57133x

Kulturális örökségünkről és iskoláink jövőjéről tartottak regionális fórumot Deákiban október 29-én.

A közösségi fórumot Pogány Erzsébet, a Szövetség a Közös Célokért igazgatója nyitotta meg, aki elmondta, hogy a fórum ötletét Pásztor Csaba, a Mátyusföldi Nagycsaládosok Egyesületének elnöke adta. Először a mátyusföldi kultúra témakörében gondolkodtak, viszont érezve az elmúlt hónapokban azt a társadalmi nyomást, hogy a legnagyobb problémáink az iskoláink körül vannak, a fórum témájába belefoglalták Mézes Rudolf kezdeményezésére a kisiskolák megmaradásának, jövőjének a közös megbeszélését is.

Jakócs Krisztina, az 1013 éves Deáki község polgármestere bevezető szavai után elmondta: „ez a közösségi fórum bizonyítéka annak, hogy a társadalom, a civil és a kulturális szervezetek mindennapjaiban igenis elkezdődött egy párbeszéd, mely többek közt olyan rendkívül fontos témákkal foglalkozik, mint az iskolák jövője. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy iskoláink léte, s ezáltal az anyanyelvi oktatás, nélkülözhetetlen feltétele a közösség megmaradásának, fejlődésének.”

Pásztor Csaba, a Mátyusföldi Nagycsaládosok Egyesületének (MÁNCSE) elnöke kiemelte, hogy a családok harmada nagycsalád, ezért fontos beszélni az iskolák, a magyar nyelv megmaradásáról, mert lényeges, hogy milyen jövő vár gyermekeinkre. Ezt a közösségi fórumot a MÁNCSE a javítás szándékával, a tapasztalatok kicserélésének, valamint a tanácsok felhasználásának céljából szervezte meg. „Most különösen szükséges a magyarság érdekérvényesítésében az egységes fellépés, a közös egyeztetés, a kompromisszumkészség”- mondta a MÁNCSE elnöke.

Duray Miklós, a Szövetség a Közös Célokért elnöke emlékeztette a jelenlévőket, hogy a 70-es és a 80-as években is veszélyben volt az anyanyelvi oktatás. Bizonyos tantárgyakat szlovák nyelven akarták tanítani a magyar iskolákban. Reménytelennek látszott a küzdelem, de 1984-ben visszavonták a törvényjavaslatot. „Akkor 90 ezer gyerek járt magyar iskolába, ma 27 ezer diák van. Látható, hogy ma a veszély mindennél fenyegetőbb. Önmagunk szüntetjük meg azzal, hogy ilyen kevés gyerek jár magyar iskolába”– mondta Duray Miklós.

Pukkai László felvidéki helytörténész röviden bemutatta az általa írt Mátyusföldi Lexikon című könyvet. Elmondta, hogy a lexikon összeállításakor többféle elvet vett figyelembe. A könyvben bemutatja a tudomány, a sport területének kimagasló szereplőit, de kiválasztott iskolaigazgatókat, papi méltóságokat is, összesen 343 személyt.

Mint kiemelte, a magyar iskola jövőjének problémáját a dél-szlovákiai magyarság csökkenő számában látja. A galántai gimnázium igazgatójaként átlátja, hogy az emberek, akik megmaradtak szülőföldjükön, munkanélkülivé váltak, sokan áttelepültek Magyarországra. Ez is okozza a gyermekhiányt, valamint az is, hogy a szlogen nem változik évtizedek óta, szlovák iskolába menjen a gyerek, hogy érvényesülni tudjon.

Javaslata szerint ezen a téves felfogáson kell változtatni, hogy a kiharcolt jogokat legyenek majd, akik élvezni tudják. A pedagógusokon nagyon sok múlik, feladatuk, hogy a gyerekek identitása erősödjön, ehhez azonban lelkes, szakképzett nevelőkre van szükség. Ehhez viszont hiányzik a társadalmi megbecsülés és elismerés, ami munkájuk elvégzéséhez szükséges lenne.

Pék László, a Felvidéki Tehetségsegítő Tanács elnöke javasolta, hogy a felvidéki magyarság próbáljon másként gondolkodni, új megoldásokat keresni, javasolni. Hangsúlyozta, fontos lenne, hogy a közelgő választásokon a magyarság valamilyen formában összefogjon, megvalósítva ezzel a szolidaritás elvét. A közösség építésének egyik formája lehetne, ha összefognának a magyar pártok és közösen hoznának létre egy erős parlamenti képviseletet. Véleménye szerint az oktatási törvény hatásait így lehetne befolyásolni.

