A Panyidarócon tartották meg az Ipoly-menti Magyar Fórumot, melyen Losonc és környékének 14 községe vett részt.
A február 3-án megtartott fórum nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint hogy környék közösségeinek választott képviselői, működő civil szervezeteinek vezetői és tagjai, az egyházak képviselői és tagjai valamint a helyi tenni akaró egyének közös megegyezéssel megteremtsenek egy olyan fórumot, ahol azután egy megszabott rendszer keretei között megvitathatják a magyarságunkkal kapcsolatos helyzetüket és teendőiket.
A tanácskozáson képviselte magát Tőrincs, Vilke, Jelsőc, Panyidaróc, Miksi, Pinc, Bolyk, Galsa, Terbeléd, Mucsíny, Pilís, Rapp, valamint Kalonda.
Mint az a meghívón is olvasható volt és a rendezvényt előkészítő Pro Kalondiensis Polgári Társulás képviseletében bemutatkozó Papp Sándor vitaindító előadásában elhangzott: az 1989 novemberi rendszerváltás óta ez az első olyan kezdeményezés, amely egy asztalhoz kívánja ültetni a fentebb felsorolt települések képviselőit. Azokat az egyéneket, akik ennek a területnek a választott képviselői (hozzátéve: nem politikai értelemben) és mint az a beszélgetésen elhangzott annak vezető rétege is.
Papp Sándor előadásnak egyik leglényegesebb részét a 2011-es népszámlálásé és annak számunkra korántse kedvező eredménye, a magyarok arányának csökkenése jelentette, amely az adott területet az országos átlagnál is hangsúlyosabban érintette. Mint az elhangzott a felsorol községek közül egyedül Kalondán magasabb, mint 50% a magyarság aránya, de a helyzet itt sem kedvező. Az itt élők a rendszerváltást követő több mint 20 év alatt sem tudták megakadályozni a csökkenést. Nem nagyon ad erre feloldozást a régió súlyos gazdasági helyzete, az hogy ez a térség „beteg”. Nem lehet vitatni annak az igazságát sem, hogy az „ünnepek nem váltják ki a napi munkát”. Elgondolkoztató volt az általa felvetett kérdés és megoldási lehetőségei: „Probléma számunkra a magyarság csökkenése… Érzünk magunkban késztetést a probléma elemzésére? … Hajlandóak vagyunk közösen a megoldás keresésére?” A megoldásra esélyt álló válaszsor egyértelműen 3xIGEN. Ha csak egyre „NEM”-mel válaszolunk egyértelműen nincs értelme a további cselekvéseknek.
Az is nyilvánvaló, hogy a pozitív jövőképet (az ezt meghonosítani kívánt szervezeti kultúrát) csak átgondolt stratégiával lehet elérni, melynek kiindulópontja csak egy őszintén elemzett, valós alapú diagnózis lehet.
Ennek egy megvalósítható útja az, ha kihasználjuk azokat a lehetőségeket, melyeket a magyar nyelv használatára jelenleg hatályos megadnak a magyar nemzetiségűek részére. Megadnak, de a községek nem élnek velük. Miért is? A válasz egyszerre egyszerű egyszerre nagyon bonyolult. Ha a lakos és állampolgár igényelné a községi hivataloktól, hogy tartsák be éljenek a törvény adta lehetőségekkel, nyilvánvalóan nagyobb esélye lenne annak, hogy azok élnének is ezzel. A tapasztalatok azonban nem ezt mutatják! Miért is? mert „Nem elemeztük a helyzetünket”, „Nem állapítottuk meg a közös problémáinkat”, „Nem egyeztettünk közös megoldásokat”, „Nem valósítottuk meg azokat”, „Nem értékeltük az eredményeket”, „Nem elemeztük újra a helyzetünket” …. azaz nem volt egy folyamat amely ezt megvalósította volna. A nagy kérdés az, hogy lesz, elindul-e egy ilyen folyamat.
A beszélgetés további részében felszólalók nagyrészt többé-kevésbé ismert tényeket mondtak el. Csúsz Péter, a losonci Kármán József Alapiskola és Óvoda jelenlegi állapotát beleértve a területről való elvándorlás következményeit, Galcsík Károly az azelőtt tömegeket megmozgató Csemadok erejének szinte drasztikusnak mondható visszaesését stb. Volt, aki a hiányolta a népi tanítókat, mások a helyi közösségek megszűnésére utaltak – nincs közösségi élet. Provokáló kérdésként tevődött fel, hogy úgy erről a találkozóról, mint seregnyi másról miért maradnak el a résztvevők gyermekei, unokái. Fogalmazzunk egyszerűen a fiatalok, akik nélkül bizonyos a vég, hiszen ha a még valamilyen mozgó vezető réteg nem tudja átadni a stafétabotot, akkor szinte a jelenben sincs értelme gondolkozni. Nem nagyon hangozottak olyan felajánlások sem, hogy jó, a sablonos általánosítások, sommás megállapítások megfogalmazása vagy elfogadása helyett „én ezt vagy azt fogom megtenni”.
Jó érzés volt látni, hogy találkozó meglepően sokak érdeklődését felkeltette. Úgy tűnik, hogy van igény a folytatásra is. Nyitott kérdésként maradat meg viszont bennem, hogy kik és mennyien lesznek azok, akik vállalják a konkrét cselekedeteket, a napi munkát, annak minden keserűségével és fáradalmával együtt.
További képek megtekinthetők a Képgalériában ITT>>>.
Puntigán József, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”49159,48931″}
