Mindig elcsodálkozom azon, hogy vannak emberek, akik saját maguk teszik tönkre örökségüket, tudatlanságukkal megsemmisítik azt, amit éppen nekik kellene megőrizni és féltve védeni mint a hímes tojást. A történtek után általában senki nem akar, vagy nem mer a tudatlan kárvallottnak szólni, hogy milyen ostobaságot követett el.
Ám de Komáromnak sem kell a szomszédba mennie, ha értékei pusztulásáról és pusztításáról van szó. Nem, most nem az épített örökségre gondolok, hanem ami alatta van. Régóta sejtjük, hogy a város egyik fő ékessége, a komáromi vár, fontos központ lehetett már legalább a kelta időszaktól fogva. A régészeti lelőhelyhez azonban egészen az ezredfordulóig nem sok esély látszott hozzáférni, hiszen az katonai objektum volt. Azóta, mint tudjuk, a város tulajdonában van, még sem történt a vár területén nagymértékű revitalizálás, de régészeti kutatás sem, természetesen mindkettő elsősorban a piszkos anyagiak miatt.
Az öreg vár területén 2009-ben történt puhatolózás régészeti szempontból, hogy mi az, ami megmaradt az egykori kelta és római kori központból, illetve a középkori városból és várból a sorozatos átalakítások után. Mint kiderült a várdombot ugyan nagyrészt az erődítések során a korábbi korok régészeti rétegeivel együtt eltüntették, mégis érintetlenül maradt több őskori objektum. A leletek az újkőkorszak zselízi csoportjához (neolitikum, i. e. 5. évezred), a Baden-péceli és a Kostolac kultúrához (i. e. 3. évezred), a keltákhoz (La Tène, i. e. 1. század) tartoztak, illetve előkerült néhány középkori és újkori emlék is.
Az új erőd területén 2012-ben volt szükség azonnali leletmentésre, mivel akkor sem voltak sokban tekintettel a Nemzeti Kulturális Műemlék régészeti lelőhely voltára. Ekkor késő kelta kori rétegeket (i. e. 1. század) bolygattak meg a lőszerraktár körül, és a leletmentés során egy valószínűleg kora újkori temetőrészletet, illetve falmaradványokat is sikerült dokumentálni. Az előzetes értékelés már meg is jelent a múzeum legutóbbi évkönyvében.
2015-ben a vár területén nagyobb beruházásra kerül sor, mely során a katonaság számlájára írható szennyezett talaj cseréjét is elvégzik. Többek között a 2012-es pozitív lelőhely helyszínén is. Sajnos a fürdővízzel együtt a gyereket is sikerült kiönteni. Bár a szakmai lehetőség jelenleg adott a járási központunkban, mégsem sikerült, vagy volt akarat a lelőhely alapos feltárására. A korábban érintett terület nagy részét egyszerűen kikotorták, és csak a gyors reagálásnak köszönhető, hogy nem jutott erre a sorsra az egész talajcserére ítélt rész.
Remélem, hogy a város múltjának feltárásáért és megőrzéséért aggódók a várossal, a járási műemlékvédelmi hivatallal és az ásató régészekkel karöltve a jövőben fokozottabban figyelnek majd oda a vár területén tervezett vagy folyó földmunkákra, hiszen könnyen arra a sorsra juthatunk, hogy a város nagy történelmét csak sejteni fogjuk, de esély sem lesz már annak szakszerű alátámasztására.
Csuthy András, Marek Gere, Felvidék.ma
a Duna Menti Múzeum munkatársai