Felszólalásában elmondta, hogy a demográfiai mutatók szerint 10 év alatt 3700 ember veszik el. Mátyusföldön a magyar lakosság aránya most még elég magas, de a veszteség így is 5-10 százalék. Ennek okai a migráció, az elvándorlás és az asszimiláció. Megállításához fontos lenne megszólítani az értelmiségi fiatal házasokat, vallásos fiatal családokat, akik számára vonzó lehet a nagycsalád modellje. Fontosnak tartja, hogy a civil szervezetek segítsék a fiatal családok összefogását, hogy közös tevékenységgel erősítsék a megmaradásukat, közösségüket, hogy kiálljanak a jogainkért, a nyelvhasználatért. Kezdeményezni lehetne a rendszeres magyar anyanyelvi foglalkozásokat a szlovák iskolákon belül, valamint ahol lehetséges az óvoda hozzácsatolása az iskolához, az is jó kezdeményezés lehet.

Mézes Rudolf, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének elnöke felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy az ilyen fórumokra azért van szükség, hogy közösen megfogalmazzák a problémákat, együtt keressék a jó ötleteket, a múlt példáit, értékeit is felhasználva.

A jövő nemzedék léte a kérdés. Az elért, kiharcolt folyamatok megmaradása is kérdéses. „Ne legyünk tétlen szemlélők, tegyünk azért, hogy legyen kinek továbbadni értékeinket, magyarságunkat, népdalainkat, népmeséinket”– mondta Mézes Rudolf.

Beszédében hangsúlyozta, hogy a kistérségi iskolák felélesztése mindenki feladata, az oktató, nevelő munkán, a pedagógusok szemléletén is változtatni kell. A magyar iskola a jó út, de ehhez együttműködésre van szükség. Nagy a felelősségünk, mert gyermekeink boldogulása, a szülőföldünkön való megmaradásunk közös érdekünk.

Hódi Sándor délvidéki pszichológus, közíró a kulturális örökségünkről való párbeszéd fontosságát hangsúlyozta, amely hozzájárul mind a társadalom önismeretének elmélyítéséhez, mind a személyiség hiteles fejlődéséhez. Kifejtette, kórképek, kóresetek mutatják, hogy a civilizált világ mentális helyzetét a bizonytalanság határozza meg. Ezt erősítve a modern világ minden közösségi kötődést megkérdőjelez.

A családnak, az embereknek beszélgetniük, találkozniuk kell. Akik beszélgetnek, nem veszítik el a realitásérzéküket. Őrizni kell az emberi kapcsolatokat, az intézményeket, mint az iskolák is, amelyek egyfajta szokásnormát, követendő mintát adnak – vélekedett.

A nyelv nem csak kommunikációs eszköz, mint azt sokan gondolják, mert meghatározza az embert, az értékrendszerét, a világlátását. Egy adott közösség tagjaként tud önmaga lenni.Ha ettől a közösségtől elszakad az ember, akkor a lelke egy részét is kivágja. Ekkor társadalmi énje megszűnik létezni.

„Magyarságunkra mindig értékként kell tekinteni, mert lehet, hogy demográfiai válságban van a magyarság, lehet, hogy asszimilálódunk, de gyökereinket, személyiségünket, magyarságunkat van miért megtartani”– fogalmazott Hódi Sándor.

Krizsán Vilmos, a Magyar Nemzeti Tanács tagja, a Vajdasági Nagycsaládos Egyesületek Szövetségének elnöke elmondta, hogy Délvidéken a kisebbségi lét, a demográfiai fogyás, az elvándorlás, valamint a nehéz gazdasági helyzet határozza meg mindennapjaikat. Nagycsaládos egyesületként feladatuk, hogy a problémák ellenére segítsék a nagycsalád értékeinek továbbadását, megőrzését. Krizsán Vilmos hangsúlyozta, hogy sikereket érnek el a Délvidéken, amit az összefogásnak köszönhetnek. Az intézkedések, amelyeket a Magyar Nemzeti Tanács kezdeményez, segítséget jelentenek a magyar családoknak, mint például az ingyenes tanszercsomag, valamint az iskolabuszok üzemeltetése. Ezek az intézkedések azt eredményezik, hogy a vegyes házasságokból is magyar iskolába íratják a gyerekeket a családok. Küzdenek a magyar középiskolákért, tapasztalatuk szerint a magyar gimnáziumok jó eséllyel megmaradnak. Kampányt folytatnak, hogy a köztudatba kerüljön, Délvidéken az egyetemi, főiskolai oktatásban szinte ingyen tanulhatnak a diákok anyanyelvükön.

