Duba Gyula az egyetemes magyar irodalmat gazdagító jelentős prózaírói életműve elismeréseként Magyar Érdemrend Tiszti Keresztje kitüntetést kapott.
Áder János Magyarország köztársasági elnökének megbízásából a kitüntetés átadására a pozsonyi magyar nagykövetségen május 12-én került sor.
„Egy kitüntetés átadása önmagában is öröm, az meg külön megtiszteltetés számomra, hogy a magyar irodalom olyan jeles személyiségének adhatom át ezt a kitüntetést, akivel életem során több alkalommal is volt lehetőségem találkozni, értékes beszélgetéseket folytatni. Számos pozsonyi és vidéki író-olvasó találkozónak volt aktív szereplője, amelyeknek én magam is részese lehettem” – fogalmazott köszöntő beszédében Czimbalmosné Molnár Éva Magyarország szlovákiai nagykövete a Magyar Érdemrend Tiszti Keresztje kitüntetés átadása során Duba Gyula József Attila-díjas szlovákiai magyar írónak. Duba Gyula írónak a kitüntetést az egyetemes magyar irodalmat gazdagító jelentős prózaírói életműve elismeréseként adományozta a magyar köztársasági elnök.
A nagykövet asszony köszöntőjében Duba Gyula rendkívül gazdag életművére is kitért. Mint elmondta, a prózaíró nemzedék egyik legtermékenyebb és legtehetségesebb írójáról van szó, aki egész életében szolgált, nem a divat elvárásai szerint, és odaadással végezte irodalmi tevékenységét. „Hogy ha egy mondattal kellene jellemeznem, akkor Fónod Zoltántól venném a szavakat – mondta a nagykövet asszony –: „Ő a magyar sor, a magyar szülőföld hűségese, makacs krónikása”.
Ezt követően került sor a kitüntetett méltatására, amelyet a nagykövetség titkára, Kiss Balázs tartott, aki méltató beszédében többek közt úgy fogalmazott, „az 1950-es években újra szerveződő szlovákiai magyar irodalom egyik legjelentősebb életművévé vált az évtizedek során Duba Gyula munkássága, amely az anyaországban is komoly elismerést szerzett”.
„Valóban nagyon meg vagyok hatódva – mondta a kitüntetés átvétele után Duba –, mert nem tudtam, hogy mi vár rám. Ilyenkor az is szokás, hogy az ember hivatkozik másokra, akik segítették, családra, intézményre, munkahelyre. Én ez alkalommal az én nemzedékemre hivatkoznék, a harmincasok nemzedékére. Az ötvenes évek legelején, ez a tucatnyi fiatalember szinte a véletlen folytán összejött Pozsonyban azzal a szándékkal, hogy az előző pusztaságon, tarlókon és kietlenségben magyar kultúrát, anyanyelvű kultúrát teremtsen” – mondta Duba.
Ezek a fiatalok – mint mondta – írónak hitték magukat, bár írni még nem tudtak, de az újságokban mindenhez hozzászóltak, és ösztönös módon, valamiféle belső késztetésre mégis megtalálták a hangjukat. „Ez a nemzedék tulajdonképpen az alapja a mai anyanyelvi kultúránknak és irodalmunknak, és én azért is szeretném felhívni rájuk a figyelmet, mert a történelmünk, úgy érzem, egy kicsit mintha kezdene elmosódni” – fogalmazott Duba.
Mint említette, Győry Dezsőnek, aki az előttük járó nemzedéknek volt a tagja, van egy olyan verses füzete, hogy a Láthatatlan gárda. Ez a láthatatlan gárda, akik természetesen ő és a társai voltak, egy ügyet szolgált, ami nem volt meghatározva, nem volt leírva, mégis mindenki tudta, hogy mi az. „Hát nekem most az jutott az eszembe, hogy a mi első nemzedékünk, a harmincasok nemzedéke is, is ilyen láthatatlan gárdaként létezett, és nem számolva semmilyen kitüntetéssel tette a maga dolgát. A láthatatlan pedig annál is inkább helytálló jelző rá, mert ma már bizony nagyon is láthatatlanok, talán valahonnan fentről nézik, hogy mit csinálunk mi itt lent” – fűzte hozzá végezetül a kitüntetett Duba Gyula.
Dunajszky Éva, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”47571,46052,45521,10304,9543″}
