54678

Az aratókoszorúról szinte valamennyi szokásleírásban olvashatunk. A Magyar néprajz című összefoglalóban többek közt azt, hogy „Az arató részesek a végzés napján szándékosan lábon hagytak egy kis gabonát, amit másnap reggel levágtak. A lányok kalászokat, mezei virágokat harang alakúra kötöttek össze. Néhol szalmából készült csigaszerű fonadékkal vagy táblákkal díszítették, a helyi szokásnak megfelelően.. Ezt lányok vagy legények botra akasztva vitték hangos nótaszóval, esetleg cigányzenészek kíséretében a gazda udvarába.” (Balassa-Ortutay 1979, 197-198)

Tátrai Zsuzsanna és Karácsony Molnár Veronika is említést tesz az aratókoszorúk különféle alakjáról, például a csigaszerűkről, a korona formájúakról vagy a koszorú alakúakról. Mint írják: „A legtöbb helyen harang alakú favázra erősítették a búzát. A koszorút a legszebb búzakalászokból fonták, gyakran mezei virágokkal és szalagokkal is díszítették. Kézben, rúdon vagy fejre helyezve vitték.” (1997, 140)

Aratási koszorú a bernecebaráti tisztaszobában Csáky Károly felvételénA régi aratókoszorúkból az Ipoly mentén is többet őriznek. Láthatunk ilyeneket például az ipolyszakállosi, a kemecei, a vámosmikolai, az ipolyszalkai, a bernecebaráti és a palásti tájházban, falumúzeumban is. Ezek közt is vannak különféle alakúak: csigaszerűek, harang formájúak, négyzetes alakúak egyaránt. Megmaradt néhány régi aratással kapcsolatos felvétel is. A Néprajzi Múzeum Fényképtárában például láthatók azok a képek, melyeket Manga János Drégelypalánkon készített 1947-ben, megörökítve többek közt a kaszás aratást, a kévekötést, a félkeresztelést stb. Ugyanő készített szép felvételeket 1943-ban az ipolysági Honti Napokon, ahol az ipolynyékiek, a szalatnyaiak és a perőcsényiek bearatási szokásokat muatattak be.

Szatmáry István 1978-as gyűjtéséből tudjuk, hogy Vámosmikolán ahány búzaföldet arattak, annyi helyről vittek kalászt a koszorú kötéséhez. Ezt díszes menetben vitték a gazdához. Elöl mentek a marokszedő lányok gereblyenyélre fűzött koszorúval, ünneplősen felöltözve. Őket követték a kaszás aratók, akik szintén ünneplőbe öltöztek. ( EA 20008, 75)

A Jeles napok, ünnepi szokások című kiadványban olvassuk Manga Jánosra hivatkozva, hogy „A bényi (Esztergom vm.) és az érsekvadkerti (Nógrád vm.) aratókoszorút vivő menetben férfi- és női alakot ábrázoló figurákat is vittek, Zsúpból készített, felöltöztetett bábok voltak ezek, melyek néhol a farsangi és a szüreti szokásokban is megjelennek.” (1977, 141)

Részletes leírást közöl az aratási végzésről a községi krónikában az ipolyszakállosi Dobrovolni Antal (1900) Ebből megtudjuk, hogy Szakálloson az első világháború előtt a határnak több mint egyharmada a Vámosmikolán lakó Huszár Tibor uradalmához tartozott. Itt több aratóbanda is dolgozott. A szakállosiak aratási végzéséről ezt írja a krónikás: „Mikor az aratás elvégződött, összeültek a marokszedő lányok, menyecskék, hogy elkészítsék a jövő vasárnap elviendő koszorúkat. A búzakalászokból koszorút vagy kápolnácskát fontak. Hármat készítettek: egyet a földbirtokos, egyet a bérlő s egyet az intéző részére. Ezeket mezei virágokkal is szépen feldíszítették. Aztán vasárnap úgy déltájban vitték át Vámosmikolára. A koszorúvivő küldöttséget az aratógazda vezette. A tarlógazda is ott volt, azonkívül még két kaszás és két marokszedő fehérszemély. Mindannyian ünneplőbe öltöztek: a férfiak fehér pamutingbe, szíves berénazolt széles gatyába, fekete köténnyel, kisubiszkolt oldalvarrott, keményszárú csizmába. A nők pedig a szoknya alapszínével összevágó szép piros pruszlikba, s lábukon cipő vagy papucs volt.