Családgondozási programot valósítottak meg, propagálták a nagycsaládos értékeket. Emellett hosszú távú népesedési és családgondozási programot dolgoztak ki, amelyet cselekvési tervvel végre is szeretnének hajtani. A cél elérése érdekében megszólítják a vállalkozókat is, hogy a bérezéssel próbálják a munkásokat megtartani, ösztönözzék a magyar családok szülőföldön való maradását.

Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója kiemelte, keresni kell a megoldásokat, szövetségeseket kell találni, akikkel közösen gondolkodva segíteni lehet a magyarság megmaradását. Illyés Gyula szavait idézte: „Mert növeli, aki elfödi a bajt…” Kifejtette, nem szabad a problémák előtt szemet húnynunk, a sebeket okozó problémákról beszélni kell. Tapasztalatait ismertette, melyek szerint köztudottan az a tévképzet befolyásolja a felvidéki magyarságot, miszerint a gyerek jobban tud érvényesülni, sikeresebb lesz, ha szlovák nyelven tanul. Ennek a tévhitnek, mély lélektani problémának a feltárásához, megváltoztatásához a Pozsonyi Magyar Intézet segítségét ajánlotta fel.

A közösségi fórum végén hozzászólások, vélemények hangzottak el a kisiskolák létének veszélyeiről, megmaradásuk nehézségeiről.

Horváth Anita, a tallósi alapiskola igazgatója elmondta, hogy keresik a megoldást az önkormányzattal, a szülőkkel összefogva. Céljuk, hogy megőrizzék a szülők bizalmát, hogy elfogadják azt a munkát, amit a kisiskola végez, mind minőségileg, mind felszereltségben. Tizenöt év óta folyamatosan dolgoztak ki beíratási programot. Mégis kevés a gyerekszám ahhoz, hogy az iskola ne éljen fenyegetettségben. Felvetődik a kérdés, hol van a probléma? Sajnálatos tény, hogy a városi, központi iskola szerepe túl hangsúlyos, így bevonzza a faluból a gyerekeket.

A regionális fórum Pereden folytatódott, ahol az Esterházy János emlékhelyen Fülöp Attila, az EMMI nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára mondott beszédet, majd a résztvevő civil szervezetek és önkormányzatok képviselői a Nádszegi Farkas Jenő Cserkészcsapat közreműködésével koszorúkat helyeztek el a szoborcsoport előtt.

Fülöp Attila helyettes államtitkár beszédében kiemelte: „A Közép-Európában élő nemzetek összefogásának van jövője. Az itt élő nemzeteknek csak akkor van jövőjük, ha együttműködnek, összefognak. Korát megelőzve ezt vallotta gróf Esterházy János is, aki honfitársai mellett szlovákokat és lengyeleket is segített a bajban. Az egymásrautaltság és az összefogás szüksége érvényes ma is.

Megmaradásunk másik fontos feltétele a saját közösségeink megerősítése. A közösségek legkisebb természetes egysége pedig a család. Ezért is örülök annak, hogy a Mátyusföldi Nagycsaládosok szívükön viselik gróf Esterházy János emlékének ápolását. Mert miénk a felelősség, hogy megismertessük gyermekeinket a mártírjainkkal, hőseinkkel, a nemzeti emlékezet építőköveivel.”

57133 3A találkozó szervezői a Mátyusföldi Nagycsaládosok Egyesülete és a Szövetség a Közös Célokért társulás voltak, de  közreműködött a rendezvény lebonyolításában a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége (SZMSZSZ), a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Csemadok Galántai Területi Választmánya is.

A rendezvényt a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. anyagi támogatásával valósították meg.

A szerző képriportja az eseményről ITT>> olvasható.

HA, Felvidék.ma