A kötet maga a magyar katolikus templomok képeskönyve. Az utóbbi években nagyon sok ismeretterjesztő kiadvány, könyv jelent meg a piacon, amelyek eddig nem ismert részleteket közölve juttattak gazdag ismeretekhez nem csak a maguk tárgyában, de beleágyazva a történelembe is, tehát kettős célt is szolgáltak.
Ez a kötet, egyrészt az ilyen típusú könyvek iránt érdeklődőket is kielégíti, de kiválóan alkalmas ajándéknak is, mert szép kivitelezésű, kemény kötésű, gazdagon illusztrált színes felvételekkel, az egész Kárpát-medencéből veszi példáit.
“Időről időre különösen fontos örökségünk számbavétele és jelentőségének fölismerése, nem csupán nemzeti identitásunk szempontjából, hanem, mert ezekkel az értékekkel és tapasztalatokkal járulhatunk hozzá az európai közösség gyarapodásához. Nem lehet feladatunk a teljes magyar építészeti örökség áttekintése, de talán a bemutatott példák is érzékeltetik annak gazdagságát és értékeit. Szent István II. Törvénykönyve elrendelte, hogy tíz falu közösen építsen egy templomot. Az egyes szerzetesrendek sajátos építészeti megoldásokat hoztak magukkal. A kora középkorban bizánci, itáliai és német hatás érvényesült épületeinken. A 11. század építkezéseit az alaprajzok sokoldalúsága jellemzi.
A kezdeti sokféleség a 11. század végétől kezdve helyet adott egy háromhajós, háromapszisos, bazilikális alaprajzú típusnak, melyet hagyományosan a magyar romanika jellegzetességének tekintenek. Ez a típus jellemezte a legtöbb nemzetiségi monostort és számos egyéb kolostort, káptalantemplomot és székesegyházat is. Királyaink a 11. században vették át a Közép-Európában már korábban elterjedt körtemplom típusát is (pl. Esztergom).
A harmadik típusba tartoznak azok a négykaréjos, centrális alaprajzú templomok, amelyeknek eredete tisztázatlan (pl. jáki Szent Jakab-kápolna). A romanika falusi templomainak elterjedtebb (nem kör alakú) típusát az épületrészek világos, ritmikus elkülönülése jellemzi: az általában egyhajós templomok tornya után következik hosszúkás hajójuk, majd alacsonyabb szentélyük.
A gótika hatása a 13. századtól érvényesül. A szentélyeket ekkor sokszögűvé építik át, és a koldulórendek elterjesztik a csarnoktemplom típusát, ahol a bazilikális típussal ellentétben a főhajó és a mellékhajók egyforma magasságúak.
Hazánkban már igen korán, az 1470-es években elterjedt a reneszánsz építészet, évtizedekkel megelőzve Nyugat-
Európát (pl. esztergomi Bakócz-kápolna). Az új stílus hamarosan a királyi központokon kívül is jelentkezik, és lassan átalakul népies magyar művészetté. Ezt a gyors és ragyogó fejlődést töri derékba a török hódítás.” – Részlet az előszóból.
A szerző a könyv előszavában egy Makovecz Imrétől vett idézettel indít, majd indokolja is a könyv létrejöttét.
„Itt, a Kárpát-medencében … / Sajátos fény ragyog át a talajon, az anyaföld belső fénye, / az az éjféli nap, mely egy föld alá szorított szellem napja. / Ennek a napnak a fénye különös lényekké alakítja házainkat Ég és Föld között.” Bár Magyarországon a történelem során sokszor hullámoztak ide-oda hadak és frontok, nem szakadtunk ki Európa kulturális közösségéből. A nyugat-európai építészeti stílusok (romantika, gótika és reneszánsz) határvonala egészen az újkorig nagyjából a történelmi Magyarország határáig húzódott. Nagyjából eddig terjedt a katolicizmus és protestantizmus is. A modern kor hajnalán a magyar építészet hirtelen és erőteljes fölvirágzásának lehetünk tanúi: a népművészet által ihletett szecessziós építészeink európai mércével mérve is különleges és kiváló épületeket alkottak, ennek példája a rárósmúlyadi és
zebegényi templom.
A könyv három nyelven íródott: magyar, német és angol.
Felvidék.ma
