51866

Nagycsalomja mai temetője az Emléktemetővel szemben, a volt csendőrlaktanyától északra található. Mivel a lakosság nagyrésze katolikus, a sírok legtöbbje is ilyen. A kisebb számú evangélikusság sírjai elsősorban a temető délkeleti részében láthatók. A mai hullaház közelében egykor a fiatalon elhunyt gyermekeket, a csecsemőket temették egymás mellé. Ma már láthatók gyermeksírok máshol is.

A temetőben három nagyobb szakrális létesítmény, alkotás van: a kápolna, a központi kereszt és a hullaház. A központi temetőkereszt ugyanolyan típusú, mint az előbb bemutatott Dénes-kereszt. Ez szintén 1918-ban készült. A kereszt oszlopára ezt a dedikációt vésték: „ Az Úristen/ dicsőségére/ emeltette/ PÖLHÖS JÓZSEF/ neje TARSI ROZÁLIA/ és csalágya/ 1918″.
Találunk még a temetőben két nagyobb sírkeresztet is. A magas öntöttvas kereszt Molnár Jánosné sírja mellett áll. A díszített szárvégű, INRI-feliratos feszület korpusza ugyancsak vasból készült. Krisztus töviskoronás feje az ég felé fordul, kezei széttárva függnek a keresztszáron; lábai egymás mellett, az alsó keresztszár jobb oldalához vannak szegezve. A keresztszár tövében két női alakot, az oszlopon pedig a Szűzanyát láthatjuk. Molnár Jánosné egyébként az egyház nagy mecénása volt. Az új templom festéséhez mintegy hét és félezer koronával járult hozzá, ami akkor a legnagyobb támogatás volt. A jómódú gazdaasszony korán elveszítette egyetlen lányát, akivel együtt pihen a vaskereszt melletti sírboltban. A rajta álló műkőobeliszken ez olvasható: „Itt nyugszik/ Istenben boldogult/ Molnár Jánosné/Vincze Erzsébet/ Etelka leányával/ szül. 1852. okt. 15./ megh. 1940. jún. 5./ Nyugodjanak békében”.

Magas fekete márványkereszt áll TANDEL GERGELY sírján. Az egyenes szárvégű feszület korpusza ezüstözött vas, oszlopán pedig ez olvasható: „I.B./ Tandel Gergely/ 1900.11. 15. + 1954. 9. 17./ Tandel Erzsébet/ 1902. 9. 8.+1968. 10. 1./ Szentkereszt árnyékába/ jertek pihenni!”
A temetőkápolna a temető északi részén, egy kis dombocskán áll. Téglalap alakú építmény, melyhez egy lépcsősor vezet. Alsó falrésze vakolatlan nyerskő. Ezt egy keskeny falsáv választja el a szürkére festett felső résztől. Homlokzata háromszögcsúcsban végződik, kovácsoltvas ajtaja pedig enyhén csúcsíves alakban zárul. A nyeregtető alatt is keskeny falsáv húzódik. A kápolna kis oltárán egy gipsz Lourdes-i Szűzanya-szobrot s egy porcelán piétát látunk. A fehér oltárterítőre a Mária Széve-képet hímezték ezzel a felirattal: Szűz Mária könyörögj érettünk!

A temető sírjai kelet-nyugati tájolásúak, azaz a holtakat fejjel kelet felé helyezik a sírba, arcuk így nyugat felé néz. A sírjel a fejnél van, felirata pedig a sír felé eső részen. Régi fa- és vaskereszt ma már szinte nincs a temetőben. A legtöbb síremlék homokkőből, műkőből, néhány pedig fekete, fehér és vörös márványból készült. A régiek alakja hasonló, mint az Emléktemetőben felállítottaké. A sírjelek rekvizituma, díszítőeleme a kereszt, a kehely, a rozmaringszár, a Krisztus-fej, az angyalfej és az angyalszobor. Az utóbbiak főleg a gyermeksírokon láthatók. Néhány mai síron az elhunyt fényképe, gravírozott képe is látható. Az újabb sírokat műkőlapokkal borítják be, de vannak még sírok, amelyeknek csak a kerete műkő, rajtuk pedig élő sírvirágokat látni.

Ami a feliratokat illeti, azok főleg az elhunyt adatait: nevét, születési, halálozási évét, életkorát tartalmazzák. Csak kevés más jellegű adatot találunk. Ott vannak viszont az alábbi megszokott kezdő- és zárószövegek: „Itt nyugszik”, „Itt nyugszik az Úrban”, „Itt nyugszik I.B.” „Itt nyugszik/ visszaadva nemes lelkét/ a Mindenhatónak”; „Béke poraira”, „Uram irgalmazz”, „Áldás poraira”, „Requiescantin Pace!”, „Áldás, béke hamvainak”, „Szüleid szívében/ mindig élsz”, „Tudom, hogy az én Megváltóm él,/ és utoljára az én porom felett megáll. (Jób. 19.25.), „Nyugodjanak békében/ Jézus, Mária nevében!”

