(Képgalériával frissítve!) Mint minden tavasszal, úgy idén is új témájú koncerttel jelentkezett a somorjai Harmonia Classica kamarazenekar. A Hegyi Brigitta művészeti vezető és Hideghéthy Jenő koncertmester vezetésével működő somorjai muzsikusok előadása ezúttal a Hangulatok címet kapta, mivel április 25-én este 18 órai kezdettel egyetlen zenei est keretén belül különböző korok, különböző stílusú szerzeményei szólaltak meg a Németh-Šamorínsky István Művészeti alapiskola koncerttermében.
A koncertre ellátogatók hallhatták Milan Novák Passepied-jét, majd Bartók Béla négy népdalfeldolgozásával fordult magyarosra és népdalosra a hangulat. Csengery Dániel Concertino zongorára és vonósokra című darabjának II. tétele pedig – melynek Domsitz Erika játszotta zongorán -, a kortárs magyar klasszikus zenébe vezette bele a nagyérdeműt. Ekkor a zenekar átadta a helyét Nagy Szilárdnak. Ez a 13 éves kislegény óriási tehetségéről tett tanúbizonyságotságot, amikor eljátszotta Bartók Béla Mese a kis légyről, majd Ľudovít Kuruc: Pozdrav o Petersonovi című darabjait. Aki nem látta és nem hallotta élőben, biztos nem hiszi el, hogy ez a kissrác ilyen teljesítményre képes.
Folytatásként a zenekar vette vissza a helyét a színpadon, de csatlakozott hozzájuk a féli Mózes György, Félix, aki dobkíséretével működött közre Leroy Anderson Plink – Plank – Plunk című darabjában. Dobok nélkül is élvezhető ez a darab, de dobokkal talán még hangulatosabb volt az előadás. Ezt követően két nyugodtabb hangulatú zenemű következett: Michal Dlouhý – Vágyakozás és Antonín Dvořák – Humoresque, melyek mintegy előkészítették a terepet a zenekar csellistájának, Nagy Gergőnek a szólójához, Camille Saint Saens: Le Cygne, azaz A hattyú című számához. Ebben a számban a zenekar mintegy aláfestésként működik közre, megadja a terepet, a vizet a hattyú számára, melyet a cselló szólója testesít meg.
A nyugodtabb, hattyús vizekről ritmusosabbak felé eveztek tovább: Léo Delibes: „Pizzicato” című száma következett a Sylvia balettből, ezután Bill Evans Gentle Waltz-ja, azaz lágy, finom keringője, majd az Álom Luxuskivitelben című film betétdalának, a Moon Rivernek Henry Macini-féle feldolgozása következett, hogy aztán mintegy finishként megszólaljon a The best of Abba, Ted Ricketts feldolgozásában.
Mindent egybevéve – a külső vélemények alapján – jó és sikeres estnek lehettek fül- és szemtanúi a művészeti alapiskola koncerttermébe ellátogatók, s ha mást nem is, azt mindenképpen elérte a somorjai formáció, hogy a közönség arcára mosolyt csaljon s ezáltal elfeledje velük mindennapi gondjaikat és teendőiket. Mert hát mire való a zene, ha nem erre.
Tekintse meg Képgalériánkat ITT>>.
Méry János, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”53020″}
