A Magyar Kultúra Napja alkalmából országos – immár hagyományos – emlékünnepséget tartottak Galántán.
Ennek keretén belül adták át az életműdíjakat azoknak a személyeknek, akik a kulturális szervezet életében fontos szerepet töltöttek be. Egyben az ünnepség keretén belül került sor a Csemadok Közművelődési Díj és a Gyurcsó István-díj átadására is.
Az ünnepséget mi más, mint a Himnusz nyitotta meg Csanaky Eleonóra előadásában. Majd a Csemadok országos elnöke, Bárdos Gyula köszöntötte az egybegyűlteket, amit Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár beszéde követett volna, ám az időjárás viszontagságai miatt nem tudott eljutni Galántára, így az államtitkárság főosztályvezetője, Haraszti Attila olvasta fel Potápi levelét. A beszédet ITT>>> tettük közzé.
Ezután kerültek kiosztásra a Csemadok-díjak.
Csemadok-életműdíjban részesült:
Záhorszky Elemér (1931) Érsekújvár, aki egész életében szülővárosa kulturális életét szervezte. Főként a színjátszó csoport, illetve a Zenés színpad vezetőjeként. A színelőadások, operett- és revüműsorok, nótaestek által nem csak Érsekújvárott, de a széles környéken és Magyarországon is jól ismerték. „Ha egy kívánságom teljesülhetne, akkor minden Csemadok alapszervezetnek kívánnék egy Záhorszky Elemért” – méltatta őt Berényi Margit.
Mitro László (1934) Abaújszina. Élete során főként néptánckoreográfusként tevékenykedett, táncait főként a Rozmaring Népi Tánccsoport vitte színpadra, de segédkezett minden színdarab rendezésénél, író-olvasó találkozókat szervezett, hogy személyesen is megismerkedhessenek a falu lakói irodalmi életünk jeles képviselőivel. „Nyolc évtizeddel a háta mögött jelentősen hozzájárult a község, de az egész régió magyar nemzeti közösségének kulturális, szellemi gyarapodásához és megmaradásához” – hangzott el Csoltkó Jenő laudációjában. Sajnos, Mitro László a díjat személyesen nem tudta átvenni.
Varga László (1948) Nagymegyer. „Varga László valósította meg legtisztább formájában és legeredményesebben is a Csemadoknak azt a célját, hogy minden olyan kezdeményezést, mely a magyar kultúra fejlődését segíti, a Csemadoknak kell fölkarolni, annak égisze alatt kell megvalósítani. Különösen a kilencvenes évektől kezdődően bizonyult célravezetőnek a Csemadok ilyen szerepének a szorgalmazása. Így lehetett ott maga Varga László és a Csemadok az énekkar, a Poloska Színház, a klubmozgalom, a tánccsoport elindításánál; a diákok segítségével gyűjtött anyagból a tájház létrehozásánál, a köztéri szobrok állításának kezdeményezésénél és kivitelezésénél. Ám jól tudta, hogy erős szervezeti élet háttere nélkül mindezt elvégezni nem lehet, ezért szorgalmazta mindenkor a nagymegyeri városi szervezet szervezeti életének megszilárdítását. Az ő vezetése alatt lett ez a szervezet az egyik legjobb az egész országban. László helytörténészi pályája is. Szűkebb és tágabb környezetének, elsősorban Nagymegyernek és környékének a történetét kutatta és kutatja napjainkig. Ezidáig összesen 23 kiadvány szerzője, társszerzője. A Csemadok történetét több kiadványban dolgozta föl, de foglalkozott a régió 1848-as történetével, az 1945-48-as kitelepítésekkel, a zsidók deportálásával. Nagymegyerről és Tósnyárasdról írott monográfiái a műfaj legkiválóbb alkotásai közé tartoznak” – mondta el róla Kovács László.
Vas Ottó (1940) Ipolyság. „Létrehozta a József Attila Irodalmi Színpadot, amely az iskola keretei között, a Csemadok morális és anyagi támogatásával működött 1995-ig. Az alapító és az irodalmi színpad egyaránt országos, sőt, nemzetközi hírnévre tett szert. A Jókai Napok, valamint a balassagyarmati irodalmi napok rendszeres résztvevői, díjazottjai voltak. Diákok hadával kedveltette meg az irodalmat (köztük közéletünk több későbbi jeles képviselőjével, pl. Csáky Pállal, Hunčík Péterrel, Hrubík Bélával stb.), generációk ízlését pallérozta” – mutatott rá Pálinkás Tibor, ám a díjat sajnos Vas Ottó sem tudta átvenni személyesen.
