1980-ban ugyan bronzérmet nyert a csehszlovák válogatott az olaszországi Európa-bajnokságon, de Gőgh Kálmán számára világossá vált, hogy az országos tizenegyet megfiatalítják. Elhatározta, hogy pályafutását valamelyik külföldi klubban folytatja.
Erre így emlékezett: “Több ajánlatot kaptam – még Belgiumból is – de én a VÖEST Linz mellett döntöttem. Ausztriai tartózkodásom alatt tökéletesítettem a németnyelv tudásomat, alaposan megfigyeltem a két ország labdarúgása közötti különbséget. Nálunk többet dolgoznak a fiúk az edzéseken, közösségibb szellemű a játék, több taktikai elemet gyakorolunk be, minden igyekezetünk a csapatjáték gördülékenyebbé tételére irányul. Ausztriában viszont egyénieskednek a labdarúgók, igen nagy erőbedobással küzdenek, az edzéseken magányosan gyakorolgatnak, míg nálunk általában ketten-hárman.
A VÖEST Linzben a védelem tengelyében kezdtem, majd jobbhátvédként folytattam. Itt is voltak válogatott klubtársaim – például Parits vagy Kretz. Két évig az osztrák acélgyári városban fociztam, majd harmincnégy évesen a dunaszerdahelyi DAC-ban kötöttem ki. Itt a védelem bal oldalán próbáltam hasznos lenni. Nagyon jól éreztem magam ebben az éppen akkor alakulgató, nagy célok felé törő tizenegyben, amely sok gólt kívánt lőni a meccseken, hogy örömöt szerezzen a közönségének. Itt is jó képességű társakkal hozott össze a sors. Kezdtünk a nemzetközi rangú ellenfelek fölött is diadalmaskodni. A Dinamo Drezdát például a saját pályáján fektettük kétvállra! Nem tagadom, hittem benne, hogy feljuthatunk az elsőligába, ha nem csökken az óriási lelkesedés. Aztán kaptam egy ajánlatot a Slovantól – pályaedzőnek hívtak. Mentem, hogy minél előbb szert tegyek az edzői munkához szükséges tapasztalatokra.
A sors útjai azonban kifürkészhetetlenek. Harminckilenc évesen ismét focizni kezdtem! Egy határszéli osztrák községbe kerültem, ahol játszottam is, meg edzettem is a csapatot. (Amikor az egyik este Parits felhívott, és közölte ajánlatát, nem tétováztam.) Jó erőben voltam és hiányzott a foci. Ugyanakkor mint önálló edző, megkaptam az első csapatomat. Hetente háromszor utaztam Golsba. A négy és félezer lakosú község csapatának játékosai este edzettek, minthogy nappal munkában voltak, hiszen mindenki dolgozott valahol. Ez a csapat a Szlovák Nemzeti Liga második vonalának szintjén volt, a szurkolók tartották fönn. Nagyon jól érzem ott magam” – mondta.
(Kálmán nem sokkal e nyilatkozata után, Golsból hazafelé jövet vesztette életét autóbalesetben.)
Folytatjuk.
Batta György, Felvidék ma
Fotó: Gőgh szerelés közben. M. Nagy László felvétele. {iarelatednews articleid=”57185,57184″}
