Fráter Olivér, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökhelyettese november 9-én a Nagykaposon tartott Kárpát-haza fejlesztési fórumon ismertette az NSKI nemzetstratégiai alapvetéseit és kitért a már elért konkrét eredményekre is, melyek kulcsa és központi gondolata a nemzeti integráció.
Az alábbiakban az előadását adjuk közre:
Meggyőződésem, többünk közös meggyőződése, hogy a magyar vagy a magyar kultúrkörhöz tartozó emberek számára a nemzetegyesítés azon túlmenően, hogy segít megőrizni és erősíteni a nemzeti identitásukat, elsősorban a szülőföldön való boldogulás új feltételeit kell, hogy megteremtse. Mindezen célok és feladatok megvalósítása érdekében az előző kormányzati ciklusban már megszülettek azok a törvények, amelyek a nemzet közjogi értelemben történő újraegyesítése, a nemzeti reintegráció gondolata jegyében határozzák meg Magyarország új közjogi kereteit. A magyar Országgyűlés – még a Kormány megalakulása előtt – megalkotta a Nemzeti Összetartozás Melletti Tanúságtételről szóló törvényt, új értelmezést és tartalmat adva a Trianon okozta sebekre. Később elfogadásra került a Kettős Állampolgárságról és az Országgyűlési Képviselők Választásáról szóló jogszabály is, amely azonban ahogy tudjuk Szlovákia tekintetében egyelőre még nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Mindezen jogszabályok keretét pedig Magyarország új alaptörvénye teremtette meg, melynek preambulumában megfogalmazott gondolata szerint Magyarország felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért. A Magyarország közjogi újraegyesítése érdekében meghozott fontos és megalapozó döntések tehát megszülettek, amelyet úgy is fogalmazhatnánk, hogy az ünnepnapokat követően végre elérkezett a szorgos hétköznapok ideje.
A korábbi ciklus kormányzata e célok és feladatok fontossága mentén hozta létre a Miniszterelnökség háttérintézményeként a Nemzetstratégiai Kutatóintézetet, melynek alapvető feladatai arra irányulnak, hogy a XX. század zivataros eseményei miatt a világban szétszóródott és a Kárpát-medence számos országában széttagoltan élő magyar nemzet önazonosságát megőrizve megmaradjon, sőt lehetőségeihez képest szülőföldjén gyarapodjon.
Kitűzött közös céljaink sikerének feltétele, hogy a szétszóratott magyarságból új nemzetközösséget építsünk. Ahhoz, hogy a magyarság mindenütt, ahol csak él megőrizze esélyeit a jövőépítésre, ahhoz a következő évtizedekben a magyarság felelős megóvására és gyarapítására van szükség.
A második a szakmai és politikai tudatosság megteremtése, illetve az új nemzetpolitikai eszmerendszer és stratégia megalapozása. Az elmúlt húsz év tapasztalata, hogy a külhoni magyar politikai tényezők még a nemzetépítő magyar kormányok idején sem tudták megakadályozni a határainkon kívül élő magyar közösségek számának és erejének apadását: összességében pedig a magyarok saját szülőföldjükön való térvesztését. A negatív trend megfordítása érdekében tehát szükséges és megkerülhetetlen az országpolitika nemzetpolitikává alakítására.
A harmadik lépés az így kialakított új nemzetstratégia megvalósításához szükséges gazdasági erő megteremtése, amelyhez viszont paradigmaváltásra van szükség. Olyan összefüggő kárpát-medencei rendszerekben kell gondolkodnunk, amelyek saját természeti és emberi erőforrásainkon kívül, az Európai Uniós többletforrások bevonásával egy fenntartható, tervezett és rendezett magyar gazdálkodást tesz lehetővé. A Kárpát-medencei új nemzeti erőforrás-hasznosítás elméleti és gyakorlati módszereinek kidolgozása, rendszerbe foglalása a Nemzetstratégiai Kutatóintézet lehetősége és felelőssége.
Azt mondhatjuk tehát, hogy minden gazdasági és természeti erőforrásnál van egy fontosabb érték, van egy fontosabb kincs, amely a magyar nyelvet beszélő, és a magyar kultúrkörhöz tartozó ember és annak közössége. A velük való és róluk szóló gondoskodást mi humánerőforrás-gazdálkodásnak neveztünk, mert azt gondoljuk, hogy a Bodrogköz is csak addig magyar, és az Ung vidéke is csak addig magyar, amíg ott magyar emberek élnek. Ezért a magyar ember és a magyar közösségek megóvása és megerősítése kell, hogy legyen a jövő kiemelt nemzeti feladata. Globalizált világunk integrációs folyamatai – értékelésünk szerint – mindehhez kedvező hátteret biztosítanak, mert meggyőződésünk, hogy az Európai Unio-s és NATO integráció után végre elérkezett a nemzeti reintegráció ideje. A XX. század magyarságot sújtó tragédiáival szemben, meg kell találnunk azokat a XXI. század kínálta megoldásokat és lehetőségeket, amelyek segítségével összefüggő Kárpát-medencei hálózatokat tudunk építeni, összességben pedig biztosítani tudjuk a kárpát-medencei magyarság megmaradásának feltételrendszerét.
