A neve egy bájos hangzású magyar szóösszetételből származik. A „szád”, amely nyílást, üreget, bejáratot, szájat jelent. Pl.: barlangok szádája. Ebből származnak a községnevek: Szádalmás, Szádelő, Szádudvarnok, továbbá az Alsó- hegy egyik kiszögellésén épült vár, Szádvár is, amelyet se tatár, se török nem tudott bevenni, valamint legújabban a szádalmási kocsma neve is – Szádivó (végre valami magyar, ráadásul ősi is). Az „elő” pedig a Tornai-völgykatlanból nyíló V alakú völgy elejét, kapuját jelenti.
A Szádelői-völgy a karszt egyik jelképe, gyöngyszeme. Születésének, keletkezésének apró részletei, történelmének zajos mozzanatai kifürkészhetetlenül, rejtve, néha bölcsen, vagy éppen szemmel láthatóan, kézzel foghatóan vannak kimodellezve, bevésve, a szürkésfehér mészkősziklákba.
Keletkezését a Gömör-Szepesi-érchegységben eredő patakocskák vizét összegyűjtő Szár-patak vizének eróziós tevékenységének köszönheti, a geológiai törésvonalak mentén. Hosszú évmilliók lassú folyamata volt ez, amely a mai napig is változatlanul tart.
Észak-dél irányú fekvése meghatározó tényezővé vált a nem karszti eredetű (allochton) vizek mozgásában a helyi specifikus (inverziós) éghajlat kialakulásában és mindezek által az állat- és növényvilág megtelepedésében (kolonizációjában).
A völgy alsó, kb. 25 km-es szakasza a 300-350 méter mélységű völgytalpból „kinövő” sziklafalakkal, sziklataréjokkal, gerincekkel, bástyákkal van behatárolva. Felsőbb részén meredek oldalait Kárpát jellegű bükkös-jegenyések és lúcosok borítják. A 8 km hosszú kanyonvölgyet az 1186 m magas Csükerész tiszteletet parancsoló masszívuma zárja le.
A Szádelőről megjelent valamennyi mese, legenda, monda, szakmai dolgozat, tudományos munka, film szerzőinek hosszú sora igyekezett feltárni, bemutatni értékeinek végtelen sorát, de ez csak részben sikerült.
Már majdnem 60 éve, kétéves koromtól járom, bóklászom, kutatom természetvilágát, mégis mindig új arcát mutatja. Ámulatba ejtő megjelenése, élővilágának tarkasága, történelmi sokrétűsége csupán egy kifejezéssel illethető, amelyet én úgy nevezek, hogy SZÁDELŐJELENSÉG.
Növényvilágát két ellentétes eredetű és igényű növénytartomány – a pannon és a kárpáti flóra fajai hódították meg. Növénytársulásainak összetétele olyan meghökkentő, ellentmondásos, hogy azt hinnénk valamilyen rendellenes, természetellenes folyamat szüleménye. Mégsem így van. Az élőhelyek sokrétűsége eredményezte, hogy az egyes, teljesen eltérő igényű növényfajok szigetszerűen, mozaikolva, tűrőképességük határán találják meg optimális életfeltételeiket néhány méterre egymástól, vagy éppen egymás társaságában.
A völgy alján megszoruló páradús, hideg levegő hatására a sziklák árnyékában jégkorszaki maradványfajok egész sora található: ikrás fogasír, kárpáti harangvirág, kárpáti zörgőfű, tátrai hölgymál, havasi iszalag, havasi ikravirág, kárpáti zergevirág, cifra kankalin, tiszafa, moldvai sisakvirág, hegyékessége. Ezek közül a fajok közül sok itt éri el elterjedésének legdélibb pontját a Kárpát-medencében.
Ellenkezőleg a 300 méterrel magasabb sziklapárkányokon, sziklagyepekben a pannon flóra elemei a dominánsak. Így a kökörcsinek három faja, magyar és apró nőszirom, janka janka tarsóka, hangyabogáncs, fehéres hólyagos csűdfű, lila ökörfarkkóró, borzas vértő, osztrák ozdor, jajrózsa. A napsütötte sziklafalak díszei a havasi őszirózsa, tátrai szegfű, sziklai ternye, rózsás kövirózsa.
A május végi virágkavalkádnak a tetőpontja, amikor együtt látjuk virágozni az osztrák sárkányfüvet a magyar nőszirommal, a sziklai borkórót az árvalányhajakkal, a tátrai szegfűt és havasi őszirózsát az árvalányhajakkal a nagyfészkű hangyabogánccsal, hogy csak a szembetűnőbbeket soroljam.
A völgy bejáratának karsztbokor erdeiben honos a nagy ezerjófű, a berki szellőrózsa, a harangcsillag, a magyar lednek, a lila ökörfarkkóró, a virágos kőris és az orchideák több mint 10 faja.
Az állatvilág fajgazdagsága csöppet sem marad el a növényvilágétól. A puhatestűek, pókok, egyenesszárnyúak, lepkék, bogarak, gerincesek több ezer faja népesíti be a legkülönbözőbb élőhelyeket. A puhatestűek (csigák) nevezetességei a bennszülött fajok, így az Alopia clathrata orsócsiga és a patakcsiga. A sziklagyepekben tömeges a zebracsiga.
A nappali lepkék színkavalkádját megcsodálhatjuk az időszakos tócsák körül: színjátszó lepke, nagy nyárfa lepke, boglárka lepkék, gyászlepke, nagy gyöngyházlepke, valamint a virágzó réteken a szemes lepkék, havasi tűzlepke, kis apollólepke, gyöngyházlepkék. A nagy apollólepke sajnos, már régen kipusztult a völgy faunájából.
A gerincesek közül számottevő a hüllők osztálya öt gyíkfajjal és négy kígyófajjal. A madárvilág egykori gazdagsága már sajnos a múlté: eltűnt a szirtisas, kígyászölyv, kerecsensólyom, kövirigó, hantmadár, csóka. Az énekesek viszont nagy faj- és egyedszámban költenek a völgyben és környékén. Az emlősök közül említést érdemel a denevérek sokasága. A nagyragadozók: medve, hiúz, farkas csak alkalmi átjárók a vidéken.
A turisták mozgását a területen egy kiépített tanösvény segíti. Mintegy 7 km-es távolságban nyolc felállított megállóhelyen a látogatók képet kaphatnak a völgy gazdagságáról.
A völgy növény- és állatvilágát negatívan érintette a Szádelői-fennsík egy részének a beerdősítése, erdei fenyővel. Sajnos, ennek az esztelen beavatkozásnak nagyon sok vesztese van, legfőképp a völgy élővilága, de a helyzet kezelésére mindenki fittyet hány, beleértve a természetvédelmi szervezeteket és hatóságokat egyaránt.
Egy bizonyos, az utóbbi 50 év alatt több tízre tehető azon növény és állatfajok száma, amelyek eltűntek, kivesztek páratlan élővilágából.
Személyesen úgy észlelem, hogy emiatt nem igen fáj senkinek a feje, holott Szádelőnk csak egy van.
Gordon László, Felvidék.ma
