott, soha nem létező államalakulatok kezdtek basáskodni. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság 1929-ben Jugoszlávia lett, ahol királyi diktatúra vette át a hatalmat. A szerbek a legbrutálisabb eszközökkel, fegyverekkel is, igyekeztek hatalmukat, hegemóniájukat érvényesíteni. Ez az ország is kétszer hullott szét. Csehszlovákia szintúgy. A cárok nagyhatalmi, pánszláv álmait tovább dédelgető Szovjetunió is eltűnt a térképről.
A szarajevói pisztoly eldördülése óta sehol sincs béke a világon. Az ember már belefásul, de ártatlan emberek és gyermekek szenvednek, rokkannak, kínlódnak a világ különböző tájain. De ahol formálisan béke uralkodik, ott sem a méltányosság, a megértés, a jóindulat és harmónia érvényesül. Ez nem is lehet másképp, mert Jézus Krisztust mindenünnen igyekeznek száműzni.
A vérzivatarban megszületett a modern tömegember, aki hajlamos gyilkolni, rabolni, erőszakoskodni: Istent tagadni. Háborúban és szerelemben mindent szabad!?
A cseh Chotek Zsófiát, akit a halálos lövés várandós állapotban ért, az osztrák császárok családi birtokán, a dél-ausztriai artstetteni kastélyban helyezték örök nyugalomra férje mellé. Az ő meggyilkolása teljességgel értelmetlen és barbár cselekedet volt. Ferenc Ferdinánd ellen ez volt a negyedik merénylet. Itt található az ő múzeuma is.
Gavrilo Princip öngyilkos akart lenni, mint néhány társa is. Ez volt a terv. De elkapták, pisztolyát nem tudta önmaga ellen fordítani s bíróság elé került. 1914 októberében 12 napos tárgyalás után ítélték el. Mivel még nem töltötte be huszadik életévét, a maximális kiszabható büntetést, húsz évet kapott. A bírák között két csehet is találunk. Antonín Piťhát a Emanuel Fialkát. Egyik védőügyvédje szintén cseh volt: Dr. Václav Málek. A csehországi theresienstadti (terezíni) várbörtönben kegyetlen körülmények között tartották fogva. Ezeken a világháború még rontott. Egész napokat abszolút sötétségben töltött. Öngyilkosságot kísérelt meg, de 1918. április 28-án tuberkulózisban halt meg. Ebben a betegségben fiatal kora óta szenvedett. Halálakor 40 kg-ot nyomott.
Merényletének színhelyén a királyi Jugoszlávia emléktáblát helyezett el. Az usztasák vezette Horvátországban, a második világháború idején, ezt eltávolították. A független Bosznia-Hercegovina hatóságai visszahelyezték. Megdöbbentő, hogy ez az állam hivatalosan nemzeti hősének tekinti a hármas gyilkost, hiszen figyelembe kell vennünk a megölt magzatot is.
Mindig érdekelt, ám legtöbbször nem kapok rá választ, hogy a politikai merényletek elkövetői, éreznek-e lelkiismeret furdalást tetteik miatt. Attól félek, a fanatizmus meggátolja őket abban, hogy emberként szembe merjenek nézni irtózatos tettükkel.
1989-ben véget ért a véres 20. század, de nem született jobb világ. Gavrilo Princip, a világtörténelem egyik fanatikus balekja embertelenül megszenvedett értelmetlen tettéért. Ő minden jel szerint nem okult belőle. Ami rosszabb, akik őt hősnek tartják, azok sem. Ez pedig nem sok jóval kecsegtet bennünket a jövőt illetően.
A történelem nem sakkjátszma, melyet a rossz lépéstől újra lehet játszani. Egy lehetőség van. Okulni a történtekből és alázattal szolgálni Istent az emberek érdekében. Mai világunkban ez viszont nem divat. Az a bizonyos pisztolygolyó erre is figyelmeztet bennünket.
A fegyver, amelyet Princip használt, egy Browning M 1910-es pisztoly volt. 7.65×17mm-es kaliberű. Ma a bécsi Hadtörténeti Múzeumban látható a főherceg gépkocsijával, egyenruhájával és hordágyával együtt, melyen elhunyt. A második golyó, mely a trónörököst megölte, vagyis az, amelyik “elkezdte az első világháborút”, a konopištěi múzeumban tekinthető meg. Ha alkalmuk lesz rá, látogassanak el a Benešov melletti Konopištěre, Ferenc Ferdinánd egykori birtokára.

Balassa Zoltán, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”45872,45821,46937″}