15A Szkala Polgári Társulás az önkormányzat támogatásával harmadik alkalommal rendezte meg a garamkövesdi borfesztivált.
„A fesztivállal a Garam bal partjára szeretnénk felhívni a figyelmet. Erre a kicsit Csipkerózsika-álmát alvó vidékre, ahol száz-kétszáz éves, nagyrészt omladozó falú pincék állítanak emléket a hajdan virágzó szőlő- és bortermelésnek. Remélem, a rendezvénnyel sikerült megmutatni, hogy van visszaút, fejlődés, visszatérhet az élet a pincefalvakba, ha van elég vállalkozó szellemű bortermelő, aki őrzi a hagyományokat, újratelepíti a szőlőket és nagyszerű borokat készít” – mondta Geönczeöl Attila szervező.
Garam mente valaha igazi élő szőlőskert volt, napsütötte dűlőkkel, hangulatos pincefalvakkal, zamatos borokkal. A 20. század viharai sajnos ezt a vidéket sem kerülték el, ám az emberekből a táj, a szőlő, a bor szeretetét kiölni nem lehet. Az egykori vincellérek utódai ma is élnek, és új életet visznek a több száz éves falak közé, újratelepítik a domboldalakat, és kiváló borokat szűrnek a megtermelt szőlőből. A bort azonban nem csak készíteni kell, meg is kell inni! Ebben a tudományban ugyan a Garam menti borászok is jeleskednek, de bőven marad bor a betérő vendégeknek is. Szeretnék ezért az év néhány napját a Garam mente borünnepévé tenni, ezért indították útjára a Garam Menti Nyitott Pincék rendezvénysorozatot, melynek egyik fontos állomása a garamkövesdi borfesztivál.
A Garam menti borvidék, ahova Garamkövesd és Muzsla szőlőhegyei is tartoznak, híres borvidék, már a 16. századtól kezdve termeltek itt vörösbort. A legelterjedtebb fajták a kadarka és a juhfark voltak. Az esztergomi hercegprímásnak is volt itt szőlészete, az itt termelt borok Budapesten is ismertek voltak a 19. században. Sajnos a szocializmus alatt a virágzó borvidék teljesen tönkrement, 5-10 éve próbálják újjáéleszteni az itteni borkészítő hagyományokat. A hagyományok újjáélesztésében komoly szerepet vállal a Szkala Borászok és Szőlészek Polgári Társulás. Környi szerint az utóbbi 20-30 évben a gazdák a vidéken már csak szőlőt termesztettek, és az eladott szőlőből az északabbra fekvő régiókban, például Nyitrán készítettek bort. A társulás munkája nyomán egyre több pince nyílik Garamkövesden, kisebb borászatok kezdenek el működni, amit mindenképp figyelemre méltó teljesítménynek nevezett.
Az Alsó-Garam mente felfedezésre váró, Csipkerózsa-álmából csak most ébredező táj. Több száz pincéből álló pincefalvak, 17-18-19. századi egyházi és paraszti pincék, présházak, nemesi kúriák és kastélyok őrzik a helyi borkultúra emlékeit. Legendás dűlők várják az Aranykor visszatértét, azt, hogy újra felhangozzanak a szüreti nóták. Talaj – dűlő – mikroklíma – szőlő – ember: tőlük függ a zamat, illat, szín, érlelhetőség, jellem és kellem. Az Alsó-Garam mentén minden természeti tényező adott ahhoz, hogy kiváló nedűk teremjenek, és szerencsére egyre több az ember is, aki új életet próbál lehelni e vidékbe. A termőhelyre a változatos talaj, nagyszerű déli-délnyugati fekvésű dűlők, kiváló klimatikus adottságok és viszonylag egységes fajtaszerkezet jellemző. A Garam menti barna erdőtalajok elsősorban a Garam folyó bal partján, Zselíztől Garamkövesdig jellemzik a nagyrészt délnyugat-nyugati lejtésű területeket. Garamkövesdtől Helembáig, azaz az Ipoly torkolatáig viszont már vulkanikus eredetű andezit és andezittufa az alapkőzet, amelyen elsősorban agyagos lösz és helyenként itt is barna erdőtalaj található. Egyes dűlőkben andezittörmelék nehezíti a művelést, cserébe viszont igen meleg, szinte mediterrán viszonyokat teremt a nyári időszakban. A Garam jobb partján Párkánytól pár kilométerre nyugatra, a Hegyfarokkal kezdődik az a dombság, amelynek déli, napsütötte oldalait elsősorban az agyag-, az agyagos lösz- és a vályogtalajok jellemzik. Ezen belül is Muzsla környékén inkább a lazább lösz, míg Kürtön az agyagos, kötöttebb talajok fordulnak elő. A magas mésztartalom szintén jellemző a vidékre, emiatt szép savú, illatos borok kerülhetnek ki a pincékből. Az éghajlatra sem lehet panasz, a napsütéses órák száma az egész Felvidéken a legmagasabb, de 2146-os sokéves átlagérték meghaladja a legtöbb észak-magyarországi borvidékét is. Persze más bortermő helyekhez hasonlóan itt is sok múlik a mikroklímán, a három folyó (Duna, Garam, Ipoly) hatásán, egy-egy völgy, dűlő fekvésén, egyedi adottságain. Sokat mond az a tény is, hogy a kovácspataki természetvédelmi területen (Garamkövesd szomszédságában) olyan, a szubmediterrán klímára jellemző növény- és állatfajok fordulnak elő, mint a törpemandula, az árvalányhaj vagy éppen a pannon gyík.
