54473

A hajvágó felberreg és beleszánt a hajamba, a fürtök a földre hulLanak. Az én fürtjeim! Rémült vagyok, fogalmam sincs, mi történik velem, és hát… eltörik a mécses.

Magamnak se akarom bevallani, hogy félek, hiszen az olyan férfiatlan, anyámasszony katonája dolog, ezért hát azzal álltatom magam, hogy csak azért sírok, mert megfosztanak a férfiúi díszemtől. Eszembe jut Sámson története, akit ugyanígy foszthattak meg a hajától. Nagyon szeretem a történetét, ha felolvassák. Vajon, ő is ugyanígy sírt?

A férfi önérzet már a legkorábbi időben kialakul az ember fiában, ami szégyenérzettel is párosul. Például, akkor, amikor meztelenül fekszem az ágyon, és az osztályvezető főorvos bevonul a szobába egy csapat medika élén. A fiatal lányok zavartan kacarásznak, láthatóan ők sincsenek felkészülve a szituációra, de én érzem, hogy szégyenemben elvörösödök. Akkor még nem tudom a leckét, amit a későbbi évek tapasztalataiból szűrök le, és azóta igyekszek továbbadni másoknak, hogy az ember, ha ilyen kiszolgáltatott helyzetbe kerül, az első dolog, amitől meg kell szabadulnia, az a szégyenérzet.

Szerencsére, a vizitáció nem tart sokáig, és én megkönnyebbülök, amikor becsukódik mögöttük az ajtó. Kisvártatva, megint nyílik az ajtó, bedugja fejét az ápoló, és mikor látja, hogy elmentek már, bejön, felöltöztetni.
Ugyanaz az ápoló, aki most nullás géppel vágja a hajamat. Látom rajta, hogy ő is ideges. Rám ripakodik, hogy ne bőgjek már, amitől én még inkább megrémülök, mert nem tudom ezt a gorombaságot mire vélni, hiszen azelőtt mindig olyan barátságos volt velem. Sokat mókázott, játszottunk.

Végre betolnak a műtőbe, és rányomják az arcomra a maszkot. Én pedig, rövidesen álomba zuhanok.
Úgy tűnik, hogy csak pár percet tartott az egész. Az utolsó emlékem az, hogy egy megnyugtató hang beszél hozzám, szlovákul, amiből én semmit sem értek. Aztán a nagy sötétség.

Arra térek magamhoz, hogy tolják a hordágyamat, a fejem be van pólyázva, fölöttem az infúzió csöpög, aztán átemelnek az ágyamra.

Kábulatban hallom, ahogy a főorvos magyarázza apunak, hogy az agyszövetből vettek mintát. Így talán rá tudnak jönni, hogy mi okozta a betegségemet, és akkor gyógyítani is tudnak majd.
Folytatás következik

Sztakó Zsolt, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”54325,54198,54055,53919,53769,53617,53504″}