Lélekemelő vasárnapban volt része a lévai magyar híveknek április 26-án. Azok, akik a Lévai Szent László Kör kezdeményezésére szinte egész vasárnapjukat együtt tölthették a tavaly aranymiséjét ünneplő Bíróczi István nagykéri esperes plébános atyával, akinek pappá szentelését követően 1964 és 1969 között első szolgálati helye Léva volt.
A lévai Szent Mihály plébániatemplom délelőtti magyar nyelvű szentmiséjén Ján Bednár lévai plébános úr köszöntötte Bíróczi esperes urat, aki szentmiséjét Petőfi Sándor „Egész úton hazafelé, …” verssorával kezdte,
megjegyezve, hogy alig ismert rá a mai városra, de a lévai templomhoz érve máris otthonosan érezte magát. Méltóságteljes és tartalmas szentbeszédében Jézust, a Jó Pásztort mutatta be több oldalról, aki szerető pásztorként és nem megfizetett béresként vezeti és gondozza nyáját. Erre a szerető jó pásztori hivatás betöltésére ösztönözte szeretetteljes prédikációjában volt lévai híveit, hogy a szülők, nagyszülők legyenek jó pásztorai gyermekeiknek, családjaiknak, hogy egy bárány sem vesszen el a nyájból. Sőt a közösséghez szólva az eltévelyedett juhoknak Jézushoz való visszavezetésére biztatott mindnyájunkat. Bizony a templom aznap jobban megtelt, mint máskor, Bíróczi lelkiatya jövetele Jó Pásztor módjára sok hívét hívta az Isten házába.
A szentmise végén a lévai magyar hívek kedves szavakkal, virágcsokorral köszönték volt lévai káplánjuk lévai látogatását és a lelket és szellemet tápláló szép szentmisét. Rögtön a magyar nyelvű szentmise után szlovák nyelven hirdette Isten igéjét Bíróczi esperes úr. A szentmisét követően találkozott egykori ministránsaival, akik közül egyikük fia már szeminarista. A hír nagy-nagy örömmel töltötte el esperes urat, aki az ebédidőt a városi plébánián, a kora délutánt a lévai Halastavak lakótelepi plébánián töltötte paptestvérei között. Bíróczi esperes úr a nap további részében már a Lévai Szent László Kör vendégszeretetét élvezte.
Először a kör elnöke kíséretében a lévai temetőben imával és koszorúval emlékezett a 127 éve született Cziczka Angela sírjánál a neves lévai zenetanárra és zeneszerzőre, akinek lelki gondozását lévai káplán korában végezte. A temetőből érkező esperes urat nagy tapssal köszöntötte a szinte teljesen megtelt Reviczky Ház nagyterme közönsége, ahol Bíróczi esperes úr Cziczka Angelára emlékezett személyes élményei alapján. A selmecbányai 
születésű Cziczka Angela a lévai Reviczky Társaság 1914 szeptemberében alapított első nyilvános zeneiskolájának volt legendás zongoratanára, majd magántanár. Ezen kívül zeneszerző is volt, 399 művét jegyzi a zenetörténelem. Sajnos munkásságát életében nem ismerték el, de éppen a zenéhez oly közel álló Bíróczi István lelkiatyának köszönhetjük, hogy a magányban és szegénységben 1973-ban elhunyt Cziczka Angela 399 zeneművét halála után a Szlovák Zenei Levéltárba eljuttatta, s az így megmenekült az utókor számára. S ennek a mentő munkának köszönhetjük, hogy Cziczka Angela kellemes dallamvilága, harmonikus szerzeményei ma is felcsendülhetnek.
Az 1997-ben alakult lévai Reviczky Társulás gondozásában ezért is jelenhetett meg Branislav Vargic: „Cziczka Angela – A zene volt a végzete” c. könyv is, mely írott formában állít emléket a nagy lévai zeneszerzőnőnek. Cziczka Angela számos latin és magyar nyelvű egyházi ének szerzője is, melyeket a mai napig éneklünk templomainkban. Esperes úr visszaemlékezéseit hívőtársunk, Gába Zsuzsanna remek zongorajátéka tette változatossá. Természetesen szebbnél szebb Cziczka darabok hangzottak el a közönség nagy megelégedésére.
Esperes úr előadásának zenei betéteit a lévai r.k. magyar egyházi kórusa előadása zárta, akik Cziczka Angela 
három latin nyelvű egyházi művét: a Kyrie, Sanctus és Agnus Dei kezdetűeket adták elő nagyon szépen. Esperes úr nagy elismerését fejezte ki a kórus tagjainak, mikor megtudta, hogy ezeket a Cziczka Angela szerzeményeket is rendszeresen énekli a kórus a szentmisék alkalmával. Ezt követte esperes úr lévai szolgálatának felidézése, de ebbe már a közönség is aktívan bekapcsolódott. Előkeresték és elhozták megmutatni a fényképeket az elsőáldozásról, a Bíróczi lelkiatya által vezetett lévai ifjúsági egyházi kórusról, a közös kirándulásokról Selmecbányán, a Tátrában, vagy akár derülve idézték fel a színjátszói próbákat is. Az esemény végén következett a nap egyik legmeghatóbb pillanata, mikor Bíróczi esperes úr egy gondosan becsomagolt nagy dobozban a Lévai Szent László Körre bízta az általa eddig őrzött Cziczka Angela hagyatékot (kéziratok, zenei jellegű könyvek), lévai szolgálata alatt készült fotókat, valamint aranymiséiről készült nagyon szép kiállítású könyvet „Emlékül a kedves Lévaiaknak – szeretettel: Bíróczi István lelkiatya” ajánlással. Majd, mint igazi Jó Pásztor, esperes úr minden jelenlévőnek egy kézfogás és néhány kedves szó kíséretében átadta emlékül az aranymiséje alkalmából készült szentképet. Ezen is újmisés jelmondata állt: „Örömest hozok áldozatot, sőt magamat is teljesen feláldozom lelketekért.” (2 Kor 12,15). S mi éreztük, hogy ez a fél évszázaddal ezelőtt tett külön fogadalom 50 év után is élő valóság!
Mélyen tisztelt Bíróczi István esperes plébános lelkiatyánk!
Hálás szívvel köszönjük eddigi szolgálatát, ezt a lélekemelő vasárnapot és a jó Isten kegyelmekben gazdag bőséges áldását kérve Önre:
Imádságos szeretettel és nagyrabecsüléssel: volt és mai lévai magyar hívei.
Az eseményről készült fotógaléria ITT tekinthető meg.
Müller Péter, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”52127,52036,51922,51359,53212,50911,53373,52959,45456,45381″}