A régióban a fehér szőlőfajták vannak többségben, bár egykor a déli lejtők a magyar kadarkakultúra hagyományait gazdagították. A történelmi források a mézes fehér, a pozsonyi leányka (azaz leányka), az ezerjó, a cétényi (azaz pozsonyi fehér),a juhfark, a szentlőrinc, a kékoportó (Kürtön), a kékfrankos, később az olaszrizling, a kék- és fehérburgundi (pinot noir és pinot blanc), főleg a Garam bal partján pedig a peszeki leányka (azaz a királyleányka) elterjedtségére utalnak. A 19. század végi filoxéravész nagyrészt eltüntette ezeket a régi szőlőket, a hatvanas-hetvenes években viszont több ezer hektárt telepítettek újra. Ekkor vált jellemzővé a mai, hagyományosként kezelt fajtaszerkezet, az olaszrizling, a zöld veltelini, a szentlőrinc hármas, melyekhez falvanként váltakozva még a leányka, a királyleányka és a kékfrankos csatlakozott. Elterjedőben van a rajnai rizling és más világfajták is (chardonnay, sauvignon blanc, cabernet sauvignon stb.), néhány bortermelő próbálkozik a régi fajtákkal, ill. a kürti kutatóállomáson keresztül, elsősorban az ismert nemesítő, Korpás András munkájának eredményeképpen, számos új nemesítésű fajta telepedett meg (pálava, devín, morva muskotály, andré, dunaj, alibernet) a vidéken.
A rendezvény szervezői a terület éledező borászatára, a Garam menti borok kiváló minőségére irányították a közönség figyelmét. A fesztiválon ezért kizárólag helyi borokat lehet kóstolni. A Szkala Polgári Társulás tagjai elsősorban garamkövesdi szőlészek és borászok, de voltak köztük kicsindi, kéméndi, párkányi, muzslai, ipolypásztói és nánai bortermelők is. A fesztiválon az ő boraikat is megkóstolhatták a látogatók. Borászok listája: Hacskó György (Garamkövesd),Környi Csaba – Burdavin (Garamkövesd), Dorna Ferenc (Nána),Moravčík László (Garamkövesd), Benyó Mihály (Garamkövesd),Kormos pince – Korvin (Garamkövesd), Színai Tibor (Kicsind),Geönczeöl Pince (Garamkövesd-Muzsla), H&V Pinczészet (Muzsla), Pomozi Pince (Ipolypásztó), Stugel Miklós (Garamkövesd),Mikus Krisztián (Párkány-Garamkövesd),Németh Pince (Kéménd),Környi Zoltán (Garamkövesd).
Pomozi Zoltán az Ipoly partján fekvő, 500 lelket számláló faluból, Ipolypásztóról érkezett boraival.
