(Képgalériával frissítve!) A jólétről, a jogbiztonságról, a szolidaritásról, 1848 jelentőségéről, Magyarország és Szlovákia sikereiről beszélt egyebek mellett Németh Zsolt Kassán szombaton, március 14-én.
Nemzeti ünnepünk alkalmából Magyarország kassai Főkonzulátusa, Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége (SzMPSz), a CSEMADOK Kassai Városi Választmánya és a Thália Színház „Az én március 15-ém” címmel az alapiskolák diákjai számára rajzpályázatot hirdetett. Tizennyolc iskolából 104 pályamunka került a második körbe, amelyből a zsűri kiválogatta a díjnyertes rajzokat. Így március 14-én, szombaton délután a kassaiak a Thália Színház konferenciatermében gyülekeztek, ahol Szesztay Ádám főkonzul nyitotta meg a kiállítást, mely az összes rajzot közzétette.
Örömét fejezte ki, hogy sikeres lett a pályázat és kedvenc rajzait is megemlítette. A szívbe írt Nemzeti Dal egy versszaka szintén megnyerte tetszését. A szabadságharc nyomán nemcsak a honvédség jut eszünkbe, de különböző emberek kéz a kézben veszik körbe a Kárpát-medencét az egyik rajzon. Szesztaynak Vörösmarty sorai jutottak ennek kapcsán eszébe: „a sírt, hol nemzet süllyed el,/ Népek veszik körül”. Színvonalas munkák készültek, melyek élményt jelentenek az iskolák és diákok számára egyaránt – mondotta. Utána a zsúfolásig megtelt teremben néhány pillantást vethettünk a rajzokra, mert a színházterembe kellett igyekeznünk, hogy az ünnepi műsor részesei lehessünk.
Illés Oszkár színművész, a műsor házigazdája üdvözölte a vendégeket, elsősorban Németh Zsoltot, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnökét, Kiss Gábort, Miskolc Megyei Jogú Város alpolgármesterét, a főkonzult és Bitay Levente konzult, Zachariáš Istvánt, a Kassai Önkormányzati Kerület alelnökét és Bárdos Gyulát, a CSEMADOK országos elnökét.
Kiss Gábor Miskolc alpolgármester Illyés Gyulát idézte, miszerint, a fa gyökereiben válaszol a szélre. Ez az ünnepmagyarság öszzetartó szimbóluma. A pályázat arra jó, hogy a gyerekek ilyen érdekes szituációban tudjanak gondolkozni. Jó dolog ilyen alkalomkor együtt tudunk lenni nagy számban. Egy alsó tagozatos gyerek azon gondolkodik, mit kellene rajzolni. Végig gondolja a témát, talán még utána is olvas, ez pedig többet ér, mint önmagában a papírra vetett rajt. Sok helyről érkeztek a munkák. Látszik, hogy vannak csomósodási pontok, ahol színvonalasabb rajzok készültek, ahol a tanárok személyiségek, pártolják művészeteket, motiválják, segítik a diákokat, hogy aktívan részt vegyenek a pályázaton. Munkájukért köszönetet mondott. Miskolc azzal is hozzájárult, a szerény tárgyi jutalmak mellett, hogy minden díjazottat egy érdekes napra vendégül látja Miskolcon. Bemutatják városukat, a nevezetességeket, a diósgyőri várat és a barlangfürdőt. Ezzel a programmal szép élményt kívánnak biztosítani nekik. Gratulált és szeretettel várja Miskolcon őket.
A színpadra léptek a zsűri tagjai: Szesztay Ádám, Bitay Levente, Papp Ferenc Miskolc önkormányzata Kulturális Osztályának vezetője, Szabó Ottó kassai képzőművész, Duncsák Attila festőművész, Fecsó Szilárd festőművész, Hanesz Angelika az SzMPSz kassai Területi Választmányának elnöke és Kolár Péter, a CSEMADOK kassai Városi Választmányának elnöke.
A kivetítőn a díjazott műveket lehetett látni. Két kategóriában hirdettek eredményt.
