Duray Miklós közéleti személyiség, politikus, író, a portálunkat gondozó Szövetség a Közös Célokért társulás elnöke szombaton, július 18-án tölti be 70. életévét. Ebből az alkalomból az utóbbi öt esztendőben született írásaiból, beszédeiből, interjúiból válogattunk össze hetven markáns gondolatot, így tisztelegve munkássága előtt.
> Először tekints magadba, csak ezután mondj véleményt minden egyébről. Ez a rögszerű gondolat, amely akár Szent István intelmeiből is származhatna, kamaszkoromtól cseng a fülemben.
> A gyanakvás és a megbocsájtás, a kétség és a hiszékenység kettős értékrendjének malomkövei között őrlődünk – a bűnt nem büntetjük súlya szerint, az érdemet nem értékeljük jelentőségéhez mérten.
> Bármikor, ha a múltban a válasz vagy a választás bizonytalan volt, bomlott nemzetünk, mert van egy rossz hagyományunk: nem hiszünk a jól választónak.
> Számunkra a történelmi múltunk egyszerre szentélyünk és terhünk. Ha valaki a múltunkon gúnyolódik, vérig sértődünk, miközben alig ismerjük előttes életünket. Nem az események ismeretét hiányolom, hanem az eseményeket megalapozó észjárás, gondolatvitel, tudatosság, okság nem ismerete miatt bánkódom. Ismernünk kell a múltbéli irányokat, döntéseket, megfontolásokat. Ez az igazi jövőtankönyv.
> Jelen életünk célja csak a jövő lehet, hiszen számtalanszor megfogalmazták tudós emberek vagy egyszerű földművesek, hogy a jövő mindig a jelentől függ, és ez egy végtelen láncolat. Jövőképe csak a bűnözőknek és az agymosottaknak nincs.
> Ötvenhat a jövőről, ezáltal a nemzetről szólt. A nemzet magyarországi része fellázadt a recski börtön-munkatábor miatt, az otthonukból a származásuk, szemléletük vagy csupán óvatlanul kiejtett szavaik okán a Hortobágyra és az Alföldre az istállókba kitelepítettek ezrei miatt, Rákosi gaztettei miatt, a politikai foglyok, üldözöttek és kivégzettek miatt…
> A Kádár-korszak legnagyobb bűne a gyilkosságokon túl a nemzet eszméjének irtása volt.
> A nemzeteszme az „add tovább” rendszerben is terjed, akkor is, ha nem tanítják az iskolában, mert nem csak az intézményben tanult műveltségünk a hordozója. De hosszútávon akkor lehet kiirtani, ha az iskolákban sem tanítják, mert így egyre fogynak azok, akik szájról szájra, lélektől lélekig adják, adhatják tovább.
> A magyar nemzet, még ha nem is a mai értelemben, de már akkor megszületett, amikor még a honfoglaló részei a Kárpát-medencén kívül voltak. Ez a vérségi, egy tőről eredő egybetartozás és összetartozás-tudat, a nyelvünk sajátos, gyökelvű logikáján és homályba vesző eredetén túl a legnagyobb titka nemzetünknek.
> Ha Juliánus megértette az Etelközbe el sem jutott magyarok nyelvét Magna Hungariában, és mi értjük a Juliánus korában beszélt magyar nyelvet, akkor ezt a nyelvet nem csupán a benne rejlő értékek, hanem a nemzet egészségének megóvására is meg kell őrizni.
> Magunk sem tudatosítjuk, hogy Európában a magyar nemzet a legegységesebb. Ennek nem csupán történelmi és államszerkezeti oka, hanem lélektani erőforrása is van. Ez egy olyan kulturálisan örökölhető, több mint ezer éves egy tőről fakadásból ered, ami tudatilag vagy érzelmileg azokba is átgyűrűzik, akik etnikailag máshonnét származnak, de közösségi céljaikban már azonosultak a magyar nemzettel.
> Amióta hazavesztés kórban szenvedünk, fogékonyabbak vagyunk a nemzetbetegségre is.
Ebben a ragályos bajban közülünk sokan elmúlnak, szertevesznek, vagy az anyag megmaradásának elve szerint máshol, más alakban tűnnek fel. Ez az átlényegülés főleg azokra jellemző, akikben nem lakozik elegendő lelki és szellemi ellenanyag.
> Világosan kell látnunk, hogy a Trianon-problémakör nyomán nem csak nekünk rándul gyakran görcsbe a gyomrunk, hanem a szlovákoknak is, csak ellenkező előjellel. Ők az érdemtelenül megszerzett javakat féltik, mi pedig az elvesztett nemzetrészeket. Meg kell mondanom, ezt egyelőre feloldhatatlannak látom.
