49188

A Bódva forráshelyén lévő Stósz településen élő Fábry Zoltánt megszámlálhatatlan szálak kötötték a (cseh)szlovákiai – ő „szlovenszkói”-nak mondta – magyar közösséghez, de közösségünk tagjai és intézményei körül is egyre többen keresték a kapcsolatot vele; levélben, személyesen.
Amikor 1967-ben 70. születésnapját ünnepelte a Kanyapta menti buzitai iskolában is megemlékeztünk születésnapjáról, és elhatároztuk, hogy az iskola tanulói és pedagógusai nevében mi is felköszöntjük őt. Fábry Zoltán válaszolt a levelünkre, részletes információkkal igazolva, hogy a stószi hegyek alól oda figyel a Bódvához szerényen csatlakozó Kanyapta patak vidékére, annak településeire, különösképpen pedig a buzitai iskola már akkor is figyelmet és elismerést érdemlő eredményeire, sikereire. Ajándékként az iskola tanulóinak küldött egy kézjegyével ellátott fényképet, dedikált kötetét (Palackposta), és egy tanulmányának a kéziratát, javításokkal és korrigálásokkal együtt.
Fábry Zoltán elismerő szava és maga a küldemény felvillanyozta a diákokat, különösen a kilencedikeseket, és kezdtük szövögetni Fábry Zoltán meglátogatásának a tervét. Igen ám, csak közben 1968-ra fordult az idő, amikor pezsgésnek indult az addig kalodában tartott társadalom, és mi „szlovenszkói” magyarok is abban reménykedtünk, hogy a kitelepítések, deportálások, reszlovakizáció, és egyéb bennünket diszkrimináló intézkedések után a jognak asztalánál mi is egyenrangú partnerként foglalhatunk helyet. Nem lett belőle semmi, közben Fábry Zoltán egészségi állapota egyre romlott. Erről jómagam is meggyőződhettem, amikor a budapesti irodalomtörténész, Czine Mihály társaságában felkerestem őt, aztán pedig magyartanárok társaságában. Zoli bácsinak mindig szót ejtettem a buzitai gyerekekről, aki örömmel hallgatta, és sosem felejtette el üdvözletét küldeni, egyben megígérte, hogy vigyázó figyelme továbbra sem apad a buzitai iskola iránt.
Dédelgettünk olyan tervet is, hogy meghívjuk Buzitára (Czine Mihály tanár úr többször megfordult ott), de egészségi állapota miatt már nem vállalt utazást. Törékeny szervezetét megviselte a két világháború; a galíciai és olasz front, a második világháború idejében elviselt börtön, ennek ellenére voltak olyanok, akik azzal gyalázták, hogy a betegségeit csak beképzeli (kacifántosan, idegen szóval: hipochonder), pedig a személyes találkozókon egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy igazán a szülőhely, a gyógyító stószi levegő, és az egyre szélesebb itteni és „odaáti” odafigyelés tartja benne a lelket. Ezért is próbáltuk levelezés folytán pontosítani egy látogatás időpontját, kezdetben egy kisebb csoporttal, aztán egy nagyobbal. Valami mindig közbejött: gyengélkedés, újabb szívroham, kórházi kezelés…, majd 1970 május utolsó napján a megmásíthatatlan hír: életének 73. évében elhalálozott.
Fábry Zoltán céltudatos és következetes ember és író volt. A „stószi őrhely”-nek nevezett posztját közösségünk – a felföldi magyarok – iránt megtört egészséggel is vállalta és becsülettel teljesítette. Csak apró vonás a portréjához. Sokan fordultak hozzá, legtöbben levélben. Néha naponta 10-20 levél is érkezett a címére. Ha nem volt ideje azonnal válaszolni, akkor egy porcelán levéltartón egymás mellé rakta, megszámozva őket. Betegsége esetén a gondos Schreiber Ida néni vette postáját „lajstromba”, amikre aztán Zoli bácsi állapota jobbulása után mindig válaszolt.
A buzitai gyerekek elmaradt stószi látogatása miatt sokáig lelkiismeret-furdalás gyötört. Mert a halogatással úgy voltunk, mint ami az emberrel – sajnos – oly gyakran megesik: majd legközelebb! Sajnálatosan, nem lett legközelebb. Ezért ha valamit elhatározunk, igyekezzünk azt időben és maradéktalanul megvalósítani. Legyen az cselekedet, eltökélt gondolat szüleink, testvéreink, nagyszüleink, rokonaink, barátaink, ismerőseink irányába. Mert Fábry Zoltán közösségünk tagjainak amolyan jóságos és figyelmes nagyapja volt. Igazolja ezt végakarata: mindenét ránk hagyta. Megtartani őt és hagyatékát: emberi tisztesség dolga!

Máté László, Felvidék.ma
Fábry Zoltán stószi sírját október 10-én koszorúzták meg a 45. Fábry Zoltán Közéleti Napok keretében. {iarelatednews articleid=”49168,42926,49177″}