53852

A nagy háborúnak nemcsak hősi halottjai voltak, de hadirokkantjai is. Erről szól egy érdekes bejegyzés a Pozsonyikifli.sk oldalon:
„A borzasztóan pusztító vihar után az életben maradottakra sok nagy és szent kötelesség háramlik. El kell tüntetni a pusztítás nyomait minden téren. A falánk imperialisztikus politika gyülölködő szellemének rombolásait kell jóvá tennie az alkotó erőnek s az emberi szív jótékony szeretetének. A jótékonyság ez esetben nemcsak erény, de vallási, erkölcsi és hazafias kötelesség is.

Ezekkel a lendületes szavakkal nyitotta meg dr. Finkey Ferenc 1917. június 27-én a pozsonyi hadigondozó bizottság ülését, melynek legfőbb feladata annak a kiállításnak az előkészítése volt, amely a maga nemében úttörőnek számított az egész országban, sőt az egész Osztrák‒Magyar Monarchiában. Berlin, Köln és Isztambul után Pozsonyban is rendeztek egy Országos Hadigondozó Kiállítást, amely a hadirokkantak utókezelésének, rehabilitációjának, valamint továbbképzésének bemutatása mellett a hadigondozottak által készített megannyi műremeket is a nagyközönség elé tárta, sőt megvételre kínálta.

Sok más mellett a hadigondozás mint társadalmi jelenség is az első világháború újdonságának számított. Magyarországon ezt az új keletű össztársadalmi problémát, mely nagyjából abból állt, hogy a hadirokkantak tömegeit vissza kellett vezetni a „normális” életbe, tehát hozzásegíteni őket ahhoz, hogy újra a társadalom teljes értékű, hasznos munkát végző tagjaivá válhassanak, több átmeneti megoldás után az államhatalom egy külön erre hivatott intézmény, az Országos Hadigondozó Hivatal felállításával igyekezett megoldani. A hivatalt előbb gróf Klebelsberg Kunó, akkori miniszterelnökségi államtitkár, majd gróf Teleki Pál vezette. Amint Suba János idevonatkozó tanulmányában megjegyzi, a két igazgató modern szociálpolitikai elgondolásaival és nagyvonalú intézkedéseivel a magyar hadigondozás színvonalát nemzetközi viszonylatban is az első sorba emelte.”
Aki az egész posztra kíváncsi, az elolvashatja a Pozsonyikifli.sk oldalon.

Felvidék.ma