> Szlovákiában nagyon jól kimutatható, hogy ha felülről magyarellenességet gerjesztenek a szlovák politikusok, akkor az egész társadalom lángra lobban, ha viszont nem korbácsolják fel az indulatokat, akkor a magyarellenesség csak parázslik vagy hamuvá válik.
> A szlovákok épp saját autonómia-küzdelmeik által látják igazoltnak azt a vélekedést, hogy aki önrendelkezésre törekszik, az meg akarja szüntetni az adott államalakulatot. Ez persze önmagában nem igaz, csak az ő esetükben volt helytálló, de e felfogás is nagyban ellehetetleníti a magyar autonómia-törekvéseket.
> A szlovák történelmi tudatban a haza a szlovák államiság. Számunkra viszont nem haza az az állam, mely jogainkat csorbítja, létünkben elnyom. Ez olyan szemléletbeli különbség, mely áthidalhatatlannak tűnik. Petőfivel szólva „haza csak ott van, hol jog is van.”
> Vörösmarty számkivetettje (hontalanja) 1835 tájékán hittel mondta, a haza bennünk lakozik, mert számára egyértelmű volt, hogy a haza nem azonos a fölötte ítélkező hatalommal, hiszen az csak emberből való. A Beregszászon 1957-ben született Horváth Sándor kortársunk azonban anyagias, pénzuralmú világunkban arra döbbentett rá bennünket, hogy a „haza te magad vagy” – a haza is emberből van.
> Két szomszédos, európai uniós tagország, amely valamikor egy államalakulatot alkotott, nem lehet olyan viszonyban egymással, mint – képletesen szólva – India és Pakisztán. Meg kell találni az együttműködés módját és eszközeit, európai megoldásokat kell találni a vitás kérdésekre, amihez állandó kapcsolatra, párbeszédre van szükség.
> A szélsőségek mindig egymásra találnak, mindegy, melyik irányból indulnak.
Fico pártja, a SMER ahhoz az eszközhöz folyamodott, mint Mečiar pártja az 1990-es évek közepén: felbujtott egy magyart, hogy egységbontóként lépjen fel, s ezáltal annyira meggyengítse az MKP-t, hogy a szlovák pártok átléphessenek rajta.
> 2009-ben ugyanazok verték szét az egységet, akik annak idején akadályozták annak létrejöttét – ezért lehet, hogy csak látszategység volt az, amit 1998-ban reményteljesen megalkottunk. Amikor az MKP-nak hátat fordítottak a szakadárok, reménykedve mondtuk: nem fogyunk, tisztulunk. Ennek az akkori derűlátó mondatunknak azonban csak a fele volt igaz, mert bizony fogyunk.
> Az az állapot, hogy kiestünk a parlamentből, szerintem visszavezethető 2006-2007-ig. Nem néztünk szembe a nyolcéves kormányzati tevékenységünkkel, nem mertük őszintén bevallani, hogy mit tettünk rosszul, és mit tettünk jól.
> Leltár szerint, a pártegyesüléstől tartó időszaktól 2006-ig egyetlen maradandó értéket találhatunk: a komáromi Selye János Egyetemet. A többi aprócska eredmény, egy-egy falusi vízvezeték, gázvezeték, templom felújítás, útjavítás, szennyvízelvezetés, szociális lakásépítés a közösségi érdekérvényesítés tükrében látva, nevetséges, főleg az alkotmány módosításkor és a közigazgatási átrendezéskor eladott lehetőségek felől szemlélve.
> A mai helyzet sokkal ziláltabb állapotot tükröz, mint valaha is volt. A felvidéki magyarok politikailag, társadalmilag sohasem voltak megosztottabb állapotban, társadalmilag züllöttebb helyzetben.
> A magyarok lakta vidékén Szlovákiának a legnagyobb a munkanélküliek aránya. Azt pedig tudjuk, hogy elsősorban a képzetlen emberek maradnak kívül a munkát adó intézmények kapuin. Akik nem az anyanyelvükön tanultak, azoknak erre nagyobb esélyük van.
> Amióta megfogalmazhatjuk szándékainkat és céljainkat, a rendszerváltás óta mindig azt mondtuk, a nemzetpolitika és az emberi és kisebbségi jogok kérdésköre nem válhat pártpolitikai témává, egyetlen párt sem sajátíthatja ki.
Folytatjuk…
Összeállította: BA,Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”54973″}
