A húsvéti ünnepekre való felkészülés jegyében nyitották meg a komáromi Duna Menti Múzeum Zichy-palotabeli kiállítótermében Kremmer Dezső Törékeny csodák című kiállítását, amelyet a Párkányhoz közeli Ebeden született, s ma családjával Bényben élő „tojásfaragó” nagy szépségérzékről és kézügyességről tanúskodó szebbnél szebb munkáiból rendeztek. Amint azt méltatásában a kiállítás kurátora, dr. Gál Ida művészettörténész is hangsúlyozta, a húsvét közeledte csak az egyik apropója ennek a tárlatnak, a másik pedig a művészet, ez esetben az anyag fantáziagazdag, csodálatos megmunkálása.
A történelem folyamán a különböző népek sokféleképpen díszítették az életet jelképező tojást, s így honfoglaló őseink sírleleteiben is találtak szép számban pirosra festett tojásokat. A tojásdíszítés hagyománya a kereszténység elterjedése után napjainkig megőrződött. Kremmer Dezső ugyan azt vallja magáról, hogy ő nem tojásdíszítő, hanem dísztárgyakat készít, művészi munkáit szemügyre véve tulajdonképpen igazat kell neki adnunk. Már öt év telt el azóta, hogy először próbálkozott azzal, hogy gravírozással tojásdíszeket készítsen, miután előzőleg az üvegre történő gravírozással tette próbára ügyességét és fantáziáját. S bizonyára elégedett lehetett az elért eredményeivel, mert maradt a tojások gravírozásánál. Idővel sikerült neki kialakítani sajátos technikát és egyéni formavilágot is kidolgozott.
Valamennyi csipkeszerű „kisplasztikája” más és más, s miközben egyre újabb mintákkal és eljárásokkal kísérletezik, sikeresen alkalmazza díszítőelemként a manapság oly divatos Swarowski gyémántokat, illetve kristályokat, s az aranyozás technikáját elsajátította. Amint azt elmondta, ritkán tervezi előre a mintákat, a leggyakrabban csak úgy „menet közben” kerekedik ki a végeredmény, amely ily módon pillanatnyi hangulat testet öltött művészi eredménye.
Ami pedig az „alapanyagot” illeti, a leggyakrabban liba- és kacsatojásokkal dolgozik, a most látható gazdag gyűjteményben azonban láthatunk csodálatosan megmunkált tyúk-, fürj-, emu- és „termetes” strucctojásokat is.
Az idén hatvanéves kiállítóról tudni kell azt is, hogy hosszú évekig gépészként a párkányi papírgyárban dolgozott, mígnem egy napon fél teste lebénult egy agyérkatasztrófa következtében. Rokkantnyugdíjasként soká tartott a lábadozása, mígnem ismét megtanulta használni végtagjait, s hogy mindez az akarat diadalaként mennyire sikerült, azt mostani tárlata is bizonyítja. Munkáit megcsodálhatták az érdeklődők számos felvidéki és magyarországi kiállításon. Az Alsókubinban évente megrendezett versenyen kategóriájában elnyerte a fődíjat.
Alkotásai március végéig tekinthetők meg a Duna Menti Múzeumban.
Németh István, Felvidék.ma (A szerző felvételein a kiállítás ünnepélyes megnyitója és a tárlat egy-egy részlete láthatók.)
{iarelatednews articleid=”52307″}
