Egy határ menti városkában történt a következő eset, ’68-ban, amikor a szocialista országok „baráti segítségnyújtás” keretében megszállták Csehszlovákiát. Ebből a „segítségnyújtásból” a honvédség is kivette a részét, amelyik Csehszlovákia magyarok lakta régióit szállta meg. Az elvtársak nyilvánvalóan úgy okoskodtak, hogy a magyarokkal könnyebb lesz lenyeletni a keserű pirulát, ha honvéd egyenruhát viselő katonákat látnak a városaikban.
A magyar katonák próbáltak is kvaterkázni a helyi lakossággal. Mint az a politikai tiszt is, aki mindenáron egy paraszt bácsikát akart kifaggatni, hogy mit szól a „baráti segítséghez”. A beszélgetés meglehetősen egyoldalú volt, mert a magyar katona beszélt, bácsi pedig csak hümmögött, amit lehetett így is meg úgy is érteni. Mikor azonban a bácsi látta, hogy másként nem szabadulhat a barátkozó katonától, kínjában mégis kibökte:
Teccik tugynyi, mink a Fradit vártuk, oszt csak a Honvéd gyütt meg.
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”41294,41288,16546,11548″}
