Úrnap szintén változó egyházi ünnep, a pünkösd után következő második hét csütörtökjére esik. A hívő ember ilyenkor az Oltáriszentséget ünnepli. Ezt IV. Orbán pápa tette kötelezővé 1246-ban. Kialakulásában mindenekelőtt az Oltáriszentség középkori kultusza játszott nagy szerepet. A szentostya megszentelő erejéhez számos szokás és képzet – olykor népi hiedelem is – fűződött. Bíztak például annak gonosz és ártalmas dolgokat elűző hatalmában.
Az ünnepi kultuszt Magyarországon is korán felkarolták, hisz a Krisztus Teste-társulatok tagjai az Oltáriszentség dicsőségére minden csütörtökön énekes nagymisén vettek részt. Ilyen társulatok vidékünk több nagyvárosában is működtek.s néhány búcsújáró hely, így Garamszentbenedek is eucharisztikus jellegű lett, ahol a „vérző ostyát” tisztelték.
Az eucharisztikus szellemiség emelte az Úrnapot az egyházi év egyik legnagyobb ünnepévé, melyet dramatikus elemek, misztériumjelenetek színeztek. Pozsonyban a XV. században a polgárok lányai söpörték fel a körmenet útvonalát. A menetben a frigyszekrényt is vitték; trombitások muzsikáltak, a bástyákon ágyúk dörögtek, s a kapukon díszőrségek álltak, s szerepet kaptak a céhek is.
Úrnap ünnepi kultuszát a Palócföldön is korán felkarolták, s a mai napig ápolják. Hajdan az új menyecskék menyasszonyruhában vettek részt a körmenetben, s a férfiak öltözetéből sem hiányzott a fehér ruhadarab. Ma már csak a fiatal lányok öltöznek egyes helyeken fehér ruhába, illetve veszik fel elsőáldozási ruhájukat.Az úrnapi körmenetek ma az Ipoly mente falvaiban nem egységes időpontban tartják. Van, ahol a napján (csütörtökön) kerül erre sor (Kelenye, Ipolyfödémes, Felsőtúr), máshol vasárnap hordozzák körül az Oltáriszentséget (Palást, Ipolyság). A települések négy pontján, a négy világtáj irányában egy-egy ünnepi sátort állítanak fe ilyenkor. A Középső-Ipoly mente egyes községeiben az Oltáriszentséget még a második világháború után, az 1960-as évekig is körülhordozták. A kommunizmus bekeményedése után azonban a legtöbb településen csupán a templomkert lehetett eme szertartás helye. Az 1989-es fordulatot követően a szakrális tér ismét kitágult, noha a szokás egyes elemei már megváltoztak, leegyszerűsödtek.
Az Úrnap Paláston is „nagy ünnep vót. Az Oltáriszentség szerzésének az ünnepe. Parancsolt ünnep. Nem vót szabad munkát végeznyi”. Munkával kapcsolatos konkrét tilalmakat más helyekről is ismerünk. Tiltották például a kasza vagy a sarló kézbevételét, mert ez kővévállást is eredményezhetett. A körmenetet illetően Paláston, amennyiben ott céhek nem voltak, az említett díszes felvonulás sem alakulhatott ki. Ám a szokások töredékei mégis felfedezhetők: Úrnapkor a tűzoltók kaptak nagyobb szerepet. A monstranciával érkező papot a templom ajtajában várták a baldachint (supellátot) vivő legények. Azelőtt ezt minden évben más-más négy legény vitte, akik nem lehetek léha életűek. A baldachin selyem anyagának hímzését egy helybeli „szentes asszony”, Racskó Jánosné Teknős Mária készítette „Báránkát meg Oltáriszentséget varrt rá.”
A processzió élén a körmeneti keresztet vitte egy fiúgyermek. A kereszt után mentek a férfiak, azaz az „emberek”. A supellát előtt haladt a négy virágot szóró kislány. A supellát mellett vitték a négy lámpást, ugyancsak a legények. Őket s a papot követték két sorban a fiatalasszonyok, közrefogva az iskolásokat. A menet legvégén az „öregasszonyok” haladtak.A körmenet tartozéka volt a két zöld lobogó. A supellát után fehér lobogót, az asszonyok közt pirosat vittek. Ma a menet élén a tűzoltózászlót viszik, s a baldachint is a tűzoltók tartják a pap fölé.
