A Rimaszombati Református Egyházközség Presbitériuma vállalta fel a városkertben található Győry Dezső emléktábla felújítását.
A Rimaszombati Református Egyházközség önkénteseinek egy csoportja a Szeretethíd 2015 című program keretén belül megtisztította Rimaszombat városkertjében található Győry Dezső emléktáblát, amely arra hivatott emlékeztetni, hogy a mellette levő mirtuszbokor a költő ajándéka. A tisztítás folyamán többen kezdeményezték a jelentősen sérült emléktábla teljes helyreállítását.
A 2015. augusztus 12-én tartott ülésén a presbitérium döntött arról, hogy vállalja a felújítást, s annak költségeire – előreláthatóan 500 € – az egyházközség gyűjtést hirdet, és levélben megkeresi „Gömörország” civil és társadalmi szervezeteit, amennyiben tehetik, ők is járuljanak hozzá a felújítás költségeihez.
Ha Ön vagy az Ön által vezetett intézmény, illetve szervezet is szeretne hozzájárulni a városkerti Győry Dezső emléktábla felújításához , megteheti ezt banki utalással az egyházközség folyószámlájára (0381125607/0900 – IBAN: SK65 0900 0000 0003 8112 5607 – Győry Dezső megjegyzéssel), illetve készpénzbefizetés útján az egyházközség pénztárába (Fő tér 16A, Rimaszombat).
A befolyt adományokról (igény szerint névvel vagy név nélkül) és azok felhasználásáról egyházközség honlapján, a www.rirek.sk oldalon fognak beszámolni.
115 éve született Győry Dezső
Győry Dezső 1900. március 18-án született Rimaszombatban. Háromszoros József Attila-díjas (1956, 1958, 1970) magyar költő, író, újságíró.
A középiskolát szülővárosában végezte, majd egy ideig mint a budapesti Eötvös-kollégium tagja az egyetem bölcsészkarának volt hallgatója. Első verse 1917-ben jelent meg. 1919 óta mint újságíró munkatársa volt a legtöbb csehszlovákiai magyar napilapnak és folyóiratnak. 1925-ben a haladó szellemű Kassai Napló felelős szerkesztője. 1926-ban megteremti a Prágai Magyar Hírlap irodalmi mellékletét, de progresszív művelődéspolitikája miatt elbocsátják. Egymás után jelennek meg verseskötetei: Hangulatok (1921), Százados adósság (1924), A láthatatlan gárda (1927), Újarcú magyarok (1927), Hol a költő? (1931), A hegyek árnyékában (1936), Zengő Dunatáj (1938), Emberi hang (1940). 1926-ban A Mi Lapunkban írja meg Kisebbségi géniusz című programadó vallomását, a haladó fiatalság mozgalmának vezérfonalát, melyben a humanizmus szellemében harcot hirdet minden testi és szellemi kizsákmányolás ellen.
1927-ben jelenik meg az Újarcú magyarok című verseskötete, mely az egész magyar irodalmi életben ismertté teszi nevét. Szállóige, a Sarló fiatalságának büszke neve és programja lett.
1933–38 között a Magyar Újság felelős szerkesztője, közben a Csehszlovákiai Magyar Újságírók Uniójának elnöke, 1937-ben Vozári Dezsővel együtt megalakította a Csehszlovákiai Magyar Demokrata Írókört, melynek elnöke lett. A haladó költészet képviselőjeként jelentkezik Győry 1938-ban a Zengő Dunatáj című kötetével is. A költő a közvetlen fasiszta veszély idején sem lesz kommunistává, de megmarad az erkölcsi igazság polgári humanista álláspontja mellett
1939 végén Győry újból felemeli hangját, s a kettős – náci és Hlinka-gárdista – cenzúra ellenére megnyirbálva és képekbe rejtve, de bátran és határozottan küzd a fasizmus ellen, hitet tesz az emberi haladás eszméje mellett Emberi hang című nevezetes versciklusában. 1939-től bujkálni kényszerült. 1941-től Beregszászon élt teljes visszavonultságban. Győry 1949-től Budapesten él, és egymás után adja ki népszerű, romantikus pátoszú szlovákiai vonatkozású történelmi regényeit és elbeszéléseit: Veszedelmes ember (1950), Viharvirág (1955), Vérehulló szerelem (1957), Sorsvirág (1959), Gömöri rengeteg (1960), A nagy érettségi (1961), Tűzvirág (1966), Két végzetes korona (1973).
Elégikus érzés, egyszersmind biztos hivatástudat szőtte át a búcsúzó költeményeit. “Mi az élet? … Már jól tudom. Nem Semmiből a Semmibe. / Kis rög a népből. Én: magyar. Kész a világot szívni be / porló elődök humuszán a Mindenség ereibe” – hangzott a Semmiből a semmibe című vers, egy próbákkal terhes költői sors végső summájaként.
1974. február 1-jén hunyt el Budapesten, sírja a Farkasréti temetőben található.
Felvidék.ma
