Szakolca-Máriavölgy-Doborgaz-Baka-Martos. Ezek voltak az idei, immár 4 évtizedet megélt Honismereti Kerékpártúra táborhelyei. A gyülekező táborhelyre Szakolcára (Skalica) a résztvevők a Kárpát-medence szinte minden sarkából érkeztek.
Volt olyan visszatérője is a rendezvénynek, akik a gyermekülésben az apja előtt utazva kezdte, vagy azok, akik 40 évvel ezelőtt elkezdték szervezni a kerékpártúrát. Így vált természetessé, hogy továbbra is együtt kerékpároznak a szülők és gyerekek. Ők értékes családi programként, míg mások a történelmi haza megismerésének egyik legszebb formájaként értékelték az idei túrát.
Ahogy a túra programfüzete is leszögezte, és sok évtized tapasztalata is bizonyította, hogy a kerékpáron közlekedés az egyik legszebb és legkövetkezetesebb módja történelmi honunk megismerésének. A 21. század televíziós „valóságsóin” és számítógépen felnőtt nemzedéke itt a valóságban is kipróbálhatta képességeit.
Lehet, hogy ezért is kedvelt a kerékpártúra a fiatalok, felnőttek, nyugdíjasok, fiúk, lányok körében egyaránt. Idén a nomád sátortábori körülmények nem is annyira, mint a szélsőséges időjárás állította komoly megmérettetés elé a résztvevőket. Az idei, legforróbbnak mondott nyár, a meteorológusok minden előrejelzése ellenére sem kényeztette el a túrázókat. A kerékpározás közben támadt zivatarok, a hajnali 7-8 fokos hőmérsékletek alaposan próbára tettek minden résztvevőt. Az időjárási viszontagságok ellenére a kerékpárosok közül senki sem adta fel a túrát, sőt sokan menet közben csatlakoztak a rendezvényhez.
Az idei túrának már a megszervezése is komoly kihívást jelentett a szervezőknek. A Kerékpártúra a túrák történelme folyamán először lépett ki a Kárpát-medencéből, s járta be a magyar történelmi és kulturális értékekkel, emlékhelyekkel bővelkedő immár nyugati „Kárpáton-túli területet”, az Erdőhátot (Záhorie).
Szakolca egy méltatlanul elfeledett, szép erdőháti kisváros
A szakolcai polgármester és városatyák tették lehetővé a túrának a városi stadion területén történő táborverést. Az egykor kis Rómának is nevezett Szakolca egy méltatlanul elfeledett, szép erdőháti kisváros, Morvaország határánál.
Egykor, Magyarország legnyugatibb városának számították, így érthető, hogy gyönyörű magyar műemlékekkel, szakrális és kulturális emlékekkel büszkélkedhet. Kuriózum, hogy Szakolcán Gvadányi József nyugalmazott lovassági tábornok és költő 1918-ban eltávolított emléktábláját a e sorok írója, a Csemadok alelnöke, Köteles László, egyben túraszervező kezdeményezésére, 2005-ben ünnepélyesen helyezték vissza az eredeti helyére.
Kuriózumszámba megy az is, hogy Szakolca főterét a Felvidék talán legnagyobb magyar címere és Nagy Lajos magyar király szobra díszíti.
A városkában a túrázók megízlelhették a kisebb magyar-szlovák diplomáciai feszültséget is kiváltó szakolcai kürtőskalácsot, itteni nevén a trdelníket.
A szakolcai kürtőskalács, mint hagyományos termék, elsőként szerezte meg szlovák földrajzi védjegyét. Ennek ellenére –, vagy éppen ezért – szinte minden szakolcai, aki meghallotta a túrázók magyar beszédét, gyönyörű erdőháti szlovák dialektusban egyhangúan erősítették meg, hogy „az önöké”, mivel Gvadányi erdélyi szakácsa hozta magával a receptet Szakolcára. S eme eredeti receptúra alapján, de dióval, mandulával, vagy tört barackmaggal ízesítve, immár szakolcaiasan készítik a mai napig. A hajdani magyar határvidéken kezdődő kerékpártúrát egyes túrázók még azzal is kiegészítették, hogy átkerékpározva a cseh határt alkotó Morva folyón, meglátogatták a történelmi morva földet is.
