57085

Komáromban városszerte hívogató plakátok jelentek meg az utcákon a következő szöveggel: „Magyarnóta a holland tengertől”. Azonnali képzavart idézett elő bennem: az Északi-tenger partjáról vajon milyen magyar nóta érkezhet a Duna-parti városba? Kiderült, a Tiszti pavilon dísztermében megrendezésre kerülő nótaest főszereplője, a csallóközi származású, Hollandiában élő és dolgozó Visser Ágnes.

Interjúnk a rendezvényt népszerűsítő szórólapok és plakátok csalogató tekintetű, tűzpiros ruhában pózoló, elbűvölő énekesnőjével, a magyarnóta „tűzpiros rózsaszálával”.

Honnan indult, hol végezte iskoláit?
Az általános iskolánál kezdeném. Megadatott, hogy két olyan magyar tannyelvű általános iskolába járhattam, ahol a nagyszerű pedagógusok által nyújtott oktatás mellett pezsgő kulturális élet is folyt: színvonalas rendezvényeken énekeltünk, táncoltunk és szavalóversenyekre jártunk. Az alsó tagozatot Nagykeszin, a felsőt Ekelen végeztem. Ezt követően a komáromi Selye János gimnáziumba, az akkori Magyar Tannyelvű Gimnáziumba kerültem, ahol mindez szerencsére folytatódhatott. Nagyon szép emlékek kötnek ehhez a négy évhez is. Diáktársaimmal együtt jártunk koncertekre, színi előadásokra, részt vettünk vers- és prózamondó versenyeken. Itt szerettem meg a színpadot, a színházat. Később a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karán angol-magyar szakon szereztem oklevelet. Hollandiában ugyancsak angol nyelvet, valamint angol és amerikai irodalmat végeztem a Leideni Tudományegyetemen. Büntetőjogot is tanultam, majd posztgraduális tolmácsképzés útján lettem bírósági tolmács, hites fordító és nyelvtanár.

Hogyan került el Hollandiába?
Pozsonyi tanulmányaim alatt lehetőségem adódott részképzős tanulmányutakra jelentkezni: így vettem részt a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészkarának részképzésén, valamint az Észak-Hollandiában levő Groningeni Tudományegyetemen is. Itt ismerkedtem meg későbbi férjemmel és miután összeházasodtunk, úgy döntöttünk, hogy az ő hazájában, Hollandiában fogunk letelepedni. Tehát röviden összefoglalva a szerelem útján kerültem külföldre.

Mikor kezdett az énekléssel foglalkozni, és miért éppen a magyar nótával?
Gyermekkorom óta szerettem énekelni, de úgy igazán csak öt évvel ezelőtt vetettem magam a zene és az éneklés világába. Kamasz koromban gitározni tanultam pár évig Komáromban, Rácz Laci bácsinál, amit nagyon élveztem és sokat tudtam meríteni belőle a későbbiek folyamán. Szerencsére a civil foglalkozásom miatt is sokat jártam Budapestre, így alkalmam nyílt arra, hogy ott a szakma nagyjaitól tudjak énekórákat venni. Sokat tanultam és nagyon hálás vagyok ezen nagyszerű énekesek és zenészek irányításáért. Nemcsak hangképzést tanultam, de a „magyarnótával”, mint zsánerrel is foglalkoztunk. Próbáltam minden csínját-bínját elsajátítani az éneklésnek, a műfajnak és valahogy a magyar nóta érintett meg a leginkább. Emlékszem: a szülői házban nagyon sokat hallottam, édesanyám mindig nótákat énekelt. Munka és játék közben észrevétlenül tanultam meg a dallamokat, szövegeket. Nagyobb családi ünnepekkor is együtt nótáztak a rokonok és barátok, néha citera kísérettel, de sok esetben cigányzenészeket is hívtak. Egyszer úgy adódott, hogy egymást követően több ilyen rendezvényen vehettem részt és teljesen lenyűgözött az ott hallott hegedűmuzsika és a közös éneklés. A nosztalgia és a honvágy együttes keveréke indított el az úton, hogy felfrissítsem a zenei ismereteimet. Elkezdtem énekórákra járni, majd eljártam nótás rendezvényekre, később versenyekre. Egyszer csak azt vettem észre, hogy már szinte annyi időt töltök az énekléssel, mint a civil foglalkozásommal és már sokkal többet jelent a számomra, mint egyszerű hobbi.

