Szabó Ottó jubileumi kiállításának megnyitójára került sor a Rozsnyói Bányászati Múzeum galériájában március 12-én.
A kiállítást Kovács Márton megbízott igazgató nyitotta meg, aki elmondta, hogy idén a múzeum a Rovás alkotásaival nyit és zár majd. Kiemelte a szervezettel való nagyszerű együttműködésüket és további jó munkát kívánt a rozsnyói születésű festőművésznek.
Ezt követően Kovács Ágnes, a művész felesége a következő szavakkal méltatta párját és mutatta be a kiállítást.
Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim!
Köszönöm Alex Koreňnak és partnerének, Veronika Fatašovának a bemutatót.
Mielőtt belekezdenék a mellettem álló művész méltatásába, szeretném megválaszolni azt a sokak által feltett kérdést, hogy miért éppen Rozsnyón, a Rozsnyói Bányászati Múzeum galériájában kerül sor Szabó Ottó jubileumi kiállítására.
Nos, azon egyszerű oknál fogva, hogy Szabó Ottó Rozsnyón született. Másrészt nagyszerű kapcsolatokat ápol ő és az általa vezetett Rovás ezen múzeumi intézménnyel, tehát kézenfekvő volt a helyválasztás. És persze azért is, mert az ezredforduló után öt szép évet tölthettünk együtt ebben a városban, a rozsnyói református templomban esküdtünk egymásnak örök hűséget – talán ennyi személyes természetű indoklást ezen 50-éves jubileum alkalmából megengednek nekem, és remélem, Oti sem veszi rossz néven (mellesleg ő is most hallja először ezt a méltatást).
Nagyon nehéz röviden és velősen összefoglalni azt a tevékeny életpályát, amelyet Oti maga mögött tudhat. Mert ő nem az a fajta művész, aki a képzőművészeti főiskolán készített alkotásainál lecövekelt volna, vagy még mindig azt járná körbe az unalomig ragozva.
Nála van GONDOLAT. Ő sosem szenvedett alkotói válságban, sosem égett ki vagy üresedett ki. Mindig voltak és vannak céljai, tervei, ő gondolatban is fest. Sőt, volt időszak, hogy csak gondolatban festett, mígnem összeállt A KÉP, s akkor azt vászonra vitte.
Most mégis engedjenek meg nekem egy rövid ismertetést, amely körvonalazza ezt az életpályát.
Szabó Ottó festőművész szabad alkotótevékenységgel, szakrális és monumentális festészettel, formatervezéssel, klasszikus és számítógépes grafikával, könyvillusztrációkkal, tipográfiával és nyomdai előkészítéssel, valamint művészeti logisztikával foglalkozik.
Talán nem hangzik nagyképűen, ha azt mondom, az Úristen udvari festője ő, hiszen egyike a leggyakrabban foglalkoztatott művészeknek szakrális területen.
Több felvidéki templomban (így Diósförgepatonyban, Bodollóban, Szepsiben, Restén) imádkoznak keresztút-sorozata előtt, a szepsi katolikus templom sekrestyéjét, liturgikus tárgyait – a gyertyatartókat, körmeneti keresztet, a templom berendezését – az oltárt, trónust, szedeszt és az ambót is ő tervezte. A restei templom teljes berendezése – beleértve az orgonát is – és belső térkialakítása az ő tervei alapján valósult meg, s vált a templom művészileg egységes egésszé.
2004 őszén a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának nívódíjában részesült.
Egyik alapítója a Rovásnak és a Rovás Akadémiának, amely kortárs művészeti kezdeményezésekkel, filmmel, fotóval, intermediális tevékenységgel, számítógépes és alkalmazott grafikával, kiállítás-szervezéssel, nemzetközi, országos és regionális jellegű workshopokkal, különféle kurzusokkal, tehetséggondozással, klasszikus képzőművészeti technológiák oktatásával, képző- és iparművészeti, kézműves és kulturális alkotótáborok rendezésével foglalkozik.
2005-ben az egyik iniciátora az első felvidéki művészeti portál, a háromnyelvű Rovart létrehozásának és működtetésének (www.rovart.sk).
2010-ben tevékenységéért megkapta a Pro Cultura Hungarica díjat.
2012-ben megalakította a Nemzetközi Rovás Alkotóközösséget, rövidített nevén az eNRÁ-t.
2014-ben az általa vezetett Rovás megkapta a Kassa Megyei Önkormányzat elnökségének plakettjét. Ugyanebben az évben magas állami kitüntetésben részesült: kimagasló, a magyar nemzet kultúráját gazdagító művészi alkotótevékenysége elismeréseként megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést Áder Jánostól, Magyarország köztársasági elnökétől.
Szabó Ottó minden önálló kiállítására új anyaggal jelentkezik. Az itt kiállított festmények és grafikák között is van 25, amelyek egészen frissek, tegnapi ecsetvonások nyomait viselik.
Innen kezdve életének második, legalább 50 évét kezdi élni hasonlóan tevékeny alkotói lendülettel, amelynek első fázisai már most körvonalazódnak. Pillanatnyilag az ipolynyéki templom teljes belső terén dolgozik, ahol a következő nagy kihívás várja, mivel freskót rendeltek tőle, valamint a losonci zsinagóga díszes ólomüveg ablakainak a megtervezését.
Kedves Oti,
a magam és barátaink nevében kívánunk neked töretlen alkotókedvet és sok-sok megrendelést.
A kiállítást ezennel megnyitottnak nyilvánítom.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
A kiállításon a következő festmények tekinthetők meg:
Ének a kígyóról I–VI.
Ének a kígyóról VII–X.
Ének Erdélyről I–II.
Ének a magyarokhoz I–IX.
Ének a magyarokhoz X–XIV.
Ének a magyarokhoz XV.
Ének a magyarokhoz XVI.
Erdélyi ballada
Énekek éneke I–XII.
Eszmélet I–VIII.
Ének Erdélyről III.
Ének Erdélyről IV.
Az eseményről készült fotógaléria ITT tekinthető meg.
BB, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”52368,49490,32078,45135″}
