52901

I.
festék a vásznon
vér a bíborpaláston
átüt rajta
mint a lándzsa és a szög   már kockát vetettek
lelkünk köntösére
és koncra várnak
elvadult kutyák
fejszék zuhognak
a fák gyökerére
roppan a csont
a szikla és az ág

fent a csúcson már magad maradsz
a csőcselék ide nem követ itt tovább izzik az alkonyat és
hamarább fénylik fel
kelet

II.
tépi a szél
maradék ruhádat

még egyszer felizzik

mielőtt végleg
elsötétül az ég

a zúgó szélben
felhangzik a zsoltár

ÉLNI ÉLNI
LÁM A SZAVAK
TÁN ITT
az isteni fény kapuján
törnek át
és az úton
elindul a nép
mert megérkezett
a várva várt

III.
ide jött közénk
hogy lássatok
életet kínált
és fényt hozott
jeleket adott
útirányt

előre ment
és vár reánk

IV.
(aranykor – emlékezet)

elveszett világunk
a csendben újra éled
megárad
mint a kezdet kezdetén

önmagára lel a fényben
a lélek
és világot bont
a káprázat helyén

Mihályi Molnár László, Felvidék.ma
In. Napszentület, AB-ART