A kassai Kazinczy Napok előadásait már több írásban ismertettük. Hujber Szabolcs tanár, nyelvész, dalszövegíró egyedüliként foglalkozott nyelvészeti kérdésekkel, így az ő előadásáról itt külön is szólunk.
Ő a szóalkotási módok ismertetését vizsgálta nyelvtankönyveinkben az 1840-es évektől napjainkig. A szórakoztató előadás október 7-én hangzott el.
Sokan nem tudatosítják, milyen kincs van a birtokunkban – kezdte előadását. – Fogarasi János még megindokolja miért ír új nyelvtant. “Szolgáljanak a mondottak némi felvilágosításul a követelő czim ellenében s azon merészletem igazolására, hogy minden eddigi nyelvtanok s módszerek félretételével újat késziték, újat készitni szükségesnek hivém. De nagy részt vön ebben azon hő vonzalom is, melylyel hasonlithatatlan nyelvünk iránt, – azon nyelv iránt, melyet rajtunk kivül ,e nagy világon’ bár a külföld tudósai már a legtávolabb, s legrégibb nyelveket is kibuvárlották, senki sem ért, senki sem ösmér – nemcsak azért viseltetem, mert anyám tejével szivám magamba, hanem főképen mint nyelvbuvár, mint ki e nyelv szépségeit, tökélyeit csodálni nem győzöm s az egész világgal megösmertetni, megkedveltetni ohajtanám.”
A 19. századig jellemző, hogy a szerzők indokolják, miért foglalkoznak anyanyelvükkel. Később ez már nem szokás.
A tankönyvek a szóalkotási módokat leredukálják a képzésre és összetételekre. A szóképzés nagyon fontos. A Halotti Beszéd 70%-a képzővel keletkezett szavakat tartalmaz. Ez 800 éve történt. A középkori nyelvben 55%, a mai magyarban 50% körül mozog ez az arány. Az összetett szavak előretörése tovább tart. Ennek hála a nyelvújításkor 10.000 szóval gyarapodott nyelvünk.
Nyelvtankönyveink csak erről a két lehetőségről számolnak be elsősorban. Szóösszetétellel keletkezett az ősmagyar korban az arc, ember, leány szavunk. Ez a legősibb és leggyakoribb, de nem kizárólagos szóalkotási módunk. Százötven éven keresztül ez a kizárólagosság uralkodott. A tankönyvekben az elmélet nem követik feladatok, ha mégis, azok egysíkúak és nem életszerűek. Nem élő nyelvi példákat oldanak meg. Jobban hangsúlyozzák a szabályokat, mint a gyakorlást.
A 2000-ben kiadott magyar grammatika már felsorolja a többi lehetőséget: ikerítést, szórövidülést, elvonást, mozaikszót, szóösszerántást, szóhasadást, szóvegyülést, betűszókat és szándékos szóferdítést. Mégis az előbb említett két lehetőséget emeli ki.
Az előadó megvizsgálta, milyen feladatokat adnak meg a tankönyvek. Döntse el a tanár, mit választ ki. De a legfontosabb, a diákok kreativitását bontakoztassák ki. A feladatok viszont nem túl kreatívak.
Egy 1926-os nyelvtan példái tanulságosak. A példatár a társadalmi jelenségekről árulkodik. Jelentéstömörítés területén a magyar nyelv a legszebb. Itt van a csigalépcső szívunk. Kevés nyelv képes erre.
A kreativitást támogatják a találós kérdések. Milyen tóban nincs víz? A hintóban és – az előadó még hozzá tette – a melltartóban. Melyik a legtüzesebb ló? A tapló. Micsoda rossz szükséges a háznál? Az abrosz. Melyik nadrágnak mondják, hogy ló? A pantallónak.
Változnak az idők, s velük a nyelvi jelenségek, ami rendjén való. A politika állandóan rányomta a tankönyvekre bélyegét. 1938-ban új tantervet vezettek be. Itt még Székesfehérvár a példa, a 40-es évek tankönyvében már Kiskunfélegyháza, Nagyvárad, Székelyudvarhely is szerepel a szóösszetétel példáiként. A politikai helyzet kihatott a példákra. A Szabad Népből kellett idézni, tovább képezni a munka szót. Többszörös összetételek előtagja a munka, munkás: munkásosztály-kirándulás. Rákosi idézet is szerepelt a tankönyvekben. 1967-ben az egyik tankönyv kis elmozdulást jelez. Soroljatok diáknyelvi szavakat – kéri fel a diákokat. Ez a feladat ma is megállja a helyét. Az 1980-as évek elején már nincs kötöttség. A diákok életéből veszi példáit, de azért utal az ifjúsági mozgalomra, ami ideológiai beütés.
A 90-es években költői nyelvből idéznek példákat. Amióta párhuzamos tankönyvek léteznek, jó feladatokat közölnek és a a ritkább szóalkotási módokat is ismertetik. A probléma kezd megszűnni. Összefüggéseket lehet keresni. Vannak kreatív feladatok. A technika is hasznos, például az interaktív tábla. Még a dalszövegeket is a jó értelemben fel lehet erre a célra használni. A fiatalok a dalokkal azonosulnak, így ez egy vonzó lehetőség. A tanárnak kell belépnie világukba, ha szót akar velük érteni!
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”49934,49889,49802,49750″}