A máriavölgyi kegyhely legendája
Másnap a túrások Holicsot érintve a híres (szlovák) nemzeti búcsújáróhelyet Sasvár katedrálisát látogatták meg. Itt a túravezetők feladatát Koronczi Gyula, utána Pál Sándor vállalták magukra. Vasárnap lévén nyugodtak a fegyverek, így keresztül lehetett bicajozni a varázslatos tájakkal bővelkedő erdőháti katonai körzeten. A túrázók Detrekő várát nem mászták meg, csak pár kép erejéig álltak meg alatta. Stomfán a szűkebb szülőföldje irányában elkötelezett, nagy tudású kerékpáros barátjuk, Brogyányi Mihály várta a túrát. Az ő vezetésével lettek ismertek a következő napokban a Kis-Kárpátok és Duna-mente értékei. Stomfán, a Pálffy kastély mellett mutatott rá, hogy a jelenlegi Pozsony- megye címere gyakorlatilag a Pálffyk címere, a hármas halom helyett a stilizált Dunával.
Az aznapi, közel 100 kilométer kerekezés után Máriavölgyben, a valamikori pálos kolostor kertje lett a táborhely. A máriavölgyi kegyhely legendája szerint egy rabló telepedett meg a remetelakban, akinek torzszülött fia született. Isten csapását látva imádkozni kezdett, mire azt az utasítást kapta, hogy mossa meg a fiút a forrás vizében. A fiú meggyógyult, a rabló pedig megpillantotta a kút mélyén a Szűzanya szobrát. Kiemelte és kis fakápolnát készített neki. A kegyhely pedig a 20. században vált a kisebbségbe szorult pozsonyi magyarok zarándokhelyévé.
A Máriavölgyből az útvonal Dévényújfalu és Schlosshof közötti gyönyörű kerékpárúton folyatódott. Érdekessége, hogy a Morva folyót átívelő bicajoshidat eredetileg, 2012-ben népszavazással kívánták megnevezni. A sajátosan értelmezett demokrácia, avagy a hivatalos szerveknek fricskát adni akarók fintora, hogy a legtöbb szavazatot kapott nyertes megnevezés Chuck Norris lett, tehát az amerikai B kategóriás filmek hőse. Az osztrák fél nem értett egyet az elnevezéssel, így egy bizonyos tétovázás és jogi huzavona után, hatalmi szóval Szabadság kerékpáros hídra /Cyklomost slobody, Fahrradbrücke der Freiheit / lett átnevezve.
Brogyányi Mihály történelmi kitekintése
A Kerékpártúra által bejárt Morva és a Duna folyók völgye adtak aktualitást Brogyányi Mihály történelmi kitekintésének. Előadásában ecsetelte az e tájakon lezajlott két csatát, melyek alapvetően meghatározták Európa történelmét.
Pozsony alatt zajlott le 907-ben a magyarok első honvédő háborúja, az ellenük támadó, s őket a Kárpát-medencéből kiszorítani akaró Frank birodalom ellen. A több szakaszban lezajlott csata a német lovagok totális vereségét hozta. Egyes történészek véleménye szerint, a honfoglalás e győzedelmes sorsdöntő csatával fejeződött be.
A három és félévszázaddal később, 1278-ban lezajló morvamezei csatában IV. László magyar király és I. (Habsburg) Rudolf német király közösen győzték le II. Ottokár cseh királyt. Ezzel a közös győzelemmel Rudolf megszerezte az osztrák hercegség feletti uralmat, és ezek birtokában – éppen magyar fegyverek segítségével alapozhatta meg a Habsburg dinasztia későbbi hatalmát.
A nagyon szép tájakon vezető ausztriai kerékpáros utakon vezetett az út a Duna jobb partjára. Itt, a Bécsbe utazók szeme elöl jócskán elrejtve a Templom-hegyen található a Szent István által alapított németóvári románkori templom. Dr. Smuk András és Koleszár Béla az „Europa”-Club, a bécsi magyarok egyesülete – nevében fogadták a túrázókat. Smuk András mutatta be az 1213-ban román stílusban épített ősi templomot. Felhívta a figyelmet a templom mellett található magyar alkotásokra, melyek egyben az ausztriai, elsősorban a felvidéki származású magyarok emlékhelye is. Vezetésével a túrázók megmászták a templom mellett található hatalmas, ún. „Árpád kurgánt” (Hügelgrab). A földhalom magassága 16 méter, s kúp alakú hantjának átmérője 80 méter. A sírdombot az utóbbi évszázadokban többen is tanulmányozták, úgy vélve, hogy Árpád vezér sírhelye.
