Batta György író, költő, publicista e szavakkal köszöntötte Nagy Jánost június 20-án, a tatai Vaszary villában tartott születésnapi ünnepségen:
Nagy János már pályája kezdetén elhatározta, hogy a felvidéki magyarság szobrásza lesz. Munkáit ezért elsősorban az általunk lakott településeken kívánta elhelyezni: talán azért is, hogy Trianon utáni létünk fájdalmait enyhítse, és lelkületünkhöz simulóan ékesítse környezetünket.
Bár néhány terve füstbement, elmondható, hogy ifjúkori célkitűzését teljesítette: műveit megtaláljuk számos magyarlakta községben és városkában, sőt: Magyarországon és Erdélyben is. Számomra két legfontosabb, összmagyar ragyogású, remekbe szabott alkotása a Búcson 1997-ben elhelyezett „Bulcsú” lovasszobor, és a két esztendeje Budán, a Gesztenyéskertben felállított „Esterházy János a gulágon”.
Bulcsú vezért a szakirodalom a magyar hadtörténet egyik legnagyobb alakjaként tartja számon: a Búcs helységnév nevéből eredeztethető. Nagy János rézlemezekből mesterien egybeszerkesztett lovaszobrának felállítását első nekifutásra nem engedélyezték a szlovák hatóságok, felavatása ennek ellenére megtörtént.
A Bulcsú máig fontos üzenetet hordoz mindnyájunk számára: nem hátrálunk meg! A lovas ugyanis szembeszegül, sőt: támadni készül. Történik mindez a csehszlovák pártállam bukását követően hét esztendővel, 77 évvel Trianon után,amikor Búcs és a szomszédos Bátorkeszi „háborúba” kényszerül magyar iskoláját védve a „demokratikus” szlovák kormánnyal szemben.
Változás mifelénk azóta sincs, ma is hatályosak a hírhedt Benes- dekrétumok, valamennyien háborús bűnösök vagyunk. Malina Hedvig, a Nyitrán anyanyelvén beszélő,ezért megvert magyar diáklány a zaklatások elől két kisgyermekével Győrbe menekült… Trianon utáni sérelmeink listája lassan az égig ér… A Bulcsú-szobor ezért a lármafa szerepét is betölti,hogy majdan, jobb időkben egy megalázó történelmi korszak tanújává válhasson.
Merőben más a mondanivalója a Budapesten, a Gesztenyéskertben álló Esterházy János szobornak. Felvidéki vértanúnk meztelen, csontig lefogyott testét csupán egy katonaköpeny védi Szibéria jeges poklának fagytüskéitől, de teste így is őrzi sudárságát,s arca sem a megtört rabé. Ez a szentek jellemvonásait hordozó politikus ugyanis már Krisztusban él. Jól tudja, hogy a magyar nemzetet Istenhez hűséges elődei építették fel, tartották meg,és Isten követői a jövőben is megóvják. A súlyosan beteg Esterházy János sohasem panaszkodott a börtönökben, rabtársait mindig meghallgatta és vigasztalta, minden gyötrődővel együttérzett. Önként vállalt szenvedéseit felajánlotta a magyar hazáért.
Míg a Bulcsú maga a tántoríthatatlanság, az elszántság, a szembeszegülés, addig az Esterházy- szobor drámájából, – mint egy komor felhőtömbből – kivillan a jövő fénysugara: a Szent Korona képrendjében megfogalmazott világkép.
Ha majd a magasabb elvek, tehát az Isten által irányított rend, a hierarchia, vagyis a „szent uralom” határozza meg egymás iránti,és közösségeink egymáshoz való viszonyulását, nálunk születhet meg a Föld minden részébe kiáradó krisztusi béke, – beteljesítve a teremtett világ törvényét.
Batta György, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”54401,53461,53427,45765,43736,43735,39348″}