Megvizsgálva annak lehetőségeit, hogy mely eszközök képesek a nemzetegyesítés ügyét a leghatékonyabban szolgálni, arra a következtetésre jutottunk, hogy az Európai Unió – a maga számos ellentmondásával és kényszerelvűségével együtt – az uniós alapok felhasználása tekintetében komoly lehetőségeket biztosít számunkra. Mindennek tartalmi meghatározására és kifejtésére két dokumentumban vállalkoztunk. Az egyik „A Kárpát-haza Fejlesztési Koncepció”, amely 2030-ig terjedő kitekintéssel vizsgálja meg a fejlesztés lehetőségeit. A másik dokumentum pedig „A Nemzetegyesítés Fejlesztési Programja 2014-2020″ címet viseli, s azért tervez hét éves időszakra, mert az Európai Unió is hét évben határozta meg a maga költségvetési ciklusát. Ezen dokumentumokban a jövőkép tekintetében egy összetartó és gyarapodó magyarságot látunk a Kárpát-hazában, amely egy növekvő és fejlődő gazdaságra és egy megújuló és gyarapodó magyar közösségre épül.
Megvizsgáltuk továbbá az európai jogszabályi környezetet és azt láttuk, hogy az Európai Strukturális és Beruházási Alapok lehetőségei között számos olyan forrás található, amelyet eddig Magyarország nem vett figyelembe, annak erőforrásait nem aknázta ki. Van két olyan rendelete az Uniónak, amely kimondja, hogy minden egyes tagország, így Magyarország is, az Európai Szociális Alap tekintetében köteles saját országhatárain túli, úgynevezett programterületen kívül megvalósuló projektekre is pénzt fordítani. Az Európai Unió tehát a transznacionális együttműködések erősítésére kötelezi a tagállamokat, így a határokon túlról érkező pályázatok befogadása és az ott megvalósuló projektek finanszírozása tekintetében kötelezettséget ró számukra. E kötelezettségek azonban a nemzetegyesítés magyar-magyar együttműködésének lehetőségét jelentik. A szociális alap tekintetében az Unió e finanszírozás felső határát sem szabja meg, sőt 3% mértékig lehetőséget biztosít a non-EU területekről, esetünkben Kárpátaljáról és a Délvidékről érkező projektek finanszírozására is. Az Unió vonatkozó rendelete, az Európai Regionális Fejlesztési Alap, Kohéziós Alap tekintetében 15%-os mértékben maximalizálja a támogatás mértékét. Az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap vonatkozásában pedig, amely elsősorban normatív támogatásokról szól, tehát földalapú és állatok után járó támogatásokat jelent, a „know how”-típusú együttműködések finanszírozására biztosít 5%-os mértékben maximalizált forrásokat.
A lényeg tehát az, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy létezik az együttműködésnek kodifikált alapja, az átjárhatóság tehát intézményesített kereteket kapott, amely számunkra a magyar-magyar együttműködés és nemzeti reintegráció eszközrendszerének meglétét feltételezi. Ez az az új lehetőség, amelynek a Nemzetstratégiai Kutatóintézet általi kidolgozása révén, száz év óta talán első alkalommal megváltoztathatók és megfordíthatók lesznek azok a káros folyamatok, amely nemzetünk Kárpát-medencei megmaradását veszélyeztetik. Munkánk további eredményeként e szempontrendszer figyelembevételével jött létre a Magyarország és az Európai Unió között megkötött partnerségi megállapodás, és a napokban jelent meg az Uniós források eljárásrendjéről szóló kormányrendelet is, amely biztosítja a transznacionális együttműködéseket, azaz a programterületen kívüli műveleteket.
A XX. század történelmétől „sújtva” a határon kívülre szakadt magyar közösségeknek sokszor erőn felül kellett megtalálniuk a szellemi vagy a puszta túlélés keskeny ösvényeit. A rájuk leselkedő számos veszély közül ma is van néhány, mely túlélte tágabb életterünk – Közép-Európa, amúgy csak félig kivívott – rendszerváltoztatásait.
Az új magyar kormányzat a választók felhatalmazásával, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet munkáján és tevékenységén keresztül az elkövetkező években kiteljesítheti az előző ciklusban elkezdett országépítést és alkotmányos alapokon felépítheti a nemzeti integráció „Magyar Házát”. Számunkra fontos, hogy egyformán nyitva legyen ennek a háznak mind a hét kapuja! Fontos az is, hogy eljussunk a lehetőségek és kötelezettségek paritásos rendszerével a valódi értékelvűségig, hiszen nem skanzennek építjük a Kárpát-hazát hanem élő, érző lüktető életközösségek önfenntartó otthonának! Ebben a munkában éppúgy számítunk a tudomány és a gazdaság hazai és határon túli értőire és szakértőire, Önökre, akik a legjobban tudják, hogy hol és hogyan kell a nemzeti megmaradás és gazdasági felemelkedés helyi feltételrendszerét megteremteni.
Mert csak az összefogás ereje ellensúlyozhatja azokat az eróziós folyamatokat, amelyek már lassan egy évszázada morzsolják és fárasztják közösségeink életerejét. Őshonos kisebbségeink és az elszakított területek magyar közösségei csak a gazdasági felemelkedés útján találhatnak vissza a többségi társadalmakkal prosperáló együttéléshez. Adassék számunkra, hogy valódi európaiságot és minőségi nemzeti együttműködést mutassunk fel egymás és a világ előtt. Ezért dolgozunk mi is jóban-rosszban felelősséggel és hűséggel a közös sors vállalásával Önökkel és Önökért” – mondta Fráter Olivér, az NSKI elnökhelyettese.
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”49806,49863″}
