A későbbi trencséni várszikla egy nem mindennapi leletet őriz. A markomann háborúk (165-180) utolsó éveiben egy római különleges egység mindösszesen 855 katonája ellenséges területen a mai Trencsén helyén, az ókori Laugaricio-ban telelt át, amely a biztonságos Római birodalom határától mintegy 130 kilométerre volt található. A Kr. u. 179/180-ra datált felirat, ezen hősies győzelemnek állít emléket. A germánok elleni harcokat és a dicső győzelmet örökítették meg a Rómában felállított Marcus oszlopon. Az oszlop ma a római Piazza Colonán látható. Egyébként a Marcus Aurelius oszlopának készítésénél Traianus oszlopát használták mintául, amely Dacia elfoglalásának mozzanatait örökítette meg.
A trencséni várszikla felirata nem kerülte el az itt megfordult utazók figyelmét sem. Az emlékhez köthető első ismert feljegyzések a középkorból származnak. A feliratról elsőként Hans Dernschwamm (1497-1567) tett említést Inscriptiones Romanae a lapidibus in teritoris Hungariae at Transylvaniae repertis anno 1520-1530 collectae című munkájában. Rajta kívül a vésetről többek között említést tettek munkáikban M. Zeiller, M. Szentiványi, J. B. Magin, S. Timon és még sokan mások. A feliratról ismert adatokat Bél Mátyás (1684-1749) a Notita Hungariae novae historico-geographica Trencsénre vonatkozó kötetében közölte.
Pár évtized alatt a feliratos emlék előtt sűrű erdőség alakult ki. Mivel az emberek nem látták az emléket, ezért pár év múlva feledésbe merült. Mígnem 1852-ben egy nagy viharban az erős orkánerejű szél kicsavarta az itt álló nyárfákat, így újra láthatóvá téve a római emléket. A felirat újbóli felfedésében és köztudatba kerülésének elévülhetetlen érdemeket szerzett a helyi plébános Stárek Lajos (1803-1863). Épp ekkor készült kiadni a Trencsénről szóló könyvét, amely a Der Wegweiser in der Trentschiner Burgruine und Umrisse der Geschichte der königlichen Freistadt und Burg Trentschin címet viselte. Mivel már nem szerette volna a könyv kiadását az új felirat miatt elhalasztani, ezért ezzel kapcsolatban csak egy rövidke megjegyzést közöl. A könyve ötödik oldalán megjegyzi, hogy egy feliratos mező került elő, amely még nincs megfejtve. A kőemlék interpretáció nélküli változatát 1854. május 13-án megjelent Pressburger Zeitungban közölte. Majd nem egész egy hónappal később 1854. június 10-én jelent meg a pesti Katolikus Újságban a felirat általa vélt olvasata. A hatsoros kőemlékből mindösszesen csak az első két sort sikerült helyesen elolvasni. Stárek olvasata alapján a római katonák a császár tiszteletére egy szentélyt és oltárt állítottak Jupiter tiszteletére.
Feltételezhetően Stárek Lajos helytelen olvasata is közrejátszott, hogy Theodor Mommsen (1817-1903) a trencséni várszikla feliratát az általa szerkesztett Corpus Inscriptionum Latinarum III. kötetében mint hamisítványt tüntetett fel a 225. szám alatt.
Hogy a felirat az őt megillető helyre kerülhessen elévülhetetlen érdemeket szerzett Hampel József (1849-1913). Hampel Trencsén városát először 1868-ban látogatta meg. Ekkor tudomást szerzett az itt található emlékről, amelyet megpróbált elolvasni. Próbálkozását csak részleges siker koronázta, mivel a felirat egyes részeit nem tudta megfejteni. 1890-es második látogatásakor újra megtekintette a várszikla feliratát, amelyről gipszmásolatot is készítettet. A másolatot elküldte Theodor Mommsennek, aki Otto Hirschfelddel (1843-1922) együtt az utolsó sor kivételével áttanulmányozta és eredetinek nyilvánította. A felirat új olvasatát elsőként az Archaeologiai Értesítő 1893. évi számában közölték. Mommsen a másolat alapján a feliratot (a betűk formája szerint) a 2. század végére vagy a 3. század elejére datálta. Az általuk készített olvasatot elküldte Alfred von Domaszewskinek (1856-1927), aki ekkor a Corpus Inscriptionum Latinarum szerkesztői tisztségét töltötte be. A CIL újabb kötetébe ismét bekerült a trencséni várszikla felirata, de már mint hiteles történelmi forrás a 13439. szám alatt.
