49676

Mióta a Rovás Alapítvány és a Rovás Infó felhívást intézett a rovásaláírás használata érdekében, egyre több hír érkezik arról, hogy sokan szívesen csatlakoznának a mozgalomhoz. Számukra készül cikksorozatunk, ahol a már sikerrel járt rovótársakat kérdezzük tapasztalataikról.

Az ország több részéről számoltunk már be alárovott személyi igazolványról, jogosítványról, banki aláírásmintáról, sőt kaptunk beszámolót Erdélyből és Angliából is. Kijelenthetjük tehát, hogy nemzeti írásunk világszerte terjed. A legfrissebb példa a Felvidékről érkezett.
Kulturális nemzetegyesítés – Ahogyan az egységes rovás helynévtáblák fontos jelképei a határokkal sem megosztható magyar nemzetnek, úgy a rovás hivatalos használatának példái a közös műveltség erejét bizonyítják. Az elcsatolt területek képviselői fontos küldetést valósítanak meg, hiszen a teljesen szlovák nyelvű személyi irat a nyelvi elnyomás bizonyítéka, a rajta elhelyezett rovásos aláírás a diktatúra falán ütött rést jelenti. Remélhetőleg egyre több magyar tesz meg legalább ennyit a szabadság kivívása érdekében.
Egy igazi rovó a Felvidékről – Mátyás Zoltán, 45 éves vállalkozó, aki a felvidéki Sőreg községben él családjával. Napi rendszerességgel használja nemzeti írásunkat és annak népszerűsítésében, gyakoroltatásában is részt vesz. Az első felvidéki magyar, aki hivatalos szlovák személyi okmányát rovással írta alá. A ügymenetről és a rovásműveltség helyzetéről kérdezte a Rovás Info.

Mióta és hogyan foglalkozol a rovásműveltséggel?
A rovásírásba a szó szoros értelmében belebotlottam, úgy 12-13 évvel ezelőtt. Balassagyarmat egyik utcáján sétáltam, amikor ráléptem egy karkötőre, amire körbe Magyar Adorján rovás ABC-je volt nyomtatva. Mivel eddig még ilyet nem láttam, felkeltette az érdeklődésemet. Ezért nem sok időmbe tellett, hogy megtanuljam a rovásjeleket, de sajnos annak rendje, s módja szerint meg is feledkeztem róla pár évre. Úgy 5 évvel ezelőtt újra összefutottam a rovással, de akkor már tudatosan érdeklődtem a rováskultúra iránt. Internetről letöltöttem Friedrich Klára egyik tankönyvét, felfrissítettem tudásomat, és egyre nagyobb érdeklődéssel böngésztem a rovás emlékeket az internetet. Ez az érdeklődés a szenvedélyemmé vált, oly annyira, hogy mára már minden magán jellegű írásomat inkább rovom. Így a határidőnaplómtól kezdve, jegyzeteken keresztül egészen a bevásárló listáig mindent rovással jegyzek fel.
Hogy jött az ötlet, hogy a személyi okmányt hivatalosan alárójál?
Interneten láttam, hogy páran alárótták a személyi okmányaikat. Az ötlet nagyon megtetszett, így utánanéztem az idetartozó szlovák törvényekben, rendeletekben, hogy lehetséges-e. Mivel sehol nincs konkretizálva az aláírás kiviteli formája, úgy döntöttem megpróbálom, és sikerült. Tudomásom szerint mostanáig egyedül nekem van alárótt hivatalos okmányom a Felvidéken, de remélem, hogy példámon felbuzdulva csakhamar lesznek követők is.
Mi volt az okmányiroda reakciója, hogyan zajlott a hivatalos ügymenet?
Az okmányirodában elég érdekes helyzet alakult ki. Két nappal az esküvőnk után jelentünk meg a feleségemmel, az természetes volt a hölgynek, hogy a feleségem miután megváltozott a vezeték neve, lecseréli az okmányait, de sehogy nem tudta felfogni, hogy én miért akarom lecserélni az enyéimet. Nem értette, hogy én csak az aláírást változtatom meg, nem a nevemet. És amikor még a feleségem vezetéknevéből is kihagyattuk az -ová végződést, annyira kiakadt, hogy már az aláírásra rá sem kérdezett.
Milyen véleményeket hallottál eddig az akciódról?
Többnyire elismerő véleményeket hallottam, bár akadt olyan is, aki szerint ,,ki a nagyobb magyar-t” játszok. Mindenkire rábízom ennek megítélését. Akiknek tetszik az ötletem, csak bátorítani tudom. Ha igaz magyarnak érzi magát, és szeretné, hogy fennmaradjon ősi kulturális örökségünk -szerintem – legegyedibb, legmagyarabb része, akkor használja ezt az örökséget a hivatalos ügyintézésben is, ne csak hobbi szinten, bárhol is él a világon…
Hogyan látod a rováshasználat jövőjét?
A rováshasználat jövőjét biztatónak látom. Egyre többen, főleg fiatalok érdeklődnek a rovás iránt. A gyermeki kíváncsiság csillapíthatatlan. A mi felelősségünk, hogy ez a kíváncsiság idővel ne lankadjon, inkább még növekedjen.

Rovás Info nyomán Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”49013,48768,47125,46150,46000,45377,45174″}