A kassai Löffler Múzeumban február 17-én kiállítás nyílt a kassai piktorok alkotásaiból A régi szépségtől az új művészetig (Od starej krásy po nové umenie) címmel.
Beethoven muzsikája után az intézmény igazgatója, Milena Gašajová üdvözölte a szépszámú közönséget. Elmondta, most 1900-ig megyünk vissza az időben. Az anyagi lehetőségek szűkössége ugyan korlátozza tevékenységüket, de a CMUK (Club milovníkov umenia Košic – Kassa Művészetét Kedvelők Klubja) és a műgyűjtőknek köszönhetően, megvalósulhatott ez a tárlat és katalógust is sikerült kiadni.
Peter Markovič kurátor megnyitójában elmondta, az embert nosztalgikus érzések kerítik hatalmába. A régi szépséget látja, majd a száz éve induló avantgárdot. Az idő az értéket megerősíti.
A kiállítás a gyűjtők művészet szeretetének köszönhetően jött létre. Nyilván a kezdetekben nem volt programjuk, de létrejött egy olyan tárlat, mely úgy a szlovák, mint a magyar kultúra, a közép-európai része. A szép kor az első világháborúval ért véget. Akkor pusztult el a harctereken. Az új kort már Jaszusch Antal (ki tudja miért a katalógusban Jasuschnak írják!) képei jelentik.
A 20. sz. első felének kassai alkotásait látjuk, melyek a képzőművészet szépségét sugározzák. Nemcsak a nagynevű alkotók mint Jaszusch, Collinasy György vagy Jakoby Gyula jelennek meg alkotásaikkal. De a 40-es években induló Andrej Doboš vagy Jozef Fabini jelzik a festészet új koncepcióját. A konzervatív vonalat Halász-Hradil Elemér és Kővári Szilárd képviseli.
A történelmi összefüggések miatt 1950 korszakhatárt jelent. Ezután már a festői esztétikumnak a politikai elvárásoknak és hatalmi elképzeléseknek kellett alávetnie magát. Így ez a hagyomány a későbbiekben nem tudott hatást gyakorolni a fiatalabb művészgeneráció alkotásaiban, ahogy ez Eckerdt Sándor grafikusnál tetten érhető.
A korszak értékes műveit láthatjuk. Hála a gyűjtőknek, ezt az élményt tovább adhatjuk, mely a művészet kassai történetének szerves része.
A katalógusból megtudjuk, hogy Jaszuscht és Kővárit az első világháború nagyon is érintette. Mindketten a párizsi avantgárd érintését hozták magukkal. Az előbbit rögtön behívták katonának, a másik 1916-ban ideggyógyintézetben hunyt el. A 28 évesen elhunyt Aranyossy Ákos (az ő nevét helyesen írja a katalógus) a kassai képzűművészeti életet a művészi kifejezés tisztaságával ajándékozta meg, mely mentes a szentimentalizmustól és szimbolikus összefüggésektől. Életműve korai halála miatt torzó. A kassai avantgard végét jelentette Bauer Szilárd és Schiller Géza halála, Krón Jenő és František Foltýn távozása. Jaszusch pozsonyi kiállítását meg nemértés fogadta, ami azzal járt, hogy elhallgatott, majd visszatért korábbi, konzervatívabb látásmódjához. A legendás Feld Lajos, a modern irányzatokat felkaroló kassai Krón-iskola növendéke volt, mint nagyon sokan, mégis a konzervatív verizmus követője maradt és egész gazdag életműve az avantgard ellentéte. Collinásy és Jakoby életműve tán az egyedüli, mely konzisztensen ellenállt a külső hatásoknak.
A kiállításon látható a Kárpátaljáról Kassára települt Boreczky Béla alkotása is, akinek festményeit ritkán lehet látni. Kieselbach Géza és Lengyel-Reinfuss Ede képei előtt örömmel áll meg az ember. Csordák Lajos nevét megint szlovák átírásban használják! Életének nagyobbik részét Amerikában élő Szokol Kálmán néhány grafikáját is láthatjuk. A kiállításon 26 mester 65 remekét csodálhatjuk meg.
További képek megtekinthetők a Képgalériában ITT>>>.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”51813,51456″}