A sátrakat is „gunyhócskáknak,kunyhócskáknak” is nevezik. Valamikor a távolabbi falurészeken is állítottak sátrat, később azonban a szakrális tér a templom környékére redukálódott, akárcsak napjainkban. A sátrakat az egyes falurészek, illetve utcák lakói közösen készítik. Ez a szokás akkor is megmaradt, amikor csak a templomkertben állíthattak „gunyhócskákat”.
Adatközlőim elmondták, hogy „a gunyhócskákban még búzakalásznak és szőlőágnak köllött lennyi, mer ezek a kenyeret meg a bort jelképezik”. Ezeket az Oltáriszentség közelében helyezték el. Köztudomású, hogy a néphit a sátrak gallyait, virágait, füveit varázserővel ruházta fel, s az emberek szívesen vittek belőlük haza körmenet után néhány szálat, sőt nagyobb mennyiséget is. Paláston hallottam, hogy a sátorból kétféle füvet kellett vinni, ennek keveréke volt betegség esetén a leghatásosabb.
Ugyanitt a „tisztesfüvet az öregasszonyok összeszedték ilyen csomókba, maj hazavitték, mer meg vót szentőve. Hómi füstölésre hasznáták, állatokat füstőtek vele, ha betegek vótak, de az ember torkára is jó vót”. A gyallyakat feltették a padlásra, megszárították, s azzal is füstöltek. Ugyanez megvédett a villámlás ellen is. A liliom szirmát megszárították, s a beteg sebre tették.Hasonló adataink a szomszédos községekből is vannak. Ipolyfödémesen a beteg gyermek fürdővizébe tettek úrnapi virágot, de ezzel füstölték a fejfájós gyermeket is. A nehezen ellő tehén szintén „sátorfüvet” kapott. Kelenyén az úrnapi sátorból hozott kakukkfűből teát főztek, s köhögés ellen itták azt. Ilyen fűvel mosták ki a tejesköcsögöt is, főleg akkor, ha „kevés vót a tej föle”. A tisztesfüvet a csecsemő fürdővizébe tették.
A távolabbi Ipolyvarbón újabb időben Úrnapkor már csak a templomkertben tartják meg a körmenetet, ahol felállítják a négy „gulipkát, gulyibát”. Egykor ígézetkor itt is az Úrnapkor hazavitt tisztesfű vizében fürdették a gyermeket. A fiúgyermeket kék tisztesfű, a „jánt fehér tisztesfű vizében volt jó fürdetni”. A szomszédos Szécsénykovácsiban nem volt sokáig templom, így az itteni katolikusok is Varbón vettek rész a „gulyipkás körmeneten” s az ottaniakhoz hasonlóan ők is vittek haza a szentelményekből.
Letkésen – mint a falu honlapján olvassuk – „a templom mögött négy körmeneti kápolna látható”. Ezek valójában borostyánnal befuttatott úrnapi kunyhó-konstrukciók. A körmenet itt úrnapkor már nem vonul ki a faluba, így valamennyi sátor, gulipka a templomtéren van, állandó jelleggel. Ezeket a körmenet napján aztán feldíszítik, s elhelyezik bennük a különféle szentek szobrait.
Szetén a második világháborúig a „gulyhócska oltára alá csomagocskába vadvirágot tettek”. Ezt a körmenet után hazavitték, s elhelyezték a padláson, hogy „égiháborúkor” azt égessék el a sparhertben, igézetkor azzal gyógyítsák a beteg gyermeket. Inámban a négy „gulipka” minden évben Régi Dezső és Nagy József, illetve a Csíriék és a Lénárték háza előtt állt. Mikor Csíriék kihaltak, a negyedik gulipkát kihozták a főút mellé, Inám új utcájára.
Drégelypalánkon régebben az első „gunyhót” a templomkeresztnél, a másodikat a drégelyi kápolnánál, a harmadikat a Szentháromság-szobornál, a negyediket pedig a templombíró házánál helyezték el. Az utóbbi szakrális tér mára eltűnt, s a „gunyhó” az Isten háza közelébe került. Felsőtúron Úrnapkor valamikor végigmentek a falun. A „gulyhócskák” a Gazda Jánosék, a Bálinték, a Stefanekék és az Ágostonék házánál voltak. A falun végig tíz méterenként cser- vagy tölgyfaágakat helyeztek el. Az ablakokban gyertyák égtek. Minden család szedett kakukkfüvet vagy nás mezei virágot, s ezzel szórták ki végig az utat. A sátorból vitt virágokból a betegnek teát főztek.A szakrális tér mára a templom környékére redukálódott: a gulyhók az Ágostonék, a Matókék, az Antalék és a Kázmérék házánál állnak.
