Szülőföldön magyarul, jó ideje ezzel biztatják a határon túli magyart a határon onnaniak. S most már azt is sejtem, miért. És azt is, hogy a frázist szó szerint értik.
Mutterlandban magyarul a határon onnaninak lehet, a határon túlinak csak akkor, ha megkéri és megfizeti az arra kijelölt határon onnanit a tolmácsolásra. Mert Magyarországon a hatóságok és a magyar jogi személyek csak magyarországi hiteles tolmács-fordító (OFFI) által készített iratot (okiratot) fogadnak el hivatalos ügyintézés során.
Nekem ezt sikerült a saját bőrömön megtanulnom és megtapasztalnom. Sajnálatos, hogy halálesettel függ össze a legfrissebb „élményem”. Néhai férjem, aki tudósítóként dolgozott az egyik magyarországi napilapnak, elkövette azt a – most már tudom – végzetes hibát, hogy a mosonmagyaróvári OTP-fiókban nyitott lakossági bankszámlát s oda utaltatta honoráriumait. (Elvégre uniós polgárok lennénk, vagy mi… Meg: ha ott kerestem meg, ott költöm el, jól jön az áfa anyaországéknak is.)
Halála után – kétszeri nekifutásra – sikerült beszereznem egy igazolást a számlaegyenlegről a hagyatéki eljárás céljaira (a számla társtulajdonosa személyesen én voltam). Ezt a dolgok rendje és módja szerint magyarról szlovák nyelvűre fordítottam, s a pozsonyi magyar konzulátus szolgáltatását igénybe véve felülhitelesíttettem (az előírt díjazás fejében). Az így keletkezett iratot a szlovák hatóságok elfogadták, a hagyatéki eljárás lezárult nagyobb fennakadások nélkül.
Mivel a mosoni bankszámlát fel kívántam számolni, a jogerős hagyatéki végzést bejegyzett szlovákiai (magyar) hiteles bírósági tolmács-fordítóval magyar nyelvűre fordíttattam, s a hitelesített okiratot – melyhez a fordító csatolta a saját, e tevékenység végzésére való jogosultságát igazoló iratokat is – benyújtottam a bankfiók illetékesének.
Ekkor jött a jeges zuhany: felvilágosítottak, hogy ők csak és kizárólag a budapesti Országos Fordítói és Fordításhitelesítő Iroda (OFFI) által készített fordítást fogadják és ismerik el. Ha akarom, közvetítenek köztem és az OFFI között, s nyugodt lehetek, van képviseletük Mosonmagyaróváron is, ahol egy „nagyon ügyes szlovák hölgy” végzi nekik a fordítói munkát, aki az OFFI-val áll szerződéses jogviszonyban.
Az én nagyon ügyes „szlovák” fordítómnak pechje van. Ő a szülőföldjén akart maradni, magyarnak, s mint olyan – velem együtt – joggal gondolhatta, hogy ha a szülőföldjén hivatalosan minősített hiteles bírósági tolmács-fordító, akkor a munkáját anyaországék sem fogják megkérdőjelezni, elvégre: büntetőjogi felelőssége tudatában dolgozik. Attól még, hogy a hiteles fordítói rendszer intézményi feltételei különböznek a két országban, a jogi következmények megegyeznek. S mi, a szülőföldünkön megmaradni – és a tudásunkból megélni – kívánó magyarok sem vagyunk alávalóbbak és butábbak sem, mint a határon onnaniak… Sőt. Csak éppen azt gondoljuk – mert az egyre fogyó azon kevesek közé tartozunk –, hogy minden ész, tudás azért még sem hagyhatja faképnél ezt a vészesen fogyó nemzettöredéket.
Olyan ez, mintha a „Szlovákiában szlovákul”-t (tudják: Na Slovensku po slovensky!) most Magyarország vágta volna az arcomba.
Azt, hogy csak és kizárólag az OFFI munkájában bízik meg az OTP (is, mert a honosítási ügyek is csak rajtuk keresztül intézhetők), a bank központi vezetésének írt levelem nyomán megerősítették. Többször is, merthogy az első alkalommal még magyarországi hagyatéki eljárás lefolytatására utasítottak, jelezve, azt követően állnak csak szóba velem. Az újabb levelet követően hagyatéki eljárást már nem kértek, csak közölték: a szabály az szabály, kivétel nincs, s a bank sem fordíttatni, sem (felül)hitelesíttetni a már kész fordítást nem köteles, az az ügyfél kötelessége. Hát én nem érzem annak.
S azóta inkább hallgatok. A számlán szereplő pár tízezer forintot a budapesti Tűzoltó utcai gyermek onkológia Őrzők Alapítványának szántam. (Álmomban sem jutott eszembe, hogy az összeg az egy ötöde sincs annak, amit az OFFI közreműködéséért le kellene perkálnom, hogy ezt megtehessem.) Hát most majd az OTP banké a pénzecske mindaddig, míg kezelési és számlavezetési költségként el nem kopik lassan. Utána már a bank gondja lesz, mihez kezd egy halott számlával. Remélem, nem fog az Interpollal köröztetni, s ha mégis: én már majd ODAÁTról derülhetek az igyekezetén.
Neszméri Gyurkovits Róza, Felvidék Ma