A feliratot egy előre megmunkált falrészen nagyságrendileg 5-6 méter magasságban helyezték el. A hatsoros felirat egy 122×80 cm alapterületen terült el. Mommsen és Hirschfeld a sérült utolsó sor kivételével a következő olvasatot készítették el:
Victoriae / Augustoru(m) / exercitus cui Lau / garicione sedit mil(ites) / l(egionis) II DCCCLV / [Cl(audius) Const]ans leg(atus) leg(ionis) II adi(utricis) cur(avit)
Az uralkodó győzelmére a hadsereg, amely Laugaricioban tartózkodott, a második segédlégió 855 katonája. Claudius Constans a legio parancsnoka gondoskodott (a feliratról)
A hatsoros feliratból kiderül, hogy a különleges egység (vexilatio) az Aquincum helyőrségét betöltő Legio II Adiutrix katonáiból került ki, akik Laugaricioban teleltek át. Laugaricio feltételezések szerint valahol a várszikla közelében helyezkedhetett el, ám a város mai beépítettsége miatt ezidáig még nem sikerült a régészeknek az átmeneti tábor nyomára bukkanni.
Mommsennek feltűnt, hogy az első két sor között relatíve nagy sorköz tátong. Jobban megvizsgálva kör alakú bemélyedéseket vélt felfedezni, amely elképzelése szerint bronz díszítőelemeket tartalmazhatott. Sajnos a felirat egyik legfontosabb részénél a hatodik sor elején az ott található sérülés miatt a vexilatio parancsnokának pontos neve nem volt ismert. A kiegészítésnél a Claudius Constansként pótolták ki a parancsnok nevét.
Ez a név szerepelt további 62 évig az olvasatokban, amikor is 1955-ben egy véletlen folytán előkerült egy másik feliratos emlék, amelyből kiderült a parancsnok eredeti neve. A régészek a távoli Algéria, Zana városában, amely az ókorban Diana Veteranorum nevet viselte egy 23 soros bázist leltek. A kőemlék másodlagos felhasználásból egy bizánci falrétegből került napvilágra. A feliraton Marcus Valerius Maximianus „életrajza” (cursus honorum) szerepelt, amely 19-20. sorában tesznek említést Laugaricioról és a második segédlégióról. A 23 soros szobor talapzatot Diana Veteranorum igen nemes tanácsa az összegyűjtött pénzből állította. A feliratból egy nagyon sikeres katona pályafutásáról és civil életéről tudunk meg részleteket.
A 23 soros vésetből kiderül, hogy Poetovioból (ma Ptuj) származott. Szintén tudomást szerzünk azon csapattestekről, amelyben szolgálatot teljesített. Pályafutása nagyrészt a markomann háborúkhoz kapcsolódik. A felirat többek között beszámol több megbízásáról és kitüntetéséről is. Az egyik ilyen Marcus Aurelius megbízása, amely a pannóniai hadsereg részére történő dunai gabonaszállításra terjedt ki. Szintén kiderül, hogy saját kezűleg ölte meg Valaot a Naristák királyát amiért egy lovat, fegyvereket és phalerákat kapott. A germánok és szarmaták elleni háborúban is kitüntették. Később a császár Marcus Aurelius megbízta, hogy Macedonia és Thrácia határvidékén garázdálkodó briseusi rablókat megleckéztesse. 179-ben Marcus Aurelius és Commodus a szenátori rendre emelte és a Brigetioban (ma Komárom) állomásozó Legio I Adiutrix parancsnoka lett. 179/180 telét kvád területen Laugaricioban töltötte, mint a Legio II Adiutrix különleges egységének parancsnoka. Marcus Aurelius halála után 180-ban a germánok elleni hadjáratban szerzett érdemeiért Commodus ismét kitüntette. Commodust 193-ban bekövetkezett halála után damnatio memoriae-ban részesítették, ami azt jelentette, hogy minden feliratról a nevét eltávolították. A feliraton Commodus neve mellett szintén kivésték a Legio III Augustae csapattest nevét mivel ezen csapattest katonái felléptek I. és II. Gordianus császár ellen. Pályafutása további része Alsó- és Felső-Moesiához, Dácia Porolissensis és Numídia provinciákhoz kapcsolható. A feliratot a 180-as évek elején vagy közepén állították. Eleddig más Marcus Valerius Maximianushoz kapcsolható feliratos emlék nem ismert, ezért további életéről és haláláról több információval nem rendelkezünk.
A trencséni várszikla felirata elé a 20. század elején Armin Popper báró egy szállodát építettet. Az 1902. január elsejétől működő hotel kezdetben az Erzsébet szálló nevet viselte. 1921-ben a nevét Tátra hotelra változtatták. A 2000-es évek elején a szálló átalakításokon esett át. 2012-től az eredeti névre utaló Elisabeth Hotel névre keresztelték. Napjainkban a trencséni várszikla felirata ezen épület első emeletéről tekinthetnek meg az érdeklődők.
Mathédesz Lajos, Felvidék.ma