A Duna folyó mentén már szemerkélő esőben folytatódott a biciklizés. A hajdani történelmi határnak számító Hainburgot (ősi magyar nevén Hunvár) elérve jutott vissza a túra a Kárpát-medencébe. A Hainburgi várat megmászva be lehetett látni a bejárt Morva és Duna folyók völgyét. A városkát a törökök kétszer ostromolták meg. Ahogy a vezető megjegyezte, úgy néz ki, hogy a harmadik békés ostromban lesznek a győztesek a törökök. Ugyanis jelenleg a városka lakosságának több mint az egyharmadát török emigránsok alkotják.
Csapongóan kialakított kerékpáros utakon vezetett az út Kitsee-re.
A városkáról még a közeli Pozsonyban is kevesen tudják, hogy 1920-ig Magyarország részeként még Köpcsénynek hívták. A kerékpárosok körében a Batthyány-Strattmann magyar főnemes, „a szegények orvosa” emlékezete mellett a Csokoládé csárdájáról ismert. A csárda egyedülállóan szabad csokoládétermék-kóstolást tesz lehetővé. Ennek ellenére még a legéhesebb túrás is hamar rájött, hogy csokival 2-3 perc alatt is jól lehet lakni. A kajszibarackos kertek között kanyargó mellékutakon vezetett az út át az országhatáron. A borongós idő ellenére a túrások többsége megmártózott az oroszkai szabadstrand vizében. A fürdés után, az aznap már sokadszor szemerkélő esőben bicajoztak tovább a Duna töltésén. A szállás a doborgazi futballpálya szélén vadkempingként valósult meg. A Duna ártéri erdőinek a közelsége mindenkit pótolt a kényelmetlenségekért. A reggeli mosakodás is a Duna régi medrében valósult meg, egyesek meg is fürödtek benne.
A reggeli beszerzése más lehetőség híján a menekültügyi népszavazás lázában élő Bősön valósult meg. Az üzletben 160 darab kifli és 40 kisvaj megvásárlásánál azért csúszott ki az eladónő szájából a kérdés: „ez is a menekülteknek lesz?”.
A túra útvonala Doborgazról az Öreg-Duna mentén vezetett.
A látvány leginkább Pozsony elővárosára emlékeztetett. Kilométereken keresztül csak bekerített hétvégi házak, műfüves játszóterek. Sokaknak felötlött az eszében, hogy az új honfoglalókkal az etnikai határ is gurul lefelé a Duna mentén. A hétvégi házakat maguk mögött hagyva az ártéri erdők, s a traktorok tették próbára a kerékpározókat és járműveiket. Viszont a lassan eltűnő vadregényes táj értékeiről Brogyányi Mihály magyarázata, illetve Köteles László a bősi erőmű építéséről szóló beszámolója tette teljessé a látnivalókat. A bősi erőmű után, akiben még energia volt, bebicajozott Dunaszerdahelyre, míg a többség a bakai iskola udvarán vert tábort. A meleg vacsora mellett kellemes meglepetés volt a nagyáruházi termékekhez szokott túrázóknak az „őstúrás” Tóthék hazai termesztésű őszibarack és szilva svédasztala. Az esti közös éneklés sem tudja megakadályozni, hogy éjfél előtt el ne kezdjen esni az eső. Változó intenzitással a következő nap délutánjáig kitartóan esett. A hőmérők skáláján a higany közben fejest ugrott a 10 °C közeli értékekre.
Így csak minden járművet mozgósítva sikerült eljutni a következő programhelyre, Somorjára. A Fórum Intézetben Simon Attila igazgató frissítőkkel fogadta a túrázókat, Bauer Editnek meg pogácsa-vendégei lettek. Az előadóteremben az igazgató érdekes előadás keretében mutatta be az intézetet, s vázolta fel a szlovákiai magyarság sorsát a múlt évszázad negyvenes éveiben. Sokan éltek a könyvvásárlás lehetőségével is. Így könyvbemutató is megvalósult, Simon Attilának az adott korszakkal foglalkozó könyveiből.
A következő programpont a Felső-Csallóköz leggazdagabb néprajzi intézménye, a somorjai tájház lett, melyet Végh László mutatott be.
Késő délután már a bakaiak lettek a túrások, és rajtuk keresztül Gál Tamás Csavar Színházának a vendégei. A szereplők sajátos felfogásban, az egész nézősereget bevonva mutatták be Csokonai remekművét: „Dorottya, avagy a dámák diadala a Farsangon”. Az est további programja a bősi Aranykert néptánccsoport fellépése volt, akiket a felsőszeli Bicskás zenekar kísért. A folyamatosan szemerkélő esőre való tekintettel a műsort záró táncházat a fedett színpadon tartották meg.
A következő napokon már Koronczi Gyula vezetésével haladt további úti céljai felé a túra.
