A Palóc Társaság megalakulásának 25. évfordulója alkalmából jelent meg a Siker X Kiadó gondozásában a fenti című könyv, amely áttekintést nyújt a huszonöt év eredményeiről s kissé bővebben az elmúlt öt év tevékenységéről is. Címoldalán a Palóc Társaság platánfája látható, amely emlékfa az alsósztregovai Madách-kastély parkjában növöget 1998 óta.
„Ahogy lehet” – írta annak idején Reményik Sándor, Erdély nagy költője, …„és mégis, mégis hinni kell” – nyomatékosította meg Felvidék hűséges költője, Sajó Sándor, aki utat is mutatott a „lehet”-re: „csinálni kell a nagy magyar csodát.” Nem tudható, csoda-e, hogy sok-sok apró cselekedetből születik-e valami érdemleges tett, valami maradandó, közösséget, nemzeti közösséget megtartó, éltető, jövőt alapozó eredmény. Csak a remény és a hit erősíti meg bennünk az érzést: „Tengernyi könnynél többet ér egy cseppnyi tett!” Sík Sándornak ez az útmutató verssora huszonöt éve a jelmondata a Palóc Társaságnak. Ez az igazsághit sarkallta tettekre a Társaságot, ez a mondat ragyogja be az elmúlt negyedszázad tevékenységét.
Ez a huszonöt év látható jele az akaraterőnek, a tenniakarásnak és tudásnak, a sokszor lehetőségek határát feszegető küzdelemnek, a csakazértis kitartásnak, a mindenkori felelősségvállalásnak.
Tévednénk? A Palóc Társaság ez alatt a huszonöt év alatt csinálta a nagy magyar csodát. A tény, hogy megérte 25. születési-alapítási évét, az maga a csoda.” – olvasható a kötet bevezetőjében.
A kötet 12 fejezetből áll. A szó ereje c. fejezetben az ünnepségeken elhangzott beszédekből olvasható néhány. A Köszöntőben az idén elhunyt hűséges tag, Szalay Ferenc visszaemlékezése olvasható a Felvidék visszatéréséről, Bőhm András gondolatai az Ipoly menti magyarokról, T. Pataki László a zólyomradványi Balassi-emléktábla avatásán elmondott beszéde, Kanizsa József a Krúdy-kör és a Palóc Társaság kapcsolatáról számol be, Bíró Mária és Bíró József a Palóc Társaságnak az őstörténetünk megismertetésében végzett munkáját méltatja.
A Vallomások c. fejezetben a Palóc Társaság tiszteletbeli tagjai közül néhányan vallanak magukról ill. a társasághoz fűződő emlékeikről. Így Halász Péter a magyar fővárosból a Gyimesbe költözött néprajzkutató palóc „véreiről” mesél, Kolczonay Katalin a Magyar Kultúra Napja-pályázat dolgozatainak állandó értékelője tudatosítja mindenkiben: nem vagyunk hontalanok. Praznovszky Mihály irodalomtörténész pedig azon töpreng írásában, mit jelent palócnak lenni. Patakiné Kerner Edit előadóművész meleg hangú levélben köszöni meg a végzett munkát. A nemrég elhunyt író, újságíró férje pedig egyenesen Kárpát-medencei modellnek látja a Palóc Társaság létezését. Simon M. Veronika festőművész a felvidékiekhez fűződő kapcsolatának alakulását vázolja fel.
A Termés c. fejezetben néhány tagunk írásával ismerkedhetünk. Bodzsár Gyula vezetékneveink írásáról értekezik, Árvai Hajnalka költeményei és Lőrincz Sarolta Aranka verse is itt olvashatók.
A Zsengék c. fejezet a MKN-pályázatra érkezett fogalmazásokból ad közre néhányat. Baráti Tamás ipolysági, Győrffy Hajnalka baróti, Szabó Zsófia jászjákóhalmi, Polgár Csilla pozsonyi, Horváth Gábor csongrádi diák dolgozatai ezek. Az írásokat a Kárpát-medence színes térképe egészíti ki, amelyen piros pontok jelzik a településeket, ahonnan a dolgozatok érkeztek az elmúlt tizennyolc év alatt.
A Maradandóság Balassi Bálint, Madách Imre, Pósa Lajos, Badiny Jós Ferenc és Sajó Sándor alkotásaiból válogat.
Tételesen felsorolva található a kötetben, hogy mikor, hol, kinek állítottunk fel emléktáblát vagy szobrot, mit kezdeményeztünk és anyagilag mely emlékműveket támogattuk.
A kötet fényképei jól egészítik ki a szövegben olvasható tevékenységi formákat. A Palóc Társaság magyar műveltséget őrző és éltető tevékenységét támogató alapítványok, intézmények, szervezetek és magánszemélyek nevei is két teljes oldalon felsorolva találhatók.
Összegezésképpen megállapíthatjuk, hogy a Magyar úton c. 190 oldalas kötet egyszerre olvasmányos és hasznos kiadvány.
Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”47766″}