Az alsó tagozatosok közül díjazták Naďová Karolinát (2. évf., Márai Sándor Magyar Tannyelvű Alapiskola, Kassa), Schuller Richárdot (1. évf., buzitai magyar tannyelvű alapiskola), Bari Istvánt (4. évf.) és Szajkó Bálintot (3. évf., mindketten a cakói magyar tannyelvű alapiskola növendékei), Kristóf Áront és Tóth Bencét (a rozsnyói református alapiskola 3. évfolyamos tanulói).
A Csemadok különdíjat kapott Bíró Eszter (dunaszerdahelyi Kodály Zoltán Alapiskola 3. évf. tanulója) kapta, a Thália Színházét Barta Flórián (2. évf., kassai Márai Alapiskola), a Talentum Alapítványét Péter Boglárka (2. évf., az előbbi iskola), az SzMPSz-ét Palágyi Nikoletta (4. évf., bélyi magyar alapiskola), a Főkonzulátusét Pollák Levente (4. évf., szintén Bélyből), a Rovásét Bari Vanessza (3. évf., cakói magyar alapiskola).
A második kategória díjazottai között találjuk Bastyúr Nikolettát (rozsnyói Fábry Zoltán alapiskola 8. oszt, tanulója), Lindák Katalint (9. évf., az előbb iskolából), Barczi Noémit (dunaszerdahelyi Kodály Zoltán Alapiskola, 6. évf.), Korintus Rékát (rozsnyói református alapiskola, 7. évf.), Podracky Dominikát (az előbbi iskola, 7. évf.) és Zagiba Mátyást (az előbbi iskola, 8. évf.). Az SzMPSz különdíját Bányácski Orsolya (bodrogszerdahelyi iskola, 8. évf.) kapta, a Talentum Alapítványét Dunka László (tornai magyar iskola, 7. évf.), a Főkonzulátusét Zahorsky Melinda (buzitai magyar iskola, 9. évf.), a Tornai Művésztelepét Varga Diána (vajáni református iskola. 9. évf.) és a Főkonzulátusét Szuchózsa Izabella és Balogh Olívia (a borsi szlovák tannyelvű iskola és óvoda, 7. évf.).
A Himnusz eléneklése után Németh Zsolt mondta el ünnepi beszédét. „Köszöntöm Kassát! Köszöntöm a kelet-szlovákiai magyarságot!” – kezdte ünnepi beszédét az elnök. Idén ezt az ünnepet azért legérdekesebb a Felvidéken ünnepelni, mert a felvidéki magyarok egy sikeres országban élnek és hátuk mögött szintén egy sikeres anyaország áll. Ez korábban sohasem volt így. De azt is tudja, hogy itt, a keleti végeken sem a szlovákiai, sem a magyarországi sikertörténet nem érzékelhető úgy, mint a két főváros környéki régióban. A magyar sikertörténet ára, az ország nemzetközi megítélésében csapódik le. Vannak tévutak, ellentmondások és sikertelen erőfeszítések is. Viszont Magyarországon csökken az adósságarány, gazdasági növekedés tapasztalható, a fogyasztás erősödik, a családokat kiváltották az adósságrabságból, a gyermeket nevelők terhei csökkennek, a születő gyermekek száma már három éve emelkedik, az energiaárakat letörték, a főváros élhetőbbé vált… Ezek mind rég nem látott sikerek. Ahhoz képest még figyelemreméltóbb, ha figyelembe vesszük, az anyaország honnan indult.
Ebben a helyzetben mit üzen a két országnak március 15-e? Először azt, hogy a váratlanul gyors sikertörténetet nem először éljük meg. Ami akkor történt, az is az volt. 1848-ban olyan dolgokat vittek végbe, amiről évtizedekig állították, lehetetlenek, sőt veszélyesek. Többek között felszabadították a jobbágyságot, a nemzetet közjogilag egyesítették, pénzügyi függetlenséget biztosítottak és fölállították a nemzeti hadsereget, amely sikeresen védelmezte e vívmányokat.