Balogh Csaba (1941) Galánta. Stirber Lajos a díjazottat a következőképpen méltatta: 1965-ben megalapítja az iskola gyermekkarát, amelynek mindmáig karnagya. Kórusa megalakulása óta a szlovákiai magyar gyermekkarok élvonalába tartozik. Állandó szereplője Galánta és a régió kulturális rendezvényeinek, rendszeresen vendégszereplője a Kodály Napoknak. Az énekkar 2005-ben, alapításának 40. évfordulója alkalmából nagyszabású, nyilvános jubileumi hangversennyel ünnepelt, és hasonló eseménnyel készül ez idén az 50 éves jubileumra. Kodály Zoltánnal vallja: „Minden gyermeknek joga, hogy az iskola kezébe adja azt a kulcsot, amellyel ha ő is akarja, bejut a zene csodakertjébe, s azzal egész élete értékét megsokszorozza.” S hogy ez megvalósulhasson, „nem kell hozzá más, mint néhány énektanár, aki déli harangszókor nem dobja vissza a maltert a vakolóládába. Akinek lelki szükséglet az a kis munkatöbblet, amire hivatala nem kötelezi, de ami éppen a hivatalos munka ízét, lelkét, értelmét adja meg.”
A díjazott ezt követően külön felszólalásban köszönte meg az elismerést, ugyanakkor felhívta mindenki figyelmét arra, hogy az elismerések nem csak a díjazottakat illetik, hanem mindenkit, aki szerepet vállalt a Csemadok munkájában, és aki szervezett keretek között vagy azon kívül a felvidéki magyar kulturális élettel foglalkozik.
A díjak átadásnál közreműködött és nívós előadást adott Szeredy Krisztina (énekművész), a Nemeskosúti Berkenye Néptáncegyüttes, Csanaky Eleonóra (szavalat), Bognár Hajnalka (énekes) és Ternóczky István zongorista.
A Csemadok Közművelődési Díj kitüntetettjei:
Dávid Mihály (Párkány), a Csemadok és a klubmozgalom egyik jeles alakja, a Balassi Közművelődési Klub alapítója.
Pál Csaba és Gabriella (Nagybalog), a- Csemadok Nagybalogi Alapszervezetének vezetői, kultúrfelelősei, a falu kulturális életének szervezői.
Patócs Lajos (Hodos), a régió és a népzenei mozgalom ismert paraszti muzsikusa, aktív művelődésszervező egyénisége. Patócs Lajos egész élete folyamán fontosnak tartotta továbbadni a citerajáték hagyományait családtagjainak, a falu fiataljainak, így nemcsak saját közössége kultúrájának és hagyományainak kiváló ismerője, hanem annak tudatos továbbörökítője is. Lajos bácsi élete során folyamatosan tett azért, hogy a citeramuzsika jelen legyen a falu kulturális életében. Neki köszönheti szülőfaluja, hogy a hodosi citerazenekar 45 éve működik. Még 89 éves korában is aktívan muzsikál, csapatával résztvevője az országos citeratalálkozónak.
Srejner Tibor (Diószeg). Az irodalmi színpad tagjaként a 70-es évek közepén szintén a Jókai Napok résztvevője, a kosúti színjátszó csoport állandó tagja. Vezetése alatt a csoport többször megnyerte az amatőr színjátszó csoportok járási seregszemléjét. Zsille Bélával közösen megalapították a Hahota színjátszó csoportot, amely azóta is rendszeresen működik. Egészségi állapota miatt a díjat Srejner Tibor fia vette át.
Gyurcsó István-díjban pedig Ripcsu Rudolf (Zétény), a Csemadok Tőketerebesi Járási Bizottságának korábbi titkára részesült. Köszönetként elmondta: Amíg van Csemadok, addig vannak iskoláink,v annak hagyományaink, van anyanyelvünk és van kultúránk.
Az ünnepség részeként koncertet adott a Peredi Női Kar Jónás Katalin vezényletével, akik javarészt Kodály Zoltán és Bartók Béla műveit adták elő (Egyedem, begyedem…, Levél az otthoniakhoz, Villő, Gergelyjárás).
Az eseményről készült képeket megtekinthetik a Képgalériánkban.
tsák, Felvidék.ma
Fotó: Petrás Amália {iarelatednews articleid=”37613,37571″}
