54395

Ötven esztendeje a Csallóköz nagy részét és a Komáromi járás számos Duna menti települését néhány nap leforgása alatt hatalmas vízáradat borította el. Közel 60 falu és város került víz alá, több ezer ház rongálódott meg vagy omlott össze, az anyagi kárt pedig több milliárd csehszlovák koronára becsülték. Különösen a Duna közelében fekvő helységekben volt igen veszélyes a helyzet és azok, akik akkor ezt az iszonytató katasztrófát átélték ma is rettegve gondolnak azokra a napokra, hetekre, hónapokra.

A két szomszéd település: Csicsó és Kulcsod lakói napokig abban reménykedtek, hogy a falvakat biztonságos gát védi a megáradt Duna támadása ellen, de három nappal a június 14-i pati gátszakadást követően 1965. június 17-én mintegy 160 méteres szakaszon fokozatosan összeroskadt a gát és óriási mennyiségű víz zúdult a községekre és a termőföldekre.
Szerencsére fél évszázad óta csupán az emléke él ennek a természeti csapásnak, és bár a Duna azóta is többször fenyegetett azzal, hogy ismét kilép a medréből, erre szerencsére még nem került sor, de az 1965-ös tragédia tanulságait nem lenne szabad elfelejteni és örök mementóként kellene állniuk az utókor előtt is. Ez a meggyőződés vezette a Csicsói, Csilizközi, Csallóközi Kultúra és Hagyományőrző Nonprofit Szervezetet, hogy 2015. június 14-én az 50 évvel ezelőtti tragédiát felidézzék és erre az alkalomra egy dokumentumkötetet állítsanak össze és a drámai pillanatokat megörökítő felvételekből kiállítást rendezzenek a volt csicsói református iskola épületében.

A rendezvény istentisztelettel kezdődött a helyi református templomban. Lévai Attila lelkipásztor a Szentírásban fellelhető utalásokat is beépítette megemlékező beszédébe és hosszabban idézett egyik elődje, a faluban 1950 és 1976 között szolgáló Mikes László korabeli feljegyzéseiből is. Ez a leírás megtalálható abban a kis kötetben is, amely a Csicsói történetek elnevezésű sorozat első füzeteként jelent meg Az így emlékezünk az 1965-ös nagy árvízre címmel. Az emlékezéssel összekötött istentiszteletet követően a Gyöngykoszorú éneklőcsoport a református templom előtt két énekkel indította az ünnepi műsort, amelyben a 89 éves Décsi László mérnök, az ötven évvel ezelőtti árvízvédelmi munkák egyik irányítója idézte fel a nemcsak a drámai eseményeket, hanem egy rövid visszapillantás erejéig a Csallóköz árvízvédelmének több évszázados múltját is. Részt vett a megemlékezésen Kiss Géza nyugalmazott ezredes, aki abban az időben a Magyar Néphadsereg katonájaként közreműködött a mentésben, valamint Tóth Rudolf nyugalmazott alezredes, a szeredi helyőrség utásztisztje, aki a Csehszlovák Néphadsereg kötelékében küzdött a gátakon. Mindketten egy emléklapot is átvehettek az 50. évforduló alkalmából.

A már említett kis kötet bemutatójára Duray Miklós egykori parlamenti képviselő, a Nyugat-Magyarországi Egyetem oktatója vállalkozott, aki 20 éves volt az árvíz idején és maga is közreműködött a mentésben. A szónok kiemelte azt a körültekintő munkát, amelyet a kötet összeállítói: Androvics Adrianna, Bödők Károly, dr. Nagy Amália és Nagy Géza végeztek. Összegyűjtötték az eseményekről beszámoló korabeli újságcikkeket, az akkor készült fényképeket, de azokat a tudósításokat is, amelyek az otthonukat elhagyni kényszerültekről és befogadóiról szólnak. Több szemtanú és az eseményeket átélő ember visszaemlékezése is olvasható a kötetben.

Duray Miklós beszéde IDE kattintva olvasható el. 

lr, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”54387,49205,49019,40223,40162,40155,40130,40116″}