48102

Az összefoglaló jelentés második tájékoztatója (1) további vizsgálódást szükségesnek tartva megállapítja, hogy a különböző archívumokban (2) fellelt iratok alapos áttanulmányozása után, valamint a Kerületi Nemzeti Bizottság „informatív vizsgálatával” (3) sem sikerült olyan dokumentumokat találni, amelyek a Ligetfalun történt eseményekkel foglalkoztak volna.
Ennek a megállapításnak ellentmondva a következőkben a jelentés az első részben már említett 90825/48 számú, a Nemzetbiztonság pozsonyi városi igazgatósága bűnügyi részlege jegyzőkönyvének mozgásáról közöl adatokat. A jegyzőkönyvön előiratok számai is – 42415/47 és 37862/47 – szerepelnek, amelyek valószínűsíthetően szintén a ligetfalui eseményekkel foglalkoztak. Ezeket a dokumentumokat egy iratkötegbe foglalták, amelyet aztán a Belügyminisztérium dolgozója (4) küldött meg a pozsonyi járásbíróságnak. Az iratköteg 26 tanú vallomását is tartalmazta a Ligetfalun történtekkel kapcsolatosan. A tájékoztató (számunkra súlyos) megállapítása, hogy a 26 szemtanúi beszámoló kivételével valószínűleg nem létezik semmilyen irat, amely az 1945-ös ligetfalui törvénytelen kivégzésekkel foglalkozna. Az iratköteget ugyanis 1960. február 18. és március 24. között bizottságilag megsemmisítették. A megsemmisítésről részletes jegyzőkönyv nem született, így nem lehetett megállapítani, hogy minden iratot bezúztak-e.
A tájékoztató egyebekben rögzíti, hogy a ligetfalui tábor iratai – itt a táboron átmenő személyek iratairól van szó – teljesen rendezetlen formában a Szlovák Állami Központi Levéltár vöröskői lerakatában találhatók. Itt helyezték el a foglyok mozgásával foglalkozó állomáskönyveket, a tábor igazgatásának dokumentumait, a táborban összegyűjtött és kivizsgált személyek önálló iratkötegeit is. A kartotékok mintegy 4-6 ezer személy nevét tartalmazzák, akik 1945 májusa és október között átmentek a táboron. Minden adatlapon ott vannak a személyes adatok, a lakóhely, a táborba érkezés napja és az adatlap kiállításának dátuma is. Egyik-másik adatlap túloldalán fel van tüntetve, hogy az adott személlyel mi történt a továbbiakban. Többnyire az Ausztriába vagy Németországba történt elszállítás adatai szerepelnek. Némely adatlap üres. A kartotékok elrendezése alapján arra lehet következtetni, hogy a táborban összegyűjtött személyek mozgásáról készített áttekintést jól vezették. Nem lehet azonban megállapítani, hogy ezeket a személyeket a nemzetbiztonság vagy a hadsereg által őrzött táborban gyűjtötték-e össze. Tekintettel a különböző jegyzőkönyvekben és állomáskönyvekben található bejegyzésekre az összefoglaló jelentés feltételezi, hogy ez esetben a nemzetbiztonságiak által őrzött táborról volt szó, mivel a katonai táborban többnyire mindent elégettek és elpusztítottak.
A dokumentum ezen része röviden kitér az 1947-es parlamenti vizsgáló bizottság (5) ténykedésre is. A jelentéstevő feltételezi, hogy az egykori Belügyi Megbízotti Hivatal BA (VII.) ügyosztályát is – hasonlóan a cseh országrész Belügyminisztériuma VII. c. ügyosztályához – kötelezték a parlamenti vizsgáló bizottság számára jelentések készítésére az összes „forradalom utáni” eseményről. Az összefoglaló jelentés első tájékoztatójából kitűnik, hogy a Bacušan-per bírája, Farář alezredes a Legfelsőbb Hadbíróság elnökével, Ruter tábornokkal együtt beszámolt az ügyről a Nemzetgyűlés Védelmi Bizottságának. (Vagyis, az 1947-es parlamenti vizsgáló bizottság előtt ismert lehetett az ügy, a bizottság összefoglaló jelentése viszont semmit sem tartalmaz erről.) Rendkívül figyelemre méltó utalás is olvasható az egyik iratkötegben: Farář bíró felelősséget érzett Smetana és társai ügyének hiányosságai miatt és bagatellizálni, illetve eltusolni akarta az ügyet. A megjegyzést a katonai kémelhárítás vizsgálótisztje tette 1955. május 19-én. Ez az értékelés Kosmelnek a Belügyminisztérium 3. igazgatósága által felfektetett S-1383 számú aktájában található meg. A megfogalmazásból súlyos következtetés vonható le: Farář tudatában volt annak, hogy a ligetfalui ügy bírói szakaszát nem megfelelően kezelte, nem tárta fel az összes tényt és körülményt, ezért felelősség terheli. Az is valószínűsíthető, hogy nyomást gyakoroltak rá, amire konkrét jelzéseink is vannak. Egyrészt a legfőbb katonai ügyész parancsra a vádlottak vizsgálati fogságból történő elengedésére, másrészt a politika figyelme az ügy iránt.
Az 1965-ös vizsgálatnak tehát nem sikerült fellelni a Belügyi Megbízotti Hivatal BA (VII.) ügyosztálya által a parlament védelmi bizottsága számára készített jelentéseit. A vizsgálat felételezte, hogy a ligetfalui tömeggyilkosságokra vonatkozó iratok több lépcsőben semmisülhettek meg. Egyrészt 1948-ban, még a februári fordulat előtt. Az összefoglaló jegyzőkönyv vitathatatlannak tartja, hogy számos személynek érdekében állt a Belügyi Megbízott Hivatal anyagainak megsemmisítése. Példaként hozza a Hivatal egyik volt vezető munkatársának, egy bizonyos Jankovičnak az esetét, aki az archívum felelőseként dokumentumokat semmisített meg (6). Azt a vizsgálat nem tudta megállapítani, hogy a megsemmisített dokumentumok között voltak-e a Belügyi Megbízotti Hivatal BA (VII.) ügyosztályának az iratai is, mint ahogy azt sem tudták tisztázni, hogy 1965-ben léteztek-e ezek az iratok egyáltalán. Az iratmegsemmisítés második hulláma 1953-ban volt, amikor a rendőr igazgatóság épületét átvette a határőrség. A harmadik hullám pedig a már előbbiekben említett 1960-as selejtítés volt.
Folytatjuk!

