Idén december 18-án tartották a Magyar Nagykövetség épületében azt a rendezvény, amelynek keretében az idén életjubileumukat ünneplőket köszöntötték.
Amint azt dr. Harmati Zsolt ideiglenes ügyvivő portálunknak elmondta, a nagykövetségen immár hagyomány, hogy a Karácsonyhoz közeledve köszöntik azokat a jeles szlovákiai írókat, művészeket, a tudományos élet képviselőit, akik a adott évben ünneplik a hetvenedik életévüket, ebben az évben Szabó Rezső jogászt, Reiter István hegedűművészt, Lelkes Júlia színművészt és dramaturgot, Duka-Zólyomi Emese karnagyot, Boráros Imre színművészt és Zsilka Tibor nyelvészt. „A magunk részéről ezzel is szeretnénk kedveskedni nekik, és jelezni, hogy az anyaország nem feledkezik meg róluk” – fogalmazott az ügyvivő. Mint mondta, külön megtiszteltetés, hogy a Nemzet Művésze díj is itt, náluk kerül átadásra, amelyet a díjazottnak, Tőzsér Árpád Kossuth-díjas felvidéki költőnek-írónak, a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke, Dévényi Sándor nyújtott át.
„Nyilván ilyenkor a nagyrabecsülés és a tisztelet szavaival illik kezdeni, és ezt te, kedves Árpád maradéktalanul kiérdemelted eddigi életeddel és alkotó munkáddal” – kezdte méltató beszédét Lacza Tihamér közíró. „De talán nem hangzik majd ünneprontásként, ha felidézem azt a 45 esztendővel ezelőtti első találkozásunkat, 1969-ben a Kéméndi Nyári Ifjúsági Táborban ahol furulyaszó mellett életre hívtad a felvidéki magyar líra máig meghatározó nemzedékét” – mondta Lacza, aki hangsúlyozta a Nemzet Művésze díj nemcsak Tőzsér költői és irodalmi munkásságának, hanem annak a szolgálatnak is az elismerése, amelyet a felvidéki magyar szellemi élet kiteljesedése érdekében végzett.
„Régen késhegyre menő vitákat is folytattunk a szlovák irodalomkritikusokkal arról, hogy a szlovákiai magyar irodalom hová tartozik, a magyar irodalom kontextusába-e vajon, vagy a szlovák-csehszlovák irodaloméba. Azt hiszem, azzal, hogy a Nemzet Művésze díjat a határontúli írók, költők, művészek is megkaphatják és megkapják, egyszer s mindenkorra eldőlt a vita, rákerült a pecsét a papírra, a harárontúli írók, művészek is szerves részei a magyar nemzetnek és a magyar művészetnek” – fogalmazott Tőzsér a díj étvétele után.
„A háború után induló fiatal magyar értelmiségnek az a nemzedéke, amelynek meghatározó képviselője voltál, aligha sejthette a pályakezdés idején, hogy milyen emberfeletti feladatra vállalkozott, amikor a romokon ismét fel akarta építeni a kisebbségi magyar társadalmat és kultúrát” – mondta Lacza Tihamér a Szabó Rezsőt köszöntő beszédében. Hozzáfűzte, ha akkor Szabó Rezső és a társai úgy döntöttetek volna, ahogy sajnos ma sok felvidéki magyar fiatal teszi, és búcsút intettek volna a szülőföldnek, bizonyára már nehezen emlékezhetnénk az elmúlt évtizedekre, és nem is lenne miről beszélgetnünk. „Életed sorosan összefonódott a felvidéki magyarsággal és a Csemadokkal, azzal a szervezettel, amelynek te és társaid adtatok előremutató programot és olyan tartást, amelynek köszönhetően sikerült a legnehezebb időkben is megvédeni a magyar iskolákat és a kultúrát a hatalom alattomos támadásai ellenében.”
Zsilka Tibor nemzetközileg is elismert nyelvészprofesszor munkásságát elismerést érdemlő vitalitás jellemzi. Az elmúlt közel fél évszázad során tucatnyi monográfiát, tanulmánykötetet jelentetett meg, egyebek mellett a posztmodern irodalomról vagy a kereszténység, a kultúra és a közélet viszonyáról is.