A másik üzenet, hogy ez a siker egy év után véget ért, mert az ország külpolitikailag alul maradt. Ebből is tanulni kell! A magyarországi változások ellenérdekeltjeit nem tudták megakadályozni abban, hogy vesztünkre összefogjanak. Sikereinket soha nem tudtuk tartóssá tenni bölcs, elkötelezett és professzionális külpolitika nélkül.
A harmadik üzenet arra hívja föl a figyelmet, hogy a 12 pont frappáns választ adott az előző negyedszázad meddő vitáira. Fejlesztésre vagy jogokra van szükség? Mindkettőre. Munkahelyek és korszerű életkörülmények nélkül senki sem lehet szabad. Szemfényvesztés, hogy ott, ahol csorbulnak az egyéni és közösségi jogok, gazdasági együttműködéssel és fejlesztéspolitikával tartós stabilitást lehet teremteni. A 12 pont, az áprilisi törvények, azok szentesítése és megvalósítása. Az a kérdés, hogy ebből mit valósítunk meg. A lényeges, hogyan él a nép.
A negyedik tanulság, hogy a lengyel legionáriusok „a mi és a ti szabadságotokért” jöttek harcolni, vagyis Közép-Európa szabadságáért. És a magyarokkal meghaló német, osztrák és szerb aradi vártanúk, a magyar és szlovák honvédek a Kossuth-nótát saját anyanyelvükön énekelve Branyiszkónál és másutt azt üzenik, hogy Közép-Európa népeinek szabadsága, jóléte és biztonsága egy és oszthatatlan, „térségünk népei csak együtt lehetnek sikeresek.”
Orbán Viktor miniszterelnök a hét elején a magyar nagyköveteknek elmondta a magyar külpolitikai prioritásait. Első helyre a közép-európai szolidaritást tette. Nem lehet közép-európai jólétről, jogbiztonságról, szolidaritásról beszélni, a kelet-szlovákiai magyarok lakta területek jóléte, jogbiztonsága, szolidaritása nélkül. Mindez Szlovákia és Magyarország közös ügye kell, hogy legyen. Ezért építenek utakat, munkahelyeket igyekeznek teremteni a határ menti régiókban és folytatnak párbeszédet a megmaradáshoz szükséges nyelvi és kisebbségi jogok biztosítása érdekében.
Ahhoz, hogy a sikertörténet tartós legyen, a két országnak össze kell fognia Közép-Európa többi népével együtt. Közös sikertörténetre van szükség, melyben a szlovákiai magyarságnak meghatározó helyet kell biztosítani. Azért, mert ez a hely megilleti őket, ez mindkét ország és a szlovákiai magyar közösség érdeke és mert ez március 15-e legaktuálisabb üzenete!
A kecskeméti Szent Imre Katolikus Óvoda és Általános Iskola növendékeinek műsora következett ezután. Felkészítő tanáruk Borsosné Horváth Krisztina. A daliás napokat zenés összeállítás keretében tekintették át. A Határtalanul program keretében érkeztek Kassára.
Majd Bárdos Gyula osztotta meg velünk néhány gondolatát. Van mit ünnepelni – mondotta -, büszkék vagyunk, hogy a magyar nemzethez tartozunk. Nyelvünk, kultúránk összeköt bennünket. Kevés ilyen ünnepünk van, de ne feledjük, mindenki minden magyarért felelősséggel tartozik Kassán, a Felvidéken és a Kárpát-medencében. Azért, hogy a következő nemzedékek is ünnepelni tudjanak. Így nemcsak ünnepnapokon, hanem a dolgos hétköznapokon is dolgunk van, hogy magyarként meg tudjunk maradni!
Ezt követően a kassai Márai Sándor Alapiskola diákjainak műsora következett, mely Juhász Gyula versével indult. Az ő műsoruk is felforrósította a légkört. Mindkét műsor méltó volt az alkalomhoz. Ez utóbbi Tóth Mónika tanárt dicséri. Az ünnepség a Szózattal ért véget.
További képek megtekinthető a Képgalériában ITT>>>.
Az én március 15-ém kiállítás képei megtekinthetők a Képgalériánkban ITT>>>
Balassa Zoltán, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”52415,52443″}