A csiliznyáradi temetőben Színi Sebő Alajos 48-as honvédezredes sírja előtt tisztelgett a kerekező társaság. Jókai Mór róla formálta Baradlay Richárd alakját „A kőszívű ember fiai” című regényében (a regényben leírt párviadal a valóságban is lezajlott a tápióbicskei csatában). A kerekezők, a „kertek alatt” jutottak be Nagymegyerbe, ahol helytörténész barátjuk, Varga László várta őket. Feleségével mutatták be a megyeri tájházat, s Varga László vezetésével mindenkinek lehetősége volt megismerni az ősi Nagymegyer kulturális és történelmi értékeit. Városnézés közepette egyben lehetőség volt áttekintést kapni a megyeri magyarság jelenével és jövőbeli kilátásaival is.
Nagymegyerről mellékutakon – melyeket sajnos úgy látszik az útvámot kerülgető kamionosok is jól ismernek – érkezett Gútára a sereg. Angyal Béla helytörténész, egyben volt kerékpártúrás fogadta a társaságot. Előadásban mutatta be szülővárosa történelmét. Részletesen és érzékletesen foglalkozott az 50 éve történt, s általa feldolgozott dunai gátszakadás, a „nagyárvíz” eseményeivel. Az érdeklődők megtekintették az egyedülálló kultúrtechnikai érdekességet, a gútai úszómalmot.
Angyal Béla Feszty Árpádról is megemlékezett
Az útvonal immár Angyal Béla vezetésével a Vág folyó töltésén vezetett, s egy kisebb – ártéri erdőben történő – kalandos barangolás (kölcsönös volt a meglepetés, mikor három süldő vadmalac is útba keveredett) után érkezett a Feszty Árpád kingyesi tanyájának, egyben műtermének maradványaihoz. Az akkoriban a Martoshoz tartozó Kingyesen levő tanyáján készítette Feszty Árpád a ma Ópusztaszeren található „A magyarok bejövetele” című körképét. A kiemelkedő művészre Angyal Béla emlékezett meg.
Az este már Martoson érte a túrázókat. A helyi kultúrházban felszolgált meleg vacsorának mindenki csak örülni tudott. A nyolcvanas évek népművészeti versenyein megismert Keszegh István polgármester régi ismerősként üdvözölte az ismerősöket. A hagyományos tábortűz megrakásánál láthatóvá vált a „régi biciklis bajtársak vetélkedése” Kis Pisti, Bogárdi Zoli és Koleszár Béla között. Mégpedig, ki tudja felülmúlni a másikat tüzelőfa előteremtésében. Míg az egyik kézzel, a másik régi falusi fejszével, addig a harmadik fűrésszel jeleskedett. Ettől függetlenül a tűzrakásba sok fiatal is aktívan besegített. Közben újabb régi túrázók társultak a csapathoz, és szóltak a magyar népdalok az éjszakában.
A következő nap a jellegzetes martosi parasztházba berendezett Tájházban kezdődött. A hagyományos háromosztatú parasztházat a mestergerenda tanúsága szerint 1871-ben építette Nagy István. A színgazdag, eredeti martosi berendezésekkel berendezett „első házat”, vagyis a tisztaszobát, a szabadkéményes konyhát és a „hátsó házat”, azaz hátsó szobát Kocsis Lívia mutatta be. A csak Martosra jellemző népi értéke mellett a legnagyobb érdeklődésnek a tájház vendégkönyvében felfedezett 1979–es bejegyzés lett. Az akkori biciklitúrások aláírásai között idei túrások aláírásai is találhatók voltak: Tóth (Merva) Éva, Pál Sanyi, Tóth Lajos, Köteles Laci.
Esővel kacérkodó időben Koronczi Gyula vezetésével indult tovább a túra. Az indulókra meglepetésként csapott le az első kánikulai nap. Többen tisztességesen le is égtek, de ez nem vette el senkinek a kedvét a további bicajozástól. Így a helyi csatorna építésének lázában élő Szímőben megtekinthették Jedlik Ányos (az egyik első villanymotor készítője, a dinamóelv leírója és a szódavíz készítésének feltalálója) emlékszobáját. Bób János polgármester üdvözölte a túrázókat, s közösen helyeztek el koszorút Jedlik Ányos köztéri szobra előtt. Sok híres szülöttel büszkélkedhet Mátyusföld e keleti szeglete, mert a szomszéd községben, Andódon, a gazdagon berendezett Czuczor Gergely emlékszobáját látogathatták meg a túrázók.
Ógyallán Vrábel Sándor tanár úr várta a túrázókat.