Szabó József, Felvidék.ma

Jegyzetek:
(1) Az összefoglaló jelentés ezen tájékoztatójának részjelentései az eltérő gépírásminták, valamint a külön lapszámozások alapján ítélve eltérő időpontokban születhettek, nem tekinthető teljesen koherens írásműnek. A rendezetlenségen kívül ráadásul hiányos is, lapok tűntek el belőle, amit viszont folyamatos lapszámozással kívántak álcázni. Például felsorolja a 26 szemtanút, illetve vallomásaikat, ám a felsorolás első lapja után, amelyen 5 tanú szerepel, nem az ötödikként feltüntetett tanú vallomása folytatódik a második sorszámozású lapon, hanem a 15-diké. A 16. sorszámú tanú után viszont megszakad a jegyzőkönyv ezen része. Ez után egy összegzés következne, ám a lap többi része már üresen maradt. Úgy tűnik, hogy az ügyön párhuzamosan több személy vagy csoport dolgozott, akik, vagy amelyek külön készítették el részjelentéseiket – ezek összegzése, illetve értékelése azonban már elmaradt.
(2) A Belügyminisztérium Pozsonyi Kerületi Igazgatóságának levéltári részlege és a Szlovák Központi Állami Levéltár.
(3) A jelentés nem részletezi, hogy a Nemzeti Bizottság hol, kinél, mely szervnél, milyen tartalommal és céllal folytatta le ezt az informatív vizsgálatot.
(4) Valószínűsíthetően Jan Krajmer rendőrfelügyelőről van szó.
(5) Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés elnöksége 1947. július 10-én hagyta jóvá, hogy a Védelmi Bizottság parlamenti vizsgálóbizottságot hozzon létre az 1945. május 5-e után a német és a magyar kisebbség ellen elkövetett atrocitások kivizsgálása céljából. Első ülésére 1947. július 22-én került sor.
(6) Jankovičot ezért hét és fél év börtönre ítélték el.

{iarelatednews articleid=”48016,48018,47877,47741,47738″}