Büszkén áll az ötméteres fakereszt az őrhalmi rét szélén. Hat esztendeje civil kezdeményezésre állíttatták, rajta mementóul egy hétbetűs szó: Trianon. Pár lépésre innen hol csendesebben, hol zúgva halad az Ipoly. Ma már gyalogos híd visz át a túlpartra, és elég egy kis négyszögletes kártya a mellényzsebbe (a személyi igazolvány), hogy felkereshessük a barátokat, rokonokat, hogy a tikkasztó melegben egy jó korsó sört felhörpintsünk a cimborákkal.
Nem is olyan régen viszont még egészen más volt a helyzet. A folyó nem összekötött, hanem elválasztott. Ezekre a szomorú, keserű időkre emlékeztek szombaton, június 7-én ipolyvarbóiak és őrhalmiak, méltóságteljesen, közös főhajtással.
A megemlékezés első felszólalója Zolcer György ipolyvarbói plébános volt. Egy példabeszédet említett az ókori görög történelemből, arra utalva, mennyire fontos, hogy a mindennapokban átérezzük, nem vagyunk csalhatatlanok és tévedhetetlenek. Nem mi vagyunk a legjobbak, hanem akadnak, akik rátermettebbek, különbek nálunk. Ha nem tudjuk értékelni a másikat, nem jutunk előbbre, és nem juthat előrébb az a „hintó” sem, amely a magyarságot, a népet, a nemzetet jó irányba képes húzni. A másik elismerése mellett szükséges tehát az összefogás ember és ember, csoport és csoport között. Rendületlen hittel, töretlen elszántsággal kell haladni az előbbre vivő úton.
Kanyó János, Őrhalom korábbi polgármestere személyes emlékeket idézett: kisgyermekként nyári forró napokon szívesen fürdőztek az Ipolyban, amikor az egyik oldalon magyar határőr, a másikon csehszlovák csendőr járt, és nem értették, miért figyelmeztetik őket mindig, nem szabad a túlpartra átmenni, mert az egy másik ország – holott ott is magyarul beszélnek. Ezzel azt hangsúlyozta, hogy a közvetlenül a határok mentén élők érzik igazán át a trianoni békediktátum összes fájdalmát, rajtuk, az ő közösségi életük, családi, rokoni kapcsolataik szétszakításával mutatkozott meg leginkább a szerződés gyakorlati valósága.
Gemer Ferenc, a keresztállítás „ötletgazdája” pedig egy írást olvasott fel, amely kilencvennégy esztendővel ezelőtt jelent meg a Szepesi Híradó hasábjain: a szász polgárok tiltakozása Trianon ellen, kiállása a magyarok mellett, akiktől az elmúlt századokban oly sok szépet, megértést, bizalmat, testvériséget kaptak.
Az eseményt az ipolyvarbóiak, és a Tormay Cecile Irodalmi Társaság verses – prózás – zenés összeállítása színesítette.
HH, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”46209,46196,46186,46165,46073″}
