„Az Isten itt állt a hátam mögött s én megkerültem érte a világot” – jutott eszembe József Attila nagyszerű gondolata némileg parafrazálva egy minapi gyalogtúra után. Bejárjuk az egész világot, keressük a világ természeti szépségeit és legtöbbször észre sem vesszük, milyen értékek is rejtőznek közvetlen környezetünkben. Ilyen felejthetetlen szépségeket rejt a Cseres Tájvédelmi Körzet is.
Utunk ezúttal Balogfaláról indult, s a Trecskapuszta érintésével jutottunk el a festői Szárkőre, ahonnan az út Ajnácskőre vezetett tovább.
Balogfalát elhagyva először jobb oldalon a Vizesvölgy tárul a szemünk elé, ahol állítólag egykoron Böjtfalva terült el. A legendák szerint még a múlt század elején is megtalálhatóak voltak a tűzvész következtében egykoron, a 16. század végén elpusztult település egyes maradványai, így a templomtorony is. Az úton befelé menet Csákánypuszta található, ahová a múlt század húszas éveiben érkeztek szlovák telepesek. Ma már csak egyes házmaradványok emlékeztetnek az egykor virágzó pusztára és az ott élő dolgos emberekre.
Utunk most azonban nem jobbra, hanem balra vezet, ahol előbb az egykori Zsibot nevű földterülettel találkozunk, ahol már szinte mindent belepett a gaz. Ki gondolná, hogy alig harminc esztendeje még egymást tépték a balogfalaiak minden talpalatnyi földdarabért a rendkívül köves és nehezen megművelhető területen, ahol azért megtermett a kukorica, a krumpli és a zöldség is. Alig pár száz méterrel odébb egy újabb puszta, Trecskáék egykori birtoka kerül a túrázó útjába. A rendszerváltás előtt több generáció éldegélt és gazdálkodott ezen a csendes, a falutól közel három kilométerre található birtokon, de mára már csak az omladozó házak és gazdasági épületek emlékeztetnek az egykori gazdaságra, ahol annak idején az árvalányhaj is megtermett. Innen már nem messze van a közigazgatásilag már Ajnácskőhöz tartozó Gortvapuszta, ahol a nemrég átadott szociális lakások emlékeztetnek még arra, hogy azért élet is van errefelé.
Távolabbról egy őz tűnik fel, s ameddig ellátunk, három magasles is várja a vadászokat. Igaz, az egyiket már csak a szentlélek tartja, de a másik kettő a legkorszerűbb vadászigényeket is kielégítheti. Innen már elkezdődik az emelkedő a 486 méter magas Szárkőre, amelyik a Gortva-völgy környékének egyik legszembetűnőbb és legkülönlegesesebb hegycsúcsa. Alig fél óra alatt már fenn is vagyunk, s a magasból fenséges látvány tárul a szemünk elé, hisz az egész környéket belátni, a távolban a sőregi várhegy, a Dánoskő, még távolabbról a Kárpátok hegyvonulatai.
A Szárkő bazaltoszlopait nem tudta az erdő meghódítani, innen származik a magyar neve is, a szárkő ugyanis kopasz kőt jelent. Az ötven méter magasságot is elérő bazaltoszlopok már messziről észrevehetőek, s a hegy elénk tárja a 4,6 millió évvel ezelőtt kitört tűzhányó minden részletét. A bazaltoszlopok az egykori kráter lávával kitöltött belsejét képezik. A bazaltláva egy szűk hasadékon a felszínre is kiömlött és egy sekély völgyben haladt észak felé. Ennek maradványa a Cserép-kő felé vezető szűk hegygerinc. A pompás kilátás mellett remek lehetőség szalonnasütésre is a Szárkő egykori bányarésze, s a turisták által kiépített szalonnasütő hely és az eldobott sörös és üdítős flakonok, valamint a bazaltkőbe vésett és festett feliratok bizonyítják, hellyel-közel turisták is járnak errefelé.
Hétágra süt a nap, a csúcson kihelyezett tábla mutatja az utat Várgede illetve a Ragács felé. Ez utóbbi a Cseres Tájvédelmi Körzet legmagasabb csúcsa a maga 537 méteres magasságával. De utunk már visszafelé vezet, s a Gortva patak mentén jutunk el Ajnácskőig, ahol még vár ránk a várrom, amely az utóbbi időben alaposan kicsinosodott, s midőn jelképesen kitárul a székelykapu, káprázatos kilátás nyílik a környező vidékre. Ottjártunkkor egész busznyi magyarországi turista jár épp arra a Novohrad-Nógrád Geopark jóvoltából, akiket velünk együtt panorámapanelek tájékoztatnak a környék felfedezendő látványosságairól (Ragács, Békás-árok, Zaboda-kő, Csontos-árok vagy a Pogányvár).
Az ajnácskői várrom évek óta látogatható volt, de annak idején csak a romhoz felvezető utat készítették el, s egy-két lócát helyeztek el a tanösvény keretén belül. A Magyarország-Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program támogatásának köszönhetően tavaly elkészült a tanösvény is. A vár történetét és a hozzá kapcsolódó legendákat Szombathy Viktor is megörökítette a Száll a rege várról várra című nevezetes, sok-sok kiadást megélt munkájában, s a vár egyik lehetséges névadójának, Hajnácskát, Árpád vezér lányát tekinti. A kővárat, amelynek romjai a falu fölé magasodnak, IV. Béla király jóváhagyásával Bata almágyi ispán kezdte építeni. Volt a Szécsényieké, a Pálóczyaké, a Kubinyiaké, de a hírhedt Balassa Menyhárté is. A törökök két alkalommal is elfoglalták, s bár még az 1700-as évek közepén is laktak benne, ma már csak pár lépcső, kőfal és lépcső emlékeztet arra, hogy egykor laktak a rideg falak között. A felújítás során a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum régésze, Botos Sándor vezetésével feltárási munkákat is végeztek, amely során pár cserépdarab és vasszög került elő. A pincét kitakarították, s esőmentessé tették. A tanösvényen biztonsági korlátokat, lépcsőket, fából készült lócákat és kukákat is elhelyeztek, s több információs tábla is kikerült, amelynek segítségével három nyelven (magyarul, szlovákul és angolul) kapunk információkat a vár történelméről, a várhegy geológiai múltjáról és a környék faunájáról és flórájáról. A Bükki Nemzeti Park igazgatósága Ajnácskő és környéke címmel magyar és szlovák nyelvű tájékoztató füzetet is közkézre bocsátott, amely a vár és a község története mellett a környék más nevezetességéhez is fogódzót kínál.
Késő délutánra jár az idő, amikor a Gortva patak mentén hazafelé ballagunk. Fáradt nyugalmunkat csak egy valószínűleg beteg vadmalac zavarja meg, amely nem is nagyon veszi menekülésre a dolgot, s így semmi akadálya egy közös fotónak, amely felteszi a koronát a felejthetetlen napra, egyben bizonyságot téve arról, hogy a csodák itt vannak kéznyújtásnyira, csak észre kellene vennünk őket.
jdj, Gömörilap.sk/Felvidék.ma
