Nyolc ló, nyolc huszár és háromfős logisztikai részleg − ennyien vágtak neki november 28-án annak a közel hatszáz kilométeres emlékportyának, amit a limanowai csata századik évfordulója alkalmából rendeznek. Az emlékportya résztvevői, a Magyar Honvédség hivatásos és önkéntes műveleti tartalékos katonái, valamint a Bakonyi Poroszkálók Hagyományőrző- és Sportegyesület huszárjai, komoly tapasztalatokkal rendelkeznek a távlovaglás és a hagyományőrzés terén. A huszárok még november 28-án, Várpalotáról indultak útnak és a lengyelországi Limanowában érnek célt.
A három országon átívelő „Limanowai Emlékportya” célja, hogy megemlékezzen a száz évvel ezelőtt, 1914. november 28. és december 18. között megvívott limanowai csatáról. Ebben az ütközetben a magyar huszárok megállították és Krakkó irányába visszaszorították az áttörni készülő orosz csapatokat.
A huszárok minden olyan első világháborús emlékműnél fejet hajtanak, amelyet útközben érintenek. A hétvégén Bánrévénél lépték át a magyar-szlovák határt. Útjuk során olyan felvidéki településeket érintenek, mint Velkenye, Sajólénártfalva (mindkettő Rimaszombati járás), Beretke, Csoltó, Pelsőc, Csucsom (valamennyi Rozsnyói járás), majd Ólublót érintve lépnek át a szlovák-lengyel határon.
„Igaz, az időjárás változhat, az elszántságunk soha. Naponta negyven-ötven kilométert haladunk majd észak felé. A legnagyobb kihívás szerintem a Kárpátokon átvezető útszakasz lesz – arrafelé ilyenkor ugyanis leesik már az első hó. Úgy gondolom, hogy az első világháborúban a lovasság számára szintén a nehéz terepen megoldandó feladatok bizonyultak a legbonyolultabbnak. Mi sem betonúton fogunk lovagolni. A menet végén haladó nyolcadik ló már keményen fogja taposni a sarat, ami csökkenteni fogja a sebességünket” – nyilatkozta az emlékportya parancsnoka, Ádám Barnabás ezredes, az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár 32. Nemzeti Honvéd Díszegység parancsnoka még az indulás előtt a honvédelem.hu portálnak. Hozzátette: „A huszárok érzelmileg erősen kötődnek a lovaikhoz. Mindig első a ló, aztán jön csak az ember – ez többek között az étkezés sorrendje is. Az elkötelezettség a lovakban is benne van: a ló is és a huszár is a hazáját szolgálja.”
Az alegység kapitánya útjuk előtt elmondta, az huszáremlékportyát októberben kezdték el szervezni, azzal a céllal, hogy lehetőleg a legvalósághűbben megidézzék az akkori huszárok életmódját, és tisztelegjenek hősiességük előtt a csata százéves évfordulóján rendezendő ünnepségen, december 14-én. Magukkal vitték a hősök koszorúját is, amit a limanowai emlékműnél helyeznek majd el, kegyelettel emlékezve ezzel az első világháború ezen csatájában elesett összes katonára.
A Bakonyi Poroszkálók nem először vállalkoznak ilyen hosszú útra lóháton. Körbejárták már az ezeréves határokat, ellovagoltak Rodostóba, az „Északi portya” során pedig csaknem hétezer kilométert tettek meg.
Beretkén és Csucsomban is megpihentek
a huszárok Beretkére december 6-án a délutáni órákban érkeztek meg. A község vendégül látta őket, vacsorát és másnap reggelit biztosítottak számukra. A huszárok megtekintették a falu tájházát is. „Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy december 6-án megpihentek községünkben, másnap gyertyagyújtással tisztelegtek az I. világháborúban elesett hősök emlékművénél és folytatták útjukat” – nyilatkozta Giczei Anna, Beretke polgármestere.
Az emlékportya résztvevői december 8-án reggel 9 órakor indultak tovább Csucsomból a hideg, ködös időjárás ellenére a Pozsálón át Nyilas községbe. Útjuk a Szepes -gömöri érchegység – Pozsáló – Ökörhegy – turistaösvényein kb.1000-1200 tengerszint fölötti erdőségeken vezet.
A huszárok egy éjszakát töltöttek Csucsom községben. Első útjuk a temetőkertbe vezetett, hogy kegyeletüket leróják az I. és II. világháborúban elesett hősök emlékműve előtt. A huszárok a lovaikat a temetőkerítés oszlopaihoz kötötték, amíg a 11 bátor vitéz koszorút helyezett el, és gyertyagyújtással tisztelgett Csucsom hősei előtt – tudtuk meg Szőllős Sándor helyi lakostól.
„A Csucsomba érkező – lovaglásban elfáradt – huszárokat az est folyamán a község polgármestere, a képviselő-testület tagjai és néhány lelkes támogató a kultúrházban kialakított ideiglenes szálláshellyel és vacsorával várta. A huszárok lovaikat megérkezésük után a kultúrház melletti játszótéren megetették és gondosan ellátták. A közös vacsora után kellemes baráti társalgás alakult ki a vendéglátók és vendégek között. Az éjszaka után ködös zord reggel a huszárok huszáros pontossággal és renddel ellátták hűséges állattársaikat. Ezek után parancsosztás, közös fohász, közben rögtönzött interjú a TV munkatársaival és utána a község nevében stafétaüzenet a lengyel barátoknak, majd szomorú búcsúzkodás következett” – mesélte el élményét Szőllős Sándor bácsi.
Tekintse meg Képgalériánkat ITT>>.
(A képek kattintással nagyíthatók)
honvédelem.hu/Felvidék.ma
Fotó: mti
