Megjelent a Kárpátia Stúdiónál Popély Gyula történész professzor Felvidék 1918–1928 – Az első évtized csehszlovák uralom alatt című új monográfiája.
Napjaink embere számára a Szlovák Köztársaság tökéletes nemzetállam benyomását kelti. Ma már szinte hihetetlen, hogy az ország területe ezer éven át a magyar állam szerves része, annak „felföldje”, „felvidéke” volt.
A magyar etnikai terület összezsugorodott, „nemzetiségileg vegyes területté” vált, az egykori német és rutén népesség pedig jelentéktelen szórvánnyá csökevényesedett.
Ha csupán mutatókban vetjük össze a száz év előtti és a mai állapotokat, akkor is feltűnhet a változások rendkívüli, természetellenes mértéke. A történész feladata, hogy kiderítse, mi történt velünk, és ami történt, annak mi áll a hátterében. A szerző Felvidék-sorozatának második része (az első Felvidék 1914–1920 címmel jelent meg 2010-ben) új kutatásokon alapul, jelen kötet az elszakított északi országrészben élő magyarság helyzetét vizsgálja a kényszerű realitássá váló Csehszlovák Köztársaság első tíz évében.
„Trianont követően van kiút ebből a helyzetből, van talpra állás? Van út tovább? Nem ért véget számunkra a történelem? Ebből a helyzetből kell felállni a nemzetnek, megkísérelni a lehetetlent, megcsonkított törzzsel élni a maga életét. Ekkor kezdi számba venni a nemzet, miért, hogyan, mi módon következhetett mindez be. Hol vesztettünk utat? Miben követtünk el valami ballépéseket, hogy mindezt végig kellett szenvednünk, ki kellett bírnunk és nem tudtunk felállni tisztességesen ebből a helyzetből.
Jómagam történész vagyok. Gyerekkoromtól fogva foglalkoztatott a téma. Talán még iskolába se jártam, rádöbbentem, hogy a közöny, hogy államalakulat… – azt sem tudtam, van állam –, de Csehszlovákia, és mi mik vagyunk? Hogy kerültünk mi ide, és miért? Miért voltunk rosszak, hogy mindezt végig kellett szenvednünk? Ha nem voltunk rosszak, akkor miért tették ezt velünk? Ahogy növekedtem észben, fizikailag, egyre jobban csak ez a kérdés foglalkoztatott, kerestem az igazságot. Kerestem a választ a miértre és a hogyanra. Ezt tettem egész életemben.
A történész feladata a múlt kutatása, és a múlt ha kell a naponkénti újra kiértékelése. Eddigi életem folyamán rengeteg mindent összeolvastam ebből a témából. Jó húsz évvel ezelőtt úgy gondoltam, hogy nekem saját magamnak kell az ősforrásokat megnézni, végigkutatni mindent, végigjárni az utat. Felkutatni az események folyását, megnézni a saját, a szlovák, cseh, angol, francia, orosz forrásokat, ami elérhetőek. Kizárólag hiteles dokumentumok alapján felállítani ezt a sort, amit történt velünk, mi vezetett bennünket ide. Megpróbálni kimutatni, hogy miért, mennyiben voltunk hibásak erkölcsileg, jogilag, történelmileg, politikailag, hogy mindez bekövetkezett velünk. Mennyire hibáztathatók az objektív körülmények, amelyek talán elkerülhetetlenek voltak a számunkra” – magyarázta a szerző a komáromi előadásán és könyvbemutatóján.
Felvidék.ma
