A Nemzeti Összetartozás Napján felvidéki kopjafát avatott, majd ünnepi beszédet mondott Tápióbicskén Tarics Péter felvidéki újságíró, író.
A trianoni békediktátum aláírásának 95. évfordulója emlékére a helyi Szent István parkban rendezett ünnepségen Tarics Péter elmondta: A Nemzeti Összetartozás Napja azt a korparancsot fogalmazza meg számunkra, hogy ne gyászoljunk, hanem a nemzeti összefogással építsük a közös magyar jövőt. Hangsúlyozta: Ma nem sebnyalogatásra, panaszkodásra van szükségünk, hanem a feladatokra kell összpontosítanunk. Azokra a feladatokra, amelyek erősítik az egyetemes magyarságot, megteremtik az egységes magyar nemzetet és ország-világgal megismertetik a sajátos magyar értékeket. 
– Ha csupán szónokolunk a különböző ünnepségeken, frázisokat, közhelyeket hangoztatunk, koszorúzunk, majd hazarohanunk, és nincs mögöttünk cselekvés, cselekvő hitvallás, tevékenységi bázis, hiteltelenné válunk – erősítette meg. Ezért létfontosságú – emelte ki –, hogy ma minden magyar ember a saját kis magyar közösségében tegye le az asztalra magyarságba vetett hitét és teremtse meg ennek cselekvő hitvallását.
Mint mondta, nemcsak azt kell megismertetni a fiatalokkal, hogy mi történt Trianonban, hanem azt is, hogy mi a mához szóló üzenete számunkra a békediktátumnak. Hozzátette: Illúziók nélkül szembe kell néznünk azzal, ami történt. Mélyebb önismerettel kell tervet készítenünk a jövőnek. Ez a terv pedig nem lehet más, mint a magyar nemzeti összetartozás-tudat megerősítése és megújítása. A következőkben így érvelt: „Most van egy stabil, többé-kevésbé megszervezett, öntudatos nemzeti erő a Kárpát-medencei magyar társadalomban. Erre kell építenünk. Velük együtt kell erősítenünk a polgári értékrendet, és képviselnünk a magyar nemzeti-konzervatív-keresztény értékeket.”
Tarics úgy fogalmazott: Létfontosságú, hogy a magyar értelmiség a valós és hiteles közvélemény formáló erejévé váljon. Olyan szavakat kell találnia, amelyek különböznek a mai prostituálódott, leigázott szavaktól, s ezeket tettek kell, hogy kövessék. Szabad, kritikus szellemiséget, derült, magabiztos magatartást kell felmutatnunk, mert csak ez szuggerálhatja igazságaink erejét.
Tarics Péter párhuzamos húzott Tápióbicske és Komárom között, nevezetesen azzal, hogy az 1849. április 4-ei győztes tápióbicskei ütközet haditervének egyik kidolgozója az a Klapka György tábornok volt, aki háromszor védte meg a komáromi várat az ellenségtől, s akinek impozáns szobra áll Révkomárom főterén. Ugyanakkor elmondta, hogy a tápióbicskei vezérek – Hermann Riedesel őrnagy és Színi Sebő Alajos alezredes – közötti párviadalt az a Jókai Mór örökítette meg „A kőszívű ember fiai” című magyar történelmi drámájában, aki Komáromban született.
A felvidéki mellett délvidéki kopjafát is avattak, mégpedig a törökbecsei hagyományőrző csapat vezetője, Link Lajos, aki mindenekelőtt nemzeti összefogásra buzdította a jelenlévőket. Gróf Széchenyi István szellemiségéhez hűen azt mondta: Nemcsak szellemileg, gazdaságilag is meg kell erősíteni a délvidéki magyarságot, mert csak így van jövője. 
Kiemelte: hidakat kell építenünk az elszakított nemzetrészek között, s erre szép példa Tápióbicske, ahol a helyi hagyományőrzők politikamentesen egységesítik a magyar nemzet valamennyi részét. Link Lajos optimizmusának adott hangot a magyarság jövőjét illetően, s azt kérte a jelenlévőktől, hogy ne gyászoljunk, hanem emlékezzünk és dolgozzunk a magyarság lelki és közjogi összefonódásán.
Tarics Péter – miután elmondta R. Bihari Sándor Határsávon túl és Döbrentei Kornél Fohász című versét, megkoszorúzta a felvidéki kitelepítettek emlékkövét és felavatta a felvidéki kopjafát, majd Sík Sándor következő gondolataival üzent a jelenlévőknek (a felvidéki kopjafán is ez az idézet olvasható): „Magyarnak lenni: erkölcsi lendület. Magyar lenni: hit. Hit a magyarság hivatásában. Hit abban, hogy Isten akar velünk valamit, és hogy a magyarság képes megvalósítani ezt az isteni akaratot.”
A megemlékezés után Tarics Péter író-olvasó találkozót tartott a helyi Fehér István Művelődési Házban, ahol a jelenlévőkkel a magyarság időszerű kérdéseiről és a teendőkről beszélgetett.
Vér János, Felvidék.ma
A szerző a tápióbicskei Hagyományőrző Baráti Kör tagja
