Az alig száz oldal terjedelmű könyv egyaránt tartalmaz verseket, prózákat, vizuális költészeti alkotásokat, fotókat és kritikákat a szerzőről. Szűcs Enikő kötete egy érdekes konstrukció. A különböző formájú szövegeket az identitás kérdésének tematizálása és a határok kérdése fűzi össze, azonban az alkotások minősége korántsem ilyen egynemű. Az első és legszembetűnőbb kifogásolnivaló nem a szerző számlájára írandó, ugyanis a könyv materiális megjelenését illeti a kritika. Alapvető szerkesztési kérdés, hogy bizonyos betűtípusokat (Comic Sans) nem használunk nyilvánosság elé kerülő szövegek esetében, ugyanis megkérdőjelezhetővé teszi az irodalmi munka komolyságát – itt is ezzel találkozunk. Hasonlóan földhözragadt probléma, hogy amennyiben fotókat és vizuális költészetet kívánunk papírra nyomni, azt jó minőségben, a kötetben átgondoltan elhelyezve tesszük. A rossz megvilágításban készült, fekete-fehér, amatőrnek ható beállításokban fotózott téglák próbára teszik az olvasót, s olyan prekoncepciókat indukálnak, amelyek megakadályozzák, hogy igényes könyvként tekintsen Szűcs Enikő alkotására.Hasonló kifogásokat ébresztenek az egymás mellé állított képek és szövegek is. A határokba ütközést, a konstruáltságot, a kint és bent viszonyát kívánják tematizálni a kútszerű téglaépületet ábrázoló képek, azonban ritkán adnak hozzá bármilyen módon a velük párban szereplő szövegekhez. A Magányra döbben I. (18.) című alkotás például egy kör alakú téglafal részletét ábrázolja, s alatta a felirat: „(nincs szívem nemet mondani kisded játékára)”. Erőteljes fantáziával és némi erőfeszítéssel megoldható, hogy értelmet tulajdonítsunk kép és szöveg együttesének, azonban ha még meg is tesszük ezt, az esztétikai élmény elmarad. Találkozhatunk a kötetben szöveg nélkül álló fotósorozatokkal, a III. F.A.L. címet viselő egység a fenti építmény megépülésének fázisait, s a már kész mű különböző megvilágítású vizuális megörökítéseit tartalmazza. (30.)Érdekes ötlet a kör alakú, ám rácsos szerkezetű, azaz fényáteresztő épület metaforává emelése, azonban a különböző méretű és minőségű képek nem fedik fel értelmüket. Ha egy alig száz oldalas műnek a tíz százalékát bizonyos típusú alkotásfajta teszi ki, nem árt, ha az olvasó is beavatódik, s akkora jelentőséget tulajdonít a ciklusnak, mint a kötet készítője. Jelen kötet esetében a beavatás elmarad.
A kötetben prózákat is találhatunk, melyek a versekhez hasonlóan rendkívül személyes hangvételűek. A szövegek nem történeteket mutatnak be, sokkal inkább hangulatokat, állapotokat tesznek meg tárgyukul. A versekre jellemző líraiság e alkotásoknál is tetten érhető.
forrás: szorosko, Felvidék.ma
