Megrázta a helyieket a hír, hogy a bényi képviselőtestület nem régi döntése szerint a 2014/15-ös tanév végével a bényi alsó tagozatos kisiskola végleg bezárta kapuit.
Ismert volt, hogy a bényi alapiskola – mint a többi környékbeli – nehézségekkel küzdött: kevés gyermeklétszám, szűkös pénzügyi források – a jól ismert kifogások. A diákok száma, a múlt évben 36, még mindig elégséges volt ahhoz, hogy az iskola nem volt rajta a „feketelistán”, a minisztérium által megszüntetésre kinézett kisiskolák között.
S fellélegezve fogadtuk a hírt is, hogy a Most – Híd elérte a kormánynál, hogy a kisiskolák – köztük nagyrészt magyar tanítási nyelvűek – még egy év haladékot kapnak mielőtt végleg eldől sorsuk.
Vajon mégis mi indokolta, hogy a falu vezetése – amelynek többsége az előbb említett párt képviselője – ahelyett, hogy élt volna a lehetőséggel, önként lemondott az iskoláról?
Hisz a község kívülről egy takaros falu képét mutatja: nemrégiben egy nagyvonalú szabadtéri színpad is épült. Mindenesetre szépen felújított buszmegállókban várakozhatnak majd a nebulók szeptembertől a Kéméndre, Csatára, Párkányba tartó buszokra.
Őszintén szólva erősen kételkedem, hogy a döntéshozók a rövid ideig tartó anyagi fellélegzés ellenében megvizsgálták volna a döntés Bény község jövőjére vetülő következményeit. Nálunknál bölcsebb emberek vallják, hogy egy közösség életképességét annak szellemi értékei határozzák meg: „Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát!” (Reményik Sándor)
Varga Levente, Felvidék.ma
Fotó: adatbank.sk