A régi nagycsalomjai úrnapi körmenetről láthatunk fényképfelvételt a Falamúzeum fotói közt, akárcsak a magángyűjteményekben vagy más helyen. A körmenetben a szokásos rekvizitumokon kívül a Leánykör tagjai is vitték a maguk horgolta fehér templomi lobogóit.
Ilyenkor itt is négy gulipkát állítottak fel, melyeket az erdőről hozott zöld lombokból készíttek. Az úrnapi gunyhó mindegyike egy-egy égtáj felé nézett, oltárasztalán szentképet vagy szobrot helyeztek el. Az első gulipka hosszú időn át a Vanda Lajos háza előtt, a másik Vincze Istvánék házánál, a harmadik Kapuszta Istvánéknál, a negyedik pedig Vanda Ferenc portájánál volt. A körmenet hasonlóan haladt, mint más községekben. A házak ablakait ilyenkor itt is gyertyákkal világították ki. Kár, hogy a régi gulipkákat nem örökítették meg azok a képek, melyek mai napig megmaradtak.
Féynes Dezső, a balassagyarmati Palóc Múzeum egykori igazgatgója az 1940-es években Nagycsalomján is számos fotót készített. Több felvételen az itteni ünnepi körmenet látható. A képek alapján nem lehet pontosan eldönteni, milyen körmenetről van szó valójában. Ami jól kivehető, az a menet élén vitt körmeneti kereszt, a több templomi zászló, a fehérbe öltözött lányok s az utca szélén sorfalat álló lengyel katonák, akik akkor a falu kaszárnyájában voltak elhelyezve. Mivel a kép május 23-án készült, feltételezhetően úrnapról van szó, mivel ez mozgó ünnep.
A vallásos hitélet templomon kívüli megjelenítései a különféle körmenetek Lukanényében is. Ilyenkor a hívek kivonulnak a templomból, a pap körbeviszi az Oltáriszentséget, a hívek a Feltámadt Krisztus vagy a Szűzanya szobrát viszik. A menet kivonulhat a keresztekhez, a búzatáblához stb. Az ilyen processziónak számtalan más kelléke is van még, például a körmeneti kereszt, a templomi zászlók, a supellát (baldachin), az égő gyertyák, a virághintő kosarak stb. Egy 1761-es visitatió a körmenetek közül feljegyezte az úrnapit, a boldogasszonyit és a húsvétit.
Úrnapkor négy gulipkát (kunyhót, sátort) állítanak. Régebben „akik az egyházhoz közelebb vótak, azoknak levét a házukná´”. Általában a nagyobb gazdák háza előtt állt az úrnapi sátor. Egyik mindig a templomnál állt, aztán később a másik a juhász házánál, harmadik az Estyi keresztyinél, negyedik pedig ahol most van a patika. Napjainkban a sátrakat közösen díszítik a rokonok, a családok. A gulipkák oltárára a Jézus- és a Mária Szíve-szobrokat tették, teszik ma is. Manapság a Fájdalmas anya szobrát is oda helyezik. Ahol a Jézus Szíve-szobor áll, azt a gulipkát fehér és piros virággal, ahol pedig a Mária Szíve-szobor van, fehér virággal díszítik. Régen az összes lány fehérbe öltözött ilyenkor, a virágot hintő elsőáldozó lányok pedig az elsőáldozási ruhájukat vették fel.
Az úrnapi szokásokat összegezve elmondhatjuk, hogy az utóbbi öt évtized alatt sok minden történt a hagyományozódást és a kopást illetően is. A körmenet által bejárt tér, illetve a sátrak kijelölt helye például háromszor is változott. Ezt a politikai-társadalmi viszonyok, a faluszerkezet megváltozása egyaránt befolyásolta.
Csáky Károly, Felvidék.ma
Archív felvételek Csáky Károly gyűjteményéből
