A Bevetés 2015 címet viselő tematikus blokk szövegei kötet nélküli fiatal írók munkáiból állnak össze, akiket egy-egy irodalmár mutat be a szerzők szövegeit is elemezve. Emellett beszélgetést olvashatunk minden szerzővel, akik így valamiféle szövegtriptichon hármas tükrében tűnnek fel az olvasó előtt.
A lapszám főszerkesztői bevezetője egyrészt az Irodalmi Szemle történetének több jelentős nemzedéki megmozdulását (elsősorban az 1966-ban indult Vetés c. rovatot) idézi, másrészt a nemzedékiséggel kapcsolatosan fogalmaz meg komoly kételyeket. „A hatvanas években ez a rebellis hozzáállás még összetartó erőnek számíthatott, sőt, valószínűleg annak számított a nyolcvanas években, az Iródia ténykedésének idején is, ma azonban, amikor semmilyen hagyományhoz való kötődést nem kér számon senkin a kor, tulajdonképpen értelmezhetetlen” – fogalmaz Szalay Zoltán főszerkesztő.
Hajtman Kornél verseiben háttérbe szorul a lírai én, kórházi képek tárgyi világa a test megpróbáltatásaival, a vallás képei pedig a számítógépes nyelvvel keverednek. A verseket Bedecs László elemzi. „Mintha Alice-t hallgatnánk Csodaországban, amint süteményeket vagy gombadarabokat rágcsál, és közben összezsugorodik vagy óriásira nő, mialatt mindvégig beszél” – Írja Balázs Imre József Gužák Klaudia verseiről, aki illusztrátorként is jelen van a számban, s aki a vele készült beszélgetésben az alkotást inspiráló olvasmányélmények mellett a gyermekkor kulcsszerepére is felhívja a figyelmet. Csillag Lajos Légzési gyakorlatok kezdőknek c. novellája s egyéb munkái kapcsán Pethő Anita a történetmondás látszólagos egyszerűségét, a bújtatott jelentéseket, és a fikciót határait feszegető prózapoétikai eljárásokat emeli ki. Nagy Hajnal Csilla novellája a főszereplő, Kele életét egy hetét végigkövetve tárja elénk. A novella egy nagyobb ciklus része – derül ki a szerzővel folytatott beszélgetésből, mely egy egyéni hangú, tudatos szerzőt sejtet. A kötet legifjabb szerzője, Szabó Emese versekkel és egy rövidprózával jelentkezik. „Ami mindenképpen érdeme, előnye ennek a formálódó poétikának, az a sajátságos önreflexiós képesség. Már most el lehet mondani azt, hogy Szabó Emese versei »szabóemesések«” – írja róla Szászi Zoltán.
A szám folytatásában Tőzsér Árpád köszönti a 85 éves Duba Gyulát. Neki ajánlja az Örvénylő időkben c. versét, melyben nemcsak az episztola szép példájára, de a nyelv kiüresedésétől való félelemre is rábukkanunk. A lap Fellinger Károlytól és Z. Németh Istvántól verseket, Janáky Annamáriától pedig rövidprózákat közöl. Petőcz András A Hunor utca titka c. kötetéről Kálmán C. György kritikáját olvashatjuk, majd két színházkritika következik. Soóky László a Komáromi Jókai Színház Álszentek összeesküvése, Juhász Katalin pedig a Kassai Thália Színház Rükverc című előadásáról ír. Podhradská Lea pedig Csáki László Bádogváros c. dokumentumfilmjét elemzi.
A lapszámot Szemán Petra és Gužák Klaudia rajzai illusztrálják.
Egy fontos közlemény is helyet kap a számban, a lap ugyanis fiatal szerkesztőgyakornokot keres – lásd bővebben itt: http://www.irodalmiszemle.bici.sk/mhely/2344-kovasz–gyakornoki-palyazat.
Legközelebb nyári duplaszám várja az olvasói tekinteteket, a lap a valahai Csehszlovákja toposzait használja fel, s a szerzők lexikon-szócikket imitálva gondolják újra mindazt, ami mára már végleg a múlté.
szalzo, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”53798,53127,52631,51857″}
