Manolis (Emmanuel Aligizakis) görög származású kanadai költő és író, az AB-ART Kiadó a közelmúltban jelentette meg tőle az Eszmélet című verseskötetet Csiby Károly fordításában.
Manolis hírneve abból a képességéből fakad, hogy költészetével gazdag és mély értelmű gondolatokat és képeket továbbít, ami az olvasó lelkét mélyen megérinti még ebben a rohanó, elgépiesedett világban is. Számtalan versének választja témájául ugyanakkor a tovatűnő, oly illékony szerelmet, a szókimondó erotikát, a számtalan kalandot és nagyszerű felfedezést ígérő csavargást a világ nagyvárosaiban. A múló idő könyörtelenségén sem fél gúnyolódni, a lelki béke és megnyugvás, az el nem múló pillanatok keresése is jellemző rá („Csupán e hálás mosoly marad, / minden egyéb elvész, elenyészik, / mint a jácint illata / a szél fogai között, / mint a szerelmed egy nő iránt // minden eltűnik, mint homok a rostán / vagy kezed ujjain keresztül, de // ez a pillanat örökké tart majd, / mert csak a most-ot nem lehet felosztani”). A költemények nagy része egyes szám második személyben íródott, sokszor nem is olyan könnyű az olvasónak eltalálnia, hogy a költő önmagát szólítja meg vagy a társát, aki a leggyakrabban egy érzéki nőként jelenik meg a versben („s te elmentél, kezedben az üres táskával, / benne a vagyonod: az üresség / a gazdaságtudományi dogmák / és összefüggések rabjaként, // a frigid délutánon, / a holnapi harangszóig, / a holnapi adatokig, // aforizmákkal teli, melyek / az ingovány felé vezetnek, / ahol végül minden elsüllyed”). Valami különös szomorúság is áthatja a sorokat, több helyütt azt olvashatjuk ki a versekből, hogy furcsa egy lények vagyunk mi emberek, úgy vagyunk megkomponálva, összerakva, hogy szó szerint az Isten se igazodik ki rajtunk, a biztos vég tudata elrontja még a legszebb napfelkelténket is, az éjszaka gyönyöreit messzire fújja a hajnali szellő, s végső soron még a boldogság is a szenvedés – igaz, a leginkább elviselhető – formája.
A lírai futamok hőse sokszor furcsa, megmagyarázhatatlan sóvárgást érez valami végső megszabadulás iránt. Kitárja az ablakot, hősi pózokba merevedik, vagy épp egy régi kastély mellvédjére áll a tátongó mélység fölé. Mohón kívánja az életet, ugyanakkor küzd is a sóvárság ellen. Ha éppen nem finom erotika lengi körül, pár vers a férfi-nő kapcsolatot eléggé ironikusan festi le, talán idézzük most ide teljes egészében a Dilemma című verset: „Na, tetszik? – kérdezi a nő / műszempilláival sűrűn pislogva // remélve, hogy úgy néz ki, / mint a híres színésznő // hát persze – mondja a férfi // oda se figyelve // mesésen nézel ki // pedig azt gondolja: miért akarsz / valaki másnak kinézni?” A vékony, alig hetven oldalas kötet 63 szabadverset tartalmaz. Nem tagozódik ciklusokra, érdemes kinyitni valahol középen, aztán előre vagy éppen hátra lapozni, meg-megállni, elmerengni a versek felett, hiszen Manolis költészetével közelebbről is megismerkedni felettébb hasznos és kellemes időtöltésnek bizonyul.
Talán néhány mondatot érdemes itt a költő eddigi pályafutásának is szentelnünk. A Kréta szigetén lévő Kolibari faluban született 1947-ben, gyermekkorában családjával együtt Thesszalonikibe, majd Athénba költözött, ahol politológiai oklevelet szerzett a athéni Panteion Egyetemen. Ezt követően két évet szolgált a hadseregben, majd 1973-ban kivándorolt Vancouverbe, Kanadába, ahol vasmunkásként, vasutasként, taxisofőrként és tőzsdei alkuszként dolgozott, közben angol irodalmat hallgatott a Simon Fraser University-n. Három regényt és több verseskötetet írt, görög és angol nyelven írt cikkei, versei és novellái különböző folyóiratokban és napilapokban jelentek meg Kanadában, az Egyesült Államokban, Svédországban, Magyarországon, Szlovákiában, Romániában, Ausztráliában és Görögországban. Verseit lefordították spanyol, román, svéd, német és magyar nyelvre. Jelenleg White Rock-ban él, ahol írással, kertészkedéssel és utazgatással tölti idejét, a liberális szellemű és független Libros Libertad Kiadót igazgatja, amelyet 2006-ban alapított. A közelmúltban tiszteletbeli tanárnak és társoktatónak nevezték ki a Nemzetközi Művészeti Akadémián (IAA), és mesterfokozatot kapott a szépirodalmi tagozaton. A George Seferis összegyűjtött versei című fordításkötetét jelölték a legmagasabb görög irodalmi elismerést jelentő Görög Nemzeti Irodalmi Díjra.
(AB-ART, 2014)
Z. Németh István