Hosszabb felirat (sírvers) található a tragikusan, fiatalon elhunytak sírjelén. Ezek kifejezik a halál körülményeit, a felette érzett fájdalmat is. Az alábbit például két háborús áldozatén olvashatjuk: „Itt nyugszanak/ az Úrban a / háború ártatlan áldozatai/ BALLA ERZSÉBET/ és kisded gyermeke/ drága életüket 1944/ XII. 16-án oltotta ki/ egy ágyú lövedék”. Egy fiatal halott gyermek sírjelén ez áll: „Itt nyugszik/ KASSAI LACIKA/ élt 7 hónapot/ Legyen áldott/ nyughelyed/ az Úr Jézus/ legyen veled”. Bolgár István (1946-1970) sírkövére ezt vésették: „Kit oly korán elragadott a zord halál/ Szüleinek és testvéreinek nagy bánatát/ hagyván, mert nincs a földön oly nagy/ fájdalom, mint kinek gyermekét takarja a sírhalom”.
Egy olyan sírkövet találtam, melyre az elhunyt ragadványnevét is ráírták. A teljes sírfelirat így hangzik: „Itt nyugszik Istenben boldogult/ Felejthetetlen jó édesapánk/ PÖLHÖS ISTVÁN/ Szögi/ 1863. szept. 12. + 1933. ápr. 10./ Itt várja a boldog feltámadást!/ Áldás poraira!”

A jobb módú elhunyt sírjelére azt is ráírták, ki állíttatta az emléket. egy köznemes kereszt alakú, vörösmárvány sírjelén ez áll: „Itt nyugszik az Úrban/ Tek. SÁNTHA ISTVÁN Úr/ élt 108 éveket/ és OBESKOVICS ERZSÉBET/ Asszony élt 60 éveket/ Hála emlékül állíttatták/ e sírkövet Gyermekei Sántha Péter, Sántha Ágoston/ és Onokái/ Plachy Amália, Plachy Ágoston/ 1880/ Áldás, béke hamvaiknak!” A Sántha családról Nagy Iván munkájában olvashatjuk, hogy Hont megyében az „főleg Deménden székel, közülük időnként többen a megyénél viseltek hivatalt. Egyik ágának törzse Sántha Mátyás, ennek Kelecsényi Annától fia István” (1863:51).
Az ő lányuk volt Sántha Teréz, akit a nagycsalomjai illetőségű földbirtokos, Plachy László vett feleségül. Két gyermekük, Amália és Gusztáv tehát valóban „onokái” a 108 esztendős tekintetes Sántha István úrnak, aki a csalomjai temetőben nyugszik, valószínűleg az egyik legidősebb halottként. Sírköve is a legrégebbiek közé tartozik.
Szlovák nyelvű sírfelirat csak néhány van a temetőben, annak ellenére, hogy már régóta kimutatnak itt egy bizonyos számú, magát szlováknak valló lakosságot. A csalomjai temetőben pihen az a lengyel katona is, aki az itteni menekülttábor lakója volt. Ő az Ipoly vizébe fulladt be.

A papsírok közül kettőt találunk a mai csalomjai temetőben. Nemrégiben mindkettőt szépen felújították. Az egyik Zsille Lászlóé. A legömbölyített szárvégű szürke (újabban fehér) sírkereszten egy Krisztus- fejet látunk, alatta pedig egy virágfüzérrel körülvett IHS-feliratot s az alábbi szöveget: „Itt nyugszik I.B./ ZSILLE LÁSZLÓ/ egykori nagycsalomjai/ plébános/ 1816-1842/ Requiescantin Pace””. A másik szürkés kőkereszten ez olvasható: „Itt/ nyugszik/ MALOCSAY MIHÁLY/ néhai/ csalomjai plébános/ Meghalt 1875. évi júl. 3./ életének 52. évében/ Áldás poraira/ Gerenday A. Budapest”. Malocsay plébános sírja mellett látható csalomja másik papja, a templomépítő Márton István hozzátartozóinak kovácsoltvas kerítéssel körülvett nyughelye. Az egyik sírkereszt alatt testvére, a másik sírban szülei nyugszanak.

A testvér, Márton Etelka 1899-ben 31 évesen halt meg sorvadásban. Ezt írta róla testvére a halotti anyakönyvben: „Az Istenben elhunyt áldott jó nővérem a nagy kereszt előtt néhai Malocsay plébános fejénél nyugszik, várva a boldog föltámadást. Márton plébános”. Ebből azt is megtudtuk, hogy a temető központi keresztje (bizonyára fából készült) valamikor itt állt. Édesapja, Márton István, aki Selmecbányán született, kiérdemesült gazdatiszt volt. 1912-ben hunyt el végelgyengülésben 78 évesen. Édesanyja, Dettrich Emma (1835) már Drégelypalánkon halt meg 1917-ben, ahol fia akkor esperesplébános volt. Az esperest később Palánkon temették el, édesanyját azonban Csalomjára hozatta családtagjai mellé.

Ezt jegyezték fel róla az anyakönyvben: „Drégely-Palánkról Nagycsalomjára szállíttatott. Temette Schreiber Aladár ipolysági apátplébános”.
A temetőben újabb névanyaggal találkozhatunk. Nagyon sok megegyezik természetesen az előbbiekkel, de vannak más nevek is. Ilyenek például a: Benko, Bolgár, Bugyi, Cséri, Egri, Gere, Klinko, Korek, Lukács, Malocsay, Páldi, Sántha, Selský, Szkabella, Szölszki, Tandel, Villám, Zsille.

Folytatjuk…
Csáky Károly, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”51861,51863,51864″}