56960

Mindenszentek (festum Omnium Sanctorum) a megdicsőült Egyház ünnepe: ilyenkor „mindazon megdicsőült lelkeket ünnepeljük, akikről megszámlálhatatlan sokaságuk miatt a kalendárium külön, név szerint nem emlékezhet meg. Ide tartoznak az életszentség hírében meghaltakon kívül mindazok, akik a tisztítótűzben megtisztulva már megérkeztek a mennyországba. Mária a Mindenszentek királynéja.”(Diós 2004, 177)

Róluk a Bibliában is olvashatunk. Az Újszövetség Jelenések könyvének (Szent János apostol jelenéseinek könyve) ide vonatkozó szakasza így szól: „Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számolni. Minden nemzetből, törzsből, népből s nyelvből álltak a trón és a Bárány előtt, fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaág. Harsányan zengték. > Üdv Istenünknek, aki a trónon ül és a Báránynak! <” (Jel 7,9-10) A sokaság valójában a „nagy szorongatásból” jött, s „ruhájukat fehérre mosták a bárány vérében”. Így „A trónon ülő köztük lakozik. Nem éheznek és nem szomjaznak többé, a nap nem égeti őket, sem másfajta hőség, mert a Bárány, aki a trón közepén áll, legelteti és élővizek forrásához tereli őket, az Isten pedig letöröl a szemükől minden könnyet”. (Jel 7,16-17)

609-ben Rómában Szent IV. Bonifác pápa a Szűzanya és az összes vértanúk tiszteletére szentelte a Pantheont, IV. Gergely pápa pedig Mindenszentek ünnepét november elsejére helyezte át a 9. században. Magyarországon számos patrocíniuma a középkorba nyúlik vissza. Az esztergomi egyházmegyében is több templomot szenteltek Mindenszentek tiszteletére. Tájainkon például a felsőszemerédit, az ipolyveceit, a kelenyeit, a lukanényeit és a magasmajtényit, de ez volt a ptrocíniuma kezdetben a nagycsalomjai templomnak is.

A szentek eme közösségét a freskókon és az oltárképeken a Jelenések könyve alapján ábrázolták. Kiemelt szerpet kapott a Bárány imádása a művészi alkotásokon. Később a táblaképeken a Bárány helyébe a kegyelem trónusa vagy az élet fája került. Korai ábrázolás a Mindenszentek bevonulása a mennyországba. Gyakran kerül a képek középpontjába a trónon ülő Krisztus. A barok freskókon a megnyílt ég mögött a mennyország látható, a barokk oltárképek előterében pedig nemzeti szentjeink állnak, olykor színpompás díszmagyarban. (Diós 2004,178)

A felsőszemerédi templom Mindenszentek-oltárképét gróf Wilczek Mária és gróf Wilczek Franciska festette Bécsben Hammerlein Károly festővel. A műről Fábián János plébános is írt 1865-ben a Magyar Sion című katolikus folyóiratban. Többek közt az alábbiakat: A mester a festményt „keresztény műízléssel állította össze a szentháromság köré”, amint Mária az angyalok köréből „előlépdel”, s ott van közelében Keresztelő Szent János, Szent Péter és Pál apostol, Márk és János evangélista, Nagy Szent Gergely pápa, Szűz Szent Borbála stb. A képen jelen van a magyar szentek közül István király is, amint a koronát felajánlja a mennybe felvett Szűzanyának.

A lukanényei 18. századi templom nagyméretű Mindenszentek-főoltárképén a felhők mögötti mennyországot látjuk. Fent trónol az Atyaisten, jobbján Mária, balján Jézus. Előtte a Szentléleket megjelenítő galamb és a feltámadt Krisztust szimbolizáló bárány látható. Lejjebb néhány magyar szent is sorakozik, például Szent Erzsébet, Szent László és Szent Gellért, illetve a koronát felajánló István.

A kelenyei templom barokkos Mindenszentek-képén szintén a felhők mögött megnyílt mennyországot jelenítették meg. Az Atyaisten jobbján a feltámadt Krisztus trónol keresztjével, felettük a szentlelket jelképező galamb, alattuk az angyalokkal körülvett Szűzanya látható. A püspökök és a pálmaágas alakok közt itt is jelen van a Szent Koronát felajánló István király.

Mindenszentek ma elsősorban a temetők meglátogatásának hagyományos és kötelező időpontja tájainkon is. A sírokat már napokkal ezelőtt rendbe teszik a hozzátartozók: fenyőgallyakból font, vagy műanyagból készült koszorút, virágcsokrokat és krizantémokat helyeznek azokra. A közösségekből távolra szakad rokonok is hazalátogatnak ilyenkor.

Mindenszentek estéjén valamennyien felkeresik elhunyt hozzátartozójuk sírját. Megcsókolkják a fejfát, keresztet, illetve sírjelet, gyertyát gyújtanak, s hosszabb-rövidebb időt töltenek a sírnál. Ha többen vannak, körülállják azt, s néhány szót is váltanak egymással. A látogatók a barátok, volt ismerősök sírhantján is gyújtanak egy-egy szál gyertyát.

Ha esős idő van, vagy ha valaki beteg, s nem tud elmenni a temetőbe, otthon gyújt gyertyát. Régebben azt is figyelték, kinek ég el előbb a gyertyája. A hiedelem szerint ugynais az halt meg előbb a családban.

Mindenszentekkor Szent Antal perselyébe is tettek pénzt, amit aztán később a szegények közt osztottak szét.

Csáky Károly, Felvidék.ma
A szerző felvételei
A felsőszemerédi templom Csáky Károly felvételénA felsőszemerédi templom Mindenszentek oltárképe Csáky Károly felvételénA felújított Mindenszentekkép Lukanényén Csáky Károly felvételénA kelenyei barokk templom Csáky Károly felvételénA kelenyei templom Mindenszentekkor Csáky Károly felvételén 2007