Sport. Ez a fogalom a történelem folyamán szerteágazó, sokszínű tevékenységgé nőtte ki magát. Eleinte – a sakkot kivéve – kimondottan a fizikai mozgást igénylő diszciplínákra vonatkozott, ám a csúcstechnika és a „csúcsismeretek” tovább bővítették a szellemi sportok palettáját.
A Nagymegyeri Magán Szakközépiskolában ez utóbbi változatát ugyancsak mellőzték, amikor szeptember 18-án iskolai sportnapot szerveztek. A rendezvény programját – mint szakmai illetékes – Puha Imre, az iskola tornatanára állította össze. S mivelhogy itt kimondottan a fizikai erőkifejtést igénylő sportágak jöttek számításba, Puha Imre hangsúlyozta a sport egészségre gyakorolt hatásának fontosságát. Annál is inkább, mivel manapság a csúcstechnika – pl. számítógép formájában – nem kis mértékben csökkenti a tanulók mozgásigényét, akik idejük jelentős részét a weboldalakon történő szörfözéssel, vagy a különböző társas honlapokon való kommunikálással töltik.
A nagymegyeri magániskola sportnapja nemcsak a fociban, a röplabdában, az asztali teniszben, a kézilabdában mozgatta meg a gyerekeket, hanem olyan nem éppen olimpiai „sportágakban” is, mint a kötélhúzás, vagy a kidobósdi, amelyben a tanárok is aktívan részt vettek.
Földes Zsuzsa tanárnő magával hozott burgonyával járult hozzá a diszciplínák számának bővítéséhez. A burgonyákkal egy kissé távolabb elhelyezett edénybe kellet dobva beletrafálni. Nem minden dobás sikerült, de lehet, hogy a leendő háziasszonyok még valamilyen módon hasznát veszik majd ennek a tudománynak.
A célba dobást labdával is megpróbálhatta bárki – itt a legügyesebbeket stílusosan almával jutalmazták. Az alma apropóján el kell mondanunk, hogy almahámozó-verseny is volt – némi jutalmul kapott nyalánkságért.
Ha rutint nem is, de kézügyességet kívánt a mezhajtogató vetélkedő, amelyet a többi versenyhez hasonlóan szintén egyenjogúság jellemzett – lányok is, fiúk is próbálkoztak.
A kellemes hangzású háttérzenével kísért rendezvény bizonyos értelemben vett „liberalizmus” szellemében zajlott, ugyanis aki megunt egy versenyszámot, átmehetett egy másik helyszínre, ahol másban próbálhatta ki a „tehetségét”.
Kimondottan pozitív hozzáállást tükröz a tanulók részéről, hogy a tornából felmentettek sem vonakodtak részt venni olyan tevékenységekben, amelyek nem álltak ellentétben a felmentés okával.
Csóka Gábor, Felvidék.ma