Először a földesúrhoz mentek, aki már a családjával együtt az előszobában várta őket. A szoba ajtaja csukva volt, hogy a gazda kopoghasson. A szabad szóra belépett, nyomában a koszorúvivőkkel. Köszönés után az úr fogadta a gazdát, a gazda pedig belefogott a következő felköszöntő versbe:

Aratási koszorú a kéméndi néprajzi gyűjteményben a szerző felvételénE felderült napot örömmel hirdetem,
Nagyságos Urunkat szívemből tisztelem.
Kormányozza Isten élete hajóját,
A mennyei öröm tartsa vitorláját
Im, az összes nehéz munkát elvégeztük,
Nagyságos urunkat szívből megtiszteltük.
Megtiszteltük ezzel a szép koszorúval,
Az Úristen adta sok szép virágokkal.
Az Isten éltesse drága családjával,
Ezt kívájuk tiszta szívből mindnyájan.
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Jó napot kívánunk!

A gazda erre átnyújtotta a versmondás alatt kezében tartott kalászokból font kápolnát vagy koszorút, de mielőtt ezt az úr átvette volna, hirtelen egy szolgáló előugrott egy liternyi vízzel, és azt az aratókra lódította, úgy irányozva, hogy a gazdára menjen a legtöbb belőle. A koszorú átvétele után aztán az úr a gazdának adta a borravalót. Az aratók a földesúrtól a bérlőhöz, majd az intézőhöz mentek. Mindkét helyen minden úgy történt, mint a kastélyban a földesúrnál. A koszorúk átadásánál 4-5 forintot tudtak összeszedni, melyből 1 forint a gazdáé lett, a többit pedig a koszorúvivők egymás közt elosztották.

Aratókoszorú a bernecebaráti tájházban. Csáky K. felv. 200A koszorúvivők dolguk végeztével a szakállosi majorba mentek, vagy a faluba a gazda házához jöttek vissza, hol már az aratógazdasszonyok sütöttek, főztek. Végzésre az aratók páronként 1-1 liter pálinkát kaptak a bérlőtől, aki cigányokat s fogadott. A koszorúval megajándékozottak aztán a koszorút az előszobába vagy a verandára, azaz szembetűnő helyre függesztették, majd esetefelé elmentek közös megbeszélés szerint egyik vagy másik aratóbanda mulatságára.” (Megjelent az Ezredforduló című helyi lapban. 1999. május. 4.p.)

Az aratási szokások gazdag leírásával találkozhatunk a szlovák folkloristák munkáiban, például Emília Horváthová szokásmonográfiájában is (1986, 231-236). A már említett, aratási felvonulásokban megjelenő alakokról pedig részletesen ír a népi színjátékokat és maszkos szokásokat bemutató kiváló munkájában Ujváry Zoltán is. Megemlíti többek közt, hogy „A nyári időszak szokáskörében aratási antropomorf bábuk jelentek meg. Az ide tartozó szokások lényege az, hogy az aratás befejezésekor gabonából gyakran az utolsó kévéből, esetleg fából, rongyból bábut készítettek és a mezőről a lakóhelyre vitték. Kontaminált változatok szerint az aratót az utolsó kéve gabonájával borították körül és így mint szalmajelmezes alak haladt az aratási menetben.” (1997, 213)

Csáky Károly, Felvidék.ma
A szerző felvételei

Palásti koszorú Csáky Károly felvételénPerőcsényi aratókoszorú a szerző felvételénÉrsekvadkerti aratókoszorú a falu múzzeumában Csáky Károly felvételénKemencei koszorú a szerző felvételén{iarelatednews articleid=”54677,54653,54561″}