Melyek a legrangosabb díjai, és mikor kapta őket?
A legbüszkébb a 2013-ban szerzett aranykoszorús minősítésemre vagyok. Nagy elismerés minden nótaénekes számára, ha megkaphatja ezt a díjat. A minősítést Ipolynyéken, a magyarnóta – énekesek nemzetközi versenyén szereztem. Több nemzetközi és országos versenyen értem el dobogós helyezést, első és második díjat és három alkalommal kaptam zsűri különdíjat. Nagy kihívás volt a számomra a budapesti Nóta TV Nótasztár című tehetségkutatójában való részvétel, ahol három fordulón keresztül a televízió élő adásában énekelhettem és bejutottam a verseny döntőjébe, amely szintén szülővárosomban, Komáromban került megrendezésre.

Civil foglalkozása hogyan egyeztethető össze a nótázással?
Tolmácsi, tanári munkámat szabadúszóként végzem, így némi szabadságom van abban, hogy hogyan osztom be a munkaidőmet, mikor fordítok, tolmácsolok, és mikor énekelek, tanulok, gyakorolok. Ezáltal azonban a nyolcórás munkaidő gyakran kitolódik akár tíz vagy tizenkét órára is.

Bírósági tolmácsként van-e érdekes története?
Rengeteg érdekes történetem van, azonban titoktartási kötelezettségem miatt nem beszélhetek erről. Annyit elmondanék viszont, hogy nagyon szeretem a munkámat: változatos, tele van kihívásokkal. Nagyon sok a hasonlóság a tolmácsolás és az éneklés között. Mindkettőben a hangomat használom és mindkettőben nagyon fontos az állandó koncentráció és az éberség, bár másképpen és más szinten, mindkettőnek megvan a szereplés jellege.

Milyen az élete Hollandiában, felvidéki magyarként?
A diaszpórában élő magyarság már szerencsére nem, legalábbis hivatalosan nem kategorizál, úgyhogy nálunk hollandiai magyarok vannak. Természetesen büszke vagyok felvidéki származásomra. Tagja vagyok a hollandiai magyar kulturális szövetségeknek és a magyar üzletemberek kereskedelmi szövetségének is. Rendszeresen ellátogatok különböző rendezvényekre és ezeken olykor szerepelek is. Nagy megtiszteltetés volt a számomra, amikor az 1956-os forradalom 55. évfordulója alkalmából engem kértek fel az éneklésre. Azóta több alkalommal volt nótás rendezvényünk, utoljára az idén áprilisban, a hágai Diligentia színházban volt a lemezbemutató koncertem, amelyen „A magyarnóta bűvöletében” című lemezem dalaiból adtam elő.

Mit jelent Önnek a magyarsága, származása?
Sokat. Nemzetiségemből kifolyólag vagyok az, aki vagyok. Olyan elemi része az életemnek, minthogy nő vagyok, minthogy anya vagyok. Természetes, magától értetődő, elidegeníthetetlen része a lényemnek. Ezután következik csak minden más. Nem akarnám, hogy másként legyen.

A családja mit szól az énekesi babérokhoz?
Hálás vagyok a férjemnek és a kilencéves kisfiamnak, amiért lelkesen támogatnak. Büszkék rám és segítenek benne. Mivel sokszor időhiánnyal küszködöm, ezért az ő türelmükre és megértésükre is nagy szükségem van. Hála Istennek megértik ezt a szenvedélyemet és szurkolnak nekem. A férjem nagyon jól beszél magyarul, a kisfiam teljesen kétnyelvű. A holland általános iskola mellett kéthetente a hágai magyar iskolába jár, ahol remek útravalót kap a magyarságtudatához: megtanulhatja a magyar kultúra alapjait, magyarul írnak, olvasnak, énekelnek, népi táncot tanulnak. Fejből tudja a nótáimat, velem dúdolja őket, amikor gyakorolok. De együtt is szoktunk néhány dalt énekelni, ilyenkor ő kísér zongorán. Szóval e tekintetben is szerencsésnek mondhatom magamat.

Visser Ágnes komáromi koncertjére 2015. november 6-án kerül sor. A jó hangulatú, derűs nótaestre garancia a tehetséges, aranykoszorús énekes, Visser Ágnes, akit kiváló zenészekből álló kilenctagú cigányzenekar kísér majd. A magyar nóta és operett részletek mellett elhangzanak Brahms, Sarasate, Monti, Dinicu és Boulanger darabjai is. Vendégművészként fellépnek a népdalban Magyarországon országosan minősített hajdúdorogi háromszoros Aranypáva-díjas Akácos út nótaklub tagjai, akik népdalokkal és katonadalokkal színesítik a műsort. A nótaest további részleteiről többet is megtudhat Eseménynaptárunkban, ITT>>.

Szalai Erika, Felvidék.ma