„Családunkban több generációra visszanyúló hagyományai vannak a szőlőtermesztésnek és a borkészítésének. A Pomozi családban apáról fiúra szállt ez a kisebb szőlőültetvény és annak aranyat adó nedűjének szeretete. Pincénk a 80-as években érte el jelenleg is megtekinthető formáját, alkalmazkodva az akkori szőlészeti technológiákhoz. A fejlődéssel haladnunk kell nekünk is, így minden évben próbálunk megjelenni valamilyen újdonsággal a piacon. Gondolunk itt mind a technológiára, mind pedig a palackok küllemére. Pincénk elsősorban a fehérborok tökéletesítését tűzte ki céljául. Borfajtáink: chardonnay, rajnai rizling, olaszrizling, peszeki leányka, cuvée, kékfrankos. Félszáraz és száraz borainkat a termőhelyi sajátosságok figyelembevételével készítjük. Ennek eredményeképpen tudtuk elérni a chardonnay gyümölcsösségét, lágyságát, fiatalosságát és üde, friss citrusos illatát. De említhetném akár a peszeki leánykát is, amely egy tájjelegű szőlőfajta, s amelynek bora olyan, mint egy tüzes Paso Doble. Erényként tartjuk számon, hogy a modern technológia mellett a hagyományokat is tiszteletben és megbecsülésben tudjuk tartani. Ezért az acéltartályos módszer mellett a hagyományos fahordós érlelés is szerepet kap. Vörösborok esetében ez utóbbi – oxidatív – eljárást elengedhetetlennek tartjuk. Fehérboraink esetében már az új hullámokhoz alkalmazkodunk, és teljesen zárt, reduktív rendszerben próbálunk szebbnél szebb eredményeket elérni. A visszajelzések pozitívak, ami azt jelenti, hogy jó irányba haladunk, hiszen nemcsak különféle borversenyeken értünk már el szép eredményeket, hanem a bort szerető, kedvelő emberek köreiben is. Az út természetesen rögös és bozótos, de a kihívásokat mi kifejezetten élvezzük. Ezáltal nem csak a benső, de még a külső hatások is a fejlődés irányába hajtanak minket. Megadatik a lehetőség arra, hogy valami egyedit alkoss, amit megismételni, valószínűleg, soha sem leszel képes, de az adott pillanatban boldog vagy. Amikor baráti körben leülsz, és az asztalra teheted a saját készítésű borodat, amelynek illatát, ízét, zamatát mindannyian élvezitek, na az az igazi földöntúli boldogság” – mutatta be pincészetét a fiatalember.
A garamkövesdi fesztivál jellegzetessége, hogy a pincefalu százéves pincéiben rendezik meg, ahol a borkóstolás mellett jut idő a jóízű beszélgetésekre is. „Minden borász egyéniség, mindenkinek megvan a maga története. A fesztivál alkalmával nemcsak bort töltögetünk, a látogatókat beengedjük pincéinkbe is, hogy testközelből ismerjék meg a helyi borkultúrát, a borkészítés eszközeit, a hűs présházakban pár percre kizökkenjenek a hétköznapok forgatagából” – magyarázta a szervező. A látogatók kényelmét szolgálta az autóbusz is, amely a kétnapos fesztivál idején Esztergom és Garamkövesd között ingyen közlekedett. Pénteken (augusztus 8.) a pincék 17 órakor, szombaton (augusztus 9.) délben nyitottak, és mindkét napon hajnalig voltak látogathatók. A fesztivál idején a nagyszínpadon helyi és környékbeli zenekarok váltották egymást. Pénteken a Blues and Roll, szombaton a Gardenő Klaudia Jazz Kvartett, a Rock&Roller, Dzsoni és a RiCsajok, valamint az idei fesztivál sztárvendége, Caramel szórakoztatta a nagyérdeműt.
A garamkövesdi Szkala Borászok és Szőlészek Polgári Társulásának elnöke ( Geönczeöl Attila) főállása mellett egy kisbirtokos pincét is működtetek. A Geönczeöl Pince valamivel több mint 1 hektáros szőlőterülettel rendelkezik a felvidéki Muzslán, ahonnan a termés a 130-150 éves garamkövesdi pincékbe kerül. A szőlőben a környezetvédelmet és fenntarthatóságot, valamint az alacsony tőketerhelést tartjuk fontosnak, tiszteljük a nagyszerű alapanyagot adó 40-50 éves tőkéket, a parlagon heverő területeket pedig fokozatosan betelepítjük. A pincében hagyományos módszerekkel, spontán erjedéssel, kíméletes módon készülnek a borok, egyelőre zöld veltelini, olaszrizling, rajnai rizling, leányka, szentlőrinc fajtákból. A legjobb évjáratokban születik meg az ősök nevének emléket állító karcsa házasítás és a késői szüretelésű olaszrizling („ősz húrja”).
Akik a két nap alatt eljöttek és benéztek az ódon pincékbe, a kóstolás mellett megismerkedhettek a helyi borászokkal. A bor mellé népzenét, nótákat, bluest, rockot, népmeséket és finom falatokat is kínáltak a rendezők. Mindkét napon hivatalosan éjjel 2 óráig tartott a fesztivál, de a pincékben ezután még lehetett folytatni a borozást, amennyiben a vendégek és a gazda is bírta.
A harmadik alkalommal megrendezett borfesztivál is igazolta, hogy a termőhely-szőlő-ember újra kezd egymásra találni.
Képgalériánkat tekintse meg ITT>>>.
Miriák Ferenc, Felvidék.ma
Fotó: a szerző felvételei
{iarelatednews articleid=”47806,45143,44209,43694″}