Nemcsak Nyitrán a Konstantin Filozófus Egyetemen, hanem a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen is oktat, de vendégtanárként gyakran előad különböző külföldi egyetemeken, Csehországtól kezdve, Ausztrián, Németországon át, egészen Lengyelországig és Észtországig.
A szintén életjubileumát ünneplő Duka-Zólyomi Emese karnagy, a felvidéki kórusmozgalom egyik meghatározó személyisége, aki 1970 és 2004 közt az Egyetemi Könyvtár Zenei Kabinetjének vezetője volt, számos könyvnek, lexikonnak volt a munkatársa, emellett számos tanulmányt is publikált a hangszerek készítéséről, Pozsony zenei életéről, az itt működő zenei egyesületekről és az egyházzenéről. 1990-ben a kezdeményezésére jött létre a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága, amely az akkor alakított szervezetek közül azon kevesek egyike, amely ma is működik, és amelynek két évtizeden át volt Duka-Zólyomi Emese az elnöke, és a tevékenységében még ma is aktívan közreműködik.
Idén ünnepelte hetvenedik születésnapját Reiter István hegedűművész és felesége, Lelkes Júlia színésznő is, akiknek a zene és a színház határozta meg az életét. Lelkes Júlia évekig a Komáromi Területi Színház színésze volt, majd a Szlovák Rádió Magyar Szerkesztőségének a dramaturgja, rendezője és bemondója.
A kassai polgári családban született Reiter István már kiskorától a zene bűvöletében élt. Már tanulmányai befejezése előtt a Szlovák Filharmóniában hegedült, később a zenekar koncertmestere lett. Reiter István sohasem titkolta el magyar voltát, és fontosnak érezte, hogy a zene révén az itt élő magyarok kultúráját is szolgálja.
A Kossuth-díjas Boráros Imre is idén ünnepelte hetvenedik születésnapját. Első találkozásukra emlékezve Lacza Tihamér elmondta, Boráros egy különös elképzeléssel toppant be valamikor a hetvenes években a Hét szerkesztőségébe, hogyan lehetne akár egy kisvárosi kávéházban is olyan színházat teremteni, ahol a kávé vagy akár egy pohár bor mellé verseket és prózai szövegeket szolgálnának fel. „Imre barátom már akkor megfogalmazta maga számára azt a feladatot, amelyet később maradéktalanul végre is hajtott: eljuttatni a szép magyar beszéde, a szavakban megfogalmazott gondolatokat és üzeneteket azokhoz, akik a világnak olyan tájain élnek, ahol nem magától értetődő egy-egy magyar színházi előadás, egy versekből, elbeszélésekből összeállított műsor” – mondta köszöntő beszédében Lacza.
Boráros Imre színművész a köszöntés után úgy fogalmazott, az elismerés kötelez is egyben. „Nekem mint előadónak a jövőben is értesítenem kell az én közönségemet a körülöttünk folyó eseményekről, amelyek minket, magyar létünket, magyar tudatunkat, iskoláinkat, nyelvünket, állampolgárságunkat érintik. Mindez sok-sok feladatot állít elém, és nekem vannak terveim. Szeretném azonban mindenekelőtt megköszönni mindenkinek, hogy itt lehetek, a szüleimnek, a családomnak, a feleségemnek, a fiamnak, akik a pályámon segítettek, a barátaimnak, és persze a közönségemnek, aki táplált és figyelemmel kísérte az életpályámat.
Az ünnepségen jelen volt a Külgazdasági és Külügyminisztérium helyettes államtitkára, Altusz Kristóf is, aki portálunknak nyilatkozva elmondta, rendkívül fontosnak tartja, hogy a Magyar Nagykövetségen sor került az életjubileumukat ünneplő jeles felvidéki magyar személyiségek köszöntésére. „A felvidéki magyarsággal való kapcsolattartás a Külgazdasági és Külügyminisztérium számára kiemelt területnek számít, és nemcsak erkölcsi, hanem politikai szempontból is rendkívül fontos.
Dunajszky Éva, Felvidék.ma