A helyi magyar iskola Feszty szobájában tartott kimerítő előadást a Feszty családról. Részletesen foglalkozott Feszty Árpád legismertebb művével „A magyarok bejövetele”-vel. A tömött teremben meghallgatott előadás után Feszty több vázlata is megtekinthető volt. A körkép érdekessége, hogy sok alakját a martosiakról mintázta meg, közülük a leghíresebb a fejedelemasszony modelljéül szolgáló Bazsó Lidi volt. A kárpátaljai tájat, melyet megörökített, 2014-ben járta be a kerékpártúra. Este, a hagyományos tábortűznél újabb és újabb ismerősökkel találkozhattak a túrázók. A tábortűz fényénél Matus Dávid és barátai, a hajdani túraszínpadok mintájára színvonalas műsort rögtönöztek.
Reggel a református templomban Szénási Szilárd esperes várta a túrázókat. Előadása sok újat hozó és elkötelezett ismertető volt a felvidéki magyar reformátusokról és Martosról. Előadása után egy szép Vág- menti bicajozás várta a túrázókat. Komáromban a valamikori szepsi diák és komáromi történész, Mácza Mihály várta a bicajosokat. Vezetésével lehetőség volt megismerkedni nemcsak Komárom történelmi és kulturális értékeivel, hanem múltjával és jelenével is. A történelmi szülőhelyünk egyik legszebb emlékhelyén, a komáromi Klapka szobornál a túrázók szájából zengett Felvidék legszebb himnusza, a Klapka induló. A túrát Komárom városának polgármestere, Stubendek László látta vendégül.
Sokan igyekeztek időben visszaérkezni Martosra, ugyanis a délutáni falunap programjában a fellépők eredeti népviseleteikben léptek fel. Az utánuk fellépő Zsapka Attila fergeteges műsora már mindenkinek szólt. A falunapi tombolát a helyi Martosi Hagyományőrző Együttes javára szervezték. Az 52 díj kihúzása, melyhez a helyi közösség apraja- nagyja díjat ajánlott fel, sokáig tartott.
Sok túrázó (mivel a többség nagy számban vásárolt tombolajegyeket) a megvásárolt tombolajegyeket nézegetve jött rá, hogy a támogatás elég bonyolult módját választotta. Ezzel szemben az egyik túrázó egy húszast egyszerűen a kasszába tett be. Végül is csak a túraszervező nyert, igaz ő kétszer is. Voltak is „bunda!” beszólások.
Az utolsó reggel ismét esőt ígért az ég. Előtte azonban még sikerül megvalósítani Katona Laci, valamikori kerékpártúrás emlékérem-vándorkiállítását. Az érmeket nézve ahányan voltak, annyi személyes emléket idéztek fel.
A pályát, melyet a község adott a túra rendelkezésére, mindenki igyekezett olyan rendben átadni, ahogyan átvette a táborverésnél. Közben, pakolás, búcsúzás és indulás ki-ki a maga útján, azzal az ígérettel és eltökéltséggel, hogy egy év múlva a nyár júliusból augusztusba menő hetében újra bicajra pattannak. Otthon ismét elkezdődött a HKT-s időszámítás új évada, mert az év három időszakból áll: túra előtt, túra alatt és túra után….
Néhány statisztikai adat az idei Honismereti Kerékpártúráról
A túra közvetlen időtartama 10 nap, a kerékpárosok által megtett táv 420 km (többen ezt még megtetézték az oda- és hazakerekezés távjaival), előadások 24, meglátogatott városok, községek 22, kerékpárosok összlétszáma 128 személy, a túra rendezvényeibe bevont személyek kb. 450-500. Legfiatalabb túrázó a 13 éves Papán Attila Kassa – legidősebb 81 éves. A kísérőkocsink vezetője Bendžuch Jancsi. A szervezők hagyományosan többen voltak: Köteles László, Urbančok Larisa főszervezők, Pál Sanyi, Koronczi Gyula, Brogyányi Mihály, Koleszár Béla, Tóth Lajos, Nagy György túravezetők.
Támogatók: Szlovák Köztársaság Kormányhivatala Pozsony, Bethlen Gábor Alap Budapest, Szakolca és Komárom városok, Doborgaz, Baka, Martos, községek, „Europa”-Club Bécs, Csemadok, Fórum Intézet, Simon Attila, Keszeg István, Vrábel Sándor, Angyal Béla, Stubendek László, Bauer Edit és még sokan mások. Köszönjük!
További képek megtekinthetők a Képgalériánkban ITT>>>.
Köteles László, Felvidék.